Az egykori Goszthonyi-birtok parkjában található kápolnánál a katonai ordinárius a Boldogságos Szűz Máriáról elmélkedett. „Valamennyien tudjuk, hogy a Porciunkula kiváltságos hely volt, mert hozzá kötődtek a ferences közösség kezdeti élményei és valamennyi fontos eseménye. A Porciunkula-búcsúnál Ferenc a személyes és bensőséges istenkapcsolatot azzal emelte ki, hogy a szentségi jelleget, a bűnbánatot és az Eucharisztia vételét állította a középpontba az Angyalos Boldogasszony-kápolnához való zarándokláskor.
A Porciunkula-búcsú Ferenc szerint feladat: a másik ember üdvösségének a magunk elé helyezése, hogy az ember megtalálja önmagát”
– mutatott rá a püspök.
„Az angyali üdvözlet az Egyház egyik legfontosabb imája: »Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes vagy! Az Úr van teveled.« Az angyal még azt is mondta: »Ne félj! Kegyelmet találtál Istennél.« És mit szólt Mária? »Íme, az Úr szolgálólánya.« Micsoda félelemnélküliség van ebben a mondatban, miközben a Szentírásban megannyiszor azt látjuk, hogy amikor az ember Isten közelében találja magát, félelem fogja el, mert megretten Isten dicsőségétől és szentségétől, mivel fölismeri az ő mérhetetlen nagyságát.
A »Ne félj!« az evangélium első szavai között jelenik meg, hiszen
Isten nem azért jött, hogy félelmet keltsen bennünk, hanem hogy nagyságában kicsiny módon üdvösséget hozzon.
II. János Pál pápa első pápai beszédében újra fölidézte ezt a mondatot, amikor azt mondta: „Ne féljetek Krisztus körül összegyűlni és elfogadni az ő hatalmát! Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat!”
Nem kell az Istentől félnünk, mert nem vesz el az embertől semmit, nem fenyegeti az embert, mivel éppen a védelem származik tőle, amely a halált is legyőzi.
Mária megérezte szívében Istennek ezt a védelmező jóságát, amiért egy sajátságos példakép tud lenni a számunkra.
Ezért minduntalan föl kell tennünk azt a kérdést, hogy mit jelent, mit kell, hogy jelentsen ő a keresztény, a hívő ember, a mi életünkben. Talán az a legmegfelelőbb, ha ezt mondjuk: Isten közelségének a valóságát. Mert hiszen csakis Máriával ragadható meg helyesen az emberré válás. Már az, hogy Isten Fiának emberi anyja van, és hogy mi mindannyian erre az Anyára vagyunk bízva, nagyon megható tud lenni – fogalmazott a tábori püspök. – A konkrét pillanatot messze meghaladják és az egész történelemben végigvonulnak a keresztre feszített Jézus azon szavai, amelyekkel Máriát anyaként rábízza Jánosra, amellyel a Máriához való fohászkodás a bizalom, a közelség, és az Istennel való kapcsolat különös formája nyílik meg.”
„Korunkban nem csekély mértékben változott meg a Boldogságos Szűz Mária tiszteletének kultusza – mondta Berta Tibor. – VI. Pál pápa az 1974. február 2-án kiadott Marialis cultus apostoli buzdításában megállapítja, hogy vannak akik eltávolodtak a Mária-tisztelettől, és nehezükre esik, hogy követendő példának tekintsék a Názáreti Máriát, mivel állításuk szerint a mai ember tágas tevékenységi köréhez viszonyítva Mária életének szűkebbek a keretei.
A pápa kihangsúlyozza, hogy az Egyház nem az életvitele miatt állítja követendő például a hívek elé Szűz Máriát, és még kevésbé azok miatt a társadalmi és kulturális körülmények miatt, amelyek között élt, hanem azért, mert tényleges élethelyzetében teljes lényével és felelősségteljesen követte Isten akaratát, mert befogadta és tettekre váltotta Isten igéjét, mert szeretet és szolgálatkészség hatotta át cselekvését, s mert Krisztus első és legtökéletesebb tanítványa volt. Mindennek folytán pedig egyetemes és örök érvényű példaképnek kell tekintenünk.”
„Az »Úr alázatosai és szegényei közül kimagasló« Máriában olyan erős asszonyt ismerhetünk meg, aki átélte a szegénységet és a szenvedést, a váratlan menekülést és a számkivetést. Ezek a helyzetek és körülmények nem kerülhetik el azok figyelmét, akik az evangélium szellemében támogatni akarják az egyént és az egész társadalmat.
A ma embere nemcsak olyan anyának láthatja Máriát, akinek kizárólag isteni Fiára volt gondja, hanem olyan asszonyt ismerhet fel benne, akinek cselekvése előmozdította az apostoli közösség Krisztusba vetett hitét, és anyai küldetése minden emberre kiterjedt, a Kálvária hegyén pedig egyetemessé tágult.
Mária pontosan eleget tesz a korunk emberében élő mélyreható igényeknek, s eléjük állítja az Úr tökéletes tanítványának mintaképét, aki a földi és időbeli haza építője, de közben a mennyei és örök haza felé tart, előmozdítja az elnyomottakat felszabadító igazságosságot és szükséget szenvedőket megsegítő szeretetszolgálatot, de főként
annak a szeretetnek tevékeny tanúja, amely megformálja Krisztust az emberek szívében.”
Berta Tibor tábori püspök teljes szentbeszédét IDE KATTINTVA olvashatják.
Forrás és fotó: Katolikus Tábori Püspökség
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria



