Az Istenre figyelő élet, a család és a munka méltósága – Hallássérültek miséje a Mátyás-templomban

A jelnyelvvel kísért, kivetítő segítségével feliratozott, valamint online is közvetített szentmise elején Nagy Sándor káplán, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hallássérültek pasztorációjáért felelős referens köszöntötte Erdő Péter bíboros-prímást és a megjelenteket.

A Ferenc pápa által 2022-re meghirdetett XVI. rendes püspöki szinódus témájára utalva elmondta, az Egyház szinodális útjába illeszkedik a hallássérültek hagyományos ünnepi szentmiséje.

A bíboros képviseli az Egyházat, a jelenlévők pedig azt, hogy a hallássérültek szeretnének részt venni az Egyház életében is. Nagy Sándor kérte a bíborost, hogy őrizze meg ennek az ünnepi misére való összejövetelnek a sok éve kialakult szép hagyományát, és azt kívánta, Isten tartsa meg a főpásztor szolgálatát.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét az alábbiakban telkes terjedelemben közöljük.

Kedves hallássérült testvéreim!

Ma, karácsony másnapján idén a Szent Családot ünnepeljük. Karácsonykor Jézus megszületik közénk, és egyben megszületik a Szent Család. József, Mária és Jézus most már azt a hármas közösséget alkotják, amely a családok példaképe lesz minden időkre.

1. A Szent Család názáreti életének első biztos eleme, amiről tudunk, az a csönd. Hallásértült emberek számára ennek különösen is nagy üzenete van.

A Szent Család csöndje a közélettől bizony elég távol, a hétköznapokban mutatkozik meg. Nem sok zaj, nem sok kiáltás hallatszik bele ebbe a meghitt csöndbe,

nem olyan, mint ma sokunknak az élete, amely állandó harsogással van teli, amelyben nem tudunk megállni egy pillanatra sem, hanem csöndes élet volt ez, amiben alkalom volt az elmélyedésre is, alkalom volt az Istenre gondolásra, alkalom volt az imádságra. Ha követni akarjuk a názáreti Szent Családnak az életét, akkor nekünk is tudni kell megállni, tudni kell az ima számára is, az odafigyelés számára is helyet találni.

Mert hogyan figyelt József és Mária a kis Jézusra, benne magára Istenre? Nem akármilyen gyerek volt, és ezt mind a ketten tudták. József is, Mária is. Mintegy kinyilatkoztatásként figyelték annak a kis embernek minden szavát, mozdulatát. Honnan tudjuk? Tudjuk a 12 éves Jézus esetéből, ahol azzal zárja az evangélista az elbeszélést, hogy Mária elgondolkozott a történteken. Később is halljuk ezt: el-elgondolkozott. Az angyal szavait is a szívébe véste. Tehát a csönd, amiben el tudunk gondolkodni az Isten dolgain, szükséges a számunkra.

2. A másik, amit a názáreti Szent Család életében látunk, a szeretetteljes családi nevelés. Mert Jézus is megkapta azt a nevelést, amit egy szerető család adhatott, ebben sem volt semmi feltűnő és különleges, hiszen felnőttkorában is tudjuk, hogy a názáretiek csak úgy hívták őt, „az ács fia”. Mint egy családnak a gyereke, ott közöttük.

Ez a nevelés pedig pótolhatatlan. Gyakran a családon belül is kevés emberi foglalkozást kap a gyerek. Talán azért, mert szükség van az anyagiakra, el kell menni otthonról, valakire rá kell bízni a gyereket, talán azért, mert idegesek vagyunk, és nem tudunk olyan összeszedettek lenni, hogy ráfigyeljünk a gyerekekre. Kevés az idő, kevés a figyelem, amely feléje fordul. És így gyakran a TV, gyakran a különböző elektronikus játékok, szóval a szerető családi környezettől különböző, egyéb dolgok nevelik a gyereket. És ez meglátszik.

A názáreti családban a szülői szeretet melegénél nőtt Jézus, és ott növekedett kedvességben és bölcsességben Isten és az emberek előtt.

3. De a názáreti családnak az életében lényeges volt a munka is. Megint csak visszatérnék a megnevezésre, amit kicsit lebecsülő, kicsit családias módon alkalmaznak Jézusra, hogy az „ács fia”. Tehát igenis mindenki ismerte Szent Józsefet, aki ott dolgozott és végezte a maga mestermunkáját a többiek között. Jézus pedig, mint akkoriban mindenki, bizonyára be kellett, hogy segítsen ebbe a munkába. Nem pusztán jámbor fantázia, hanem nagyon valószínű realitás, hogy igenis ott dolgozott Józseffel együtt. Ha pedig így volt, akkor ez a munkának valami különleges megszentelését jelenti. Mert nem véletlenül hívja fel az Egyház a figyelmünket arra, hogy a munka nemcsak az áteredő bűnnek a büntetése, nemcsak a paradicsomból való kiűzetés fájdalmát jelenti, hogy arcunk verejtékével kell a kenyerünket megkeresni, hanem van a munkában méltóság és szépség is. Attól kapja a méltóságát, hogy értelmes és értékes célra irányul. Ez a fajta munka felel meg az ember méltóságának. Ez az a munka, amire bennünket a názáreti ház csöndje is tanít.

Próbáljunk meg figyelemmel fordulni a saját munkánk felé, amely nem biztos, hogy a hivatalos munkahelyünk feladata csupán, lehet az otthoni munka vagy hobbi is, de adjuk meg az életünkben a munkának a méltóságát.

Ezt a hármat: az Istenre való ráfigyelés csöndjét, a családi nevelés szükségességét és melegét, meg az emberi munka méltóságát tanuljuk meg a Názáretben élő Szent Családtól. Ámen.

*

A szentmise végén Nagy Sándor a hallássérültek pasztorációjáért felelős referens rámutatott, hogy a mostani alkalom történelminek nevezhető a hallássérültek pasztorációjának több évtizedes folyamatában, hiszen egyrészt először tartják meg az ünnepi misét a Mátyás-templomban, másrészt ezúttal a halló testvérekkel együtt ünnepelnek.

Nagy Sándor megköszönte a tolmács-team munkáját, s azt is, hogy a hallássérültek rendszeresen, hétről hétre megtartott szentmiséjén is szolgálnak; külön köszönte a technikai háttér biztosítását (feliratozás a kivetítőn, online lehetőség a részvételre), valamint a Mátyás-templomhoz tartozó plébániai híveknek azt, hogy nyitott szívvel fogadják a hallássérülteket.

Erdő Péter bíboros köszönetét fejezte ki Nagy Sándornak a hallássérült pasztorációban végzett hozzáértő, áldozatos munkájáért, külön kiemelve innovatív szolgálatát, s hogy ezáltal megújította a már kialakult pasztorációs tevékenységet. A főpásztor reményét fejezte ki, hogy e szolgálat a lelkiélet megújulását is eredményezi.

A szentmisét követően a Mátyás-templomban vetített képes előadást tekinthettek meg a megjelentek, köztük Erdő Péter bíboros, a katolikus hallásérült pasztoráció idei főbb eseményeiről. A pillanatképek zömmel a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról szóltak, ezúttal a hallássérültek nézőpontjából.

Az éves képes beszámoló többek között bemutatta a német és a magyar jelnyelvi tolmácsok kongresszuson zajló munkáját, a német siketközösséggel való találkozásokat és a hallássérültek hazai közösségének idei jelentősebb alkalmait.

Szerző: Körössy László

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír