Egy éve volt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – Emlékezzünk együtt! (2. nap)

A zsolozsma reggeli dicsérő imaórája, a laudes imádkozásával kezdődött az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) második napja szeptember 6-án, hétfőn a budapesti Hungexpón. Az imádságot Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vezette. A zenei szolgálatot az Emmánuel közösség végezte.

Homíliájában a főpásztor hangsúlyozta: Mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy a Jézusban megismert isteni irgalmasságot és jóságot keresztény életünk alapmagatartásává tegyük. Ha Isten szeretetében vagyunk, ha imádságos, szentségi életet élünk, akkor Isten jósága eltölti szívünket, hogy mi magunk is irgalmasok tudjunk lenni, miként a mi mennyei Atyánk irgalmas hozzánk – hangsúlyozta Veres András. – Mert az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött. Számunkra, istenhívők számára ez az út vezet az üdvösség felé.

Megértjük-e, észrevesszük-e életünkben Isten jóságát? Cselekedeteinkben láthatóvá válik-e ez a jóság? Irgalmasok vagyunk-e egymáshoz?

A laudesről szóló összefoglaló ITT olvasható.

*

A laudest követően délelőtt Hilarion (Ilarion) Alfejev, akkori volokolamszki metropolita tartott rövid előadást az Eucharisztia ortodox felfogásáról. Mint mondta: nem egységesek a katolikusokkal ebben a kérdésben, de abban igen, hogy az Eucharisztiában Krisztus szent teste és vére teljesen benne van.

Az ortodox metropolita rávilágított: az Eucharisztia a legfontosabb a megistenüléshez. Amikor magunkhoz vesszük a szentostyát, Jézus Krisztus vére folyni kezd az ereinkben, és testben is egyesülünk Krisztusban. Egész emberségünk részt vesz a megistenülés folyamatában. A többi monoteista vallás megnyitja az utat Istenhez, de egyiknél sem istenül meg az ember. Ez a keresztényeknél azáltal lehetséges, hogy a szentáldozásnál magunkhoz vesszük Krisztus testét, egyesülünk vele.

Az előadás összefoglalója ITT olvasható.

*

Nagyon sokan vártuk, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson személyesen is találkozhassunk Orani João Tempesta brazil bíborossal, Rio de Janeiro érsekével, akit azonban a súlyos brazil járványhelyzet otthon maradásra kényszerített. Ezért videoüzenetben küldte el katekézisét, amelyet megnézhettek, meghallgathattak a kongresszus második napján a Hungexpóra kilátogató hívek.

A főpásztor kitért a Rio de Janeiro fölött magasodó Megváltó Krisztus-szoborra is, kiemelve: kitárt karjaival azt jelképezi, hogy mindenkit át akar ölelni, kivétel nélkül mindenkit, elsősorban azokat, akiknek szükségük van a szeretetre. Az Úr hűséges, nem hagy el minket gyengeségeink ellenére sem, nem kell aggodalmaskodnunk, ha a hegyek a tengerbe is zuhannak, mi diadalmaskodunk az ő erejéből, az Úr a mi erősségünk. A világ megváltása a szeretet révén azt jelenti: arra lettünk rendelve, hogy Isten szeretett fiai legyünk. Jézus irgalma ma is ránk talál, és arra hív bennünket: éljünk az Istenre és felebarátunkra vonatkozó két főparancs szerint.

Az Eucharisztia a ma embere számára is felkínálja azt a megbékélést, amit Krisztus minden ember számára hirdetett. Arra kötelez, hogy változtassuk meg az életünket és a világot. Ez a mennyország elővételezése.

Az Egyház szent feladata, hogy tápláló kenyér legyen mindazok számára, akik éheznek, gyakoroljon irgalmat a szükséget szenvedőkkel szemben. A riói egyházmegye naponta igyekszik ezt megtenni.

Rio de Janeiro érseke emlékeztetett Aranyszájú Szent János intelmére: maradjunk hűségesek Isten igéjéhez, még akkor is, ha nem értjük mindig. Az ő igéje soha nem visz minket tévútra. Az Úrban való szentáldozás révén olyanná válik a tekintetünk, amilyennel Jézus tekintett a dolgokra. Szomorú tény ugyanakkor, hogy korunkban sokan vannak, akik nem hisznek Istenben, nem engedik be köreikbe a szegényeket, rászorulókat.

A bíboros az Egyház feladatai között említette az ember felszabadítását. Ez azonban nem jelentheti csupán a gazdasági, politikai felszabadítást, magában kell foglalnia az Abszolútum iránti nyitottságot is. Ha ez nincs meg, az Egyház egyszerű civil szervezetté válik.

Ha nem gyakoroljuk, nem éljük meg az Igét a mindennapokban, homokvárra építünk.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Szabó Konstantin kárpátaljai görögkatolikus pap édesapját a szovjet diktatúra idején hite miatt elhurcolták, pap nagybátyját a nyílt utcán lőtték le. Őt magát titokban szentelték fel, első nyilvános szertartását 1989-ben vezethette. Jelenleg sislóci káplán, a koncházi magyar és szláv hívek lelkipásztora. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hétfői napján tett tanúságot.

Tanúságtételében a görögkatolikus lelkipásztor rámutatott: A múlt kötelez. A politikába belebonyolódó papok működésével nem büszkélkedhetünk, de a hitvalló papok sorának tanúságtétele máig követendő példa. Az ellenség ma is ugyanaz: a sátán, aki meg akar osztani, el akar téríteni Istentől, aki az egyetemes értékek felszámolásával egy feje tetejére állított társadalmat akar létrehozni. – hangsúlyozta Szabó Konstantin. – A liturgián a pap felszólítja a híveket: „Közeledjetek!” Sajnos a járvány idején nem volt, aki közeledjen. Nagy fájdalom volt ez, hiszen az Oltáriszentség tartja meg az Egyházat.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

*

A kongresszus második napján az események csúcspontját a Hungexpón tartott szentmise jelentette, melyet Piero Marini érsekkel, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának akkori elnökével ünnepeltünk. A szentmisén a zenei szolgálatot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola látta el.

Piero Marini homíliájában elmondta: A mindenkori tanítványoknak nem csupán az a feladatuk, hogy elvont értelemben hirdessék Krisztust, hanem az is, hogy tanúskodjanak az evangéliumról, a fáradságot, a kellemetlenséget, a szenvedést vállaló életük példájával. Tanúságtételük így tudja megérinteni a többi ember szívét. Ha mi ezt az árat szívesen megfizetjük, akkor tud beteljesedni Isten üdvözítő terve. Ez ad értelmet fáradozásainknak és szenvedéseinknek, és ez az egyetlen módja, hogy az elvetett mag gyümölcsöt hozzon.

Ez az eucharisztikus kongresszus tanítson meg bennünket arra, hogy az Eucharisztia ünneplése mindig azt jelenti, hogy beteljesítjük a szeretet törvényét, amit az Úrtól kapunk, s amelynek továbbadása a többiek számára az Úrtól kapott feladatunk”

– hangsúlyozta szentbeszédében Piero Marini érsek.

A szentmiséről szóló beszámolót ITT olvashatják.

*

Zsúfolásig megtelt a Szent István-bazilika az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében megrendezett Afrika-napon szeptember 6-án este: az Afréka Alapítvány létrehozói, Fodor Réka és Csókay András mutatták be a missziót, a nigériai onitshai egyházmegye érseke és paptársai az Eucharisztia és a keresztény küldetés kapcsolatáról beszéltek.

Csókay András megrendítő tanúságtétellel fordult a hallgatósághoz: megmutatta halott kisfia fényképét a sikertelen újjáélesztés után, és megosztotta későbbi misztikus élményét, amikor látta a fiút, aki azt mondta neki: „Ne sírj, Apu, mert Jézus karjaiba hullottam.” Az eltávozott gyerekek, és a felnőttek is, a mennyországban vannak! – biztatott mindenkit. És beszélt az útról, ami ettől a tragédiától indult: tanúságot tett a tapasztalatáról másoknak, így jutott el Međugorjéba is, ahol találkozott egy nigériai atyával, aki meghívta országába orvosi misszióba. 2016-os útja során megtapasztalta Nigéria szegénységét, szenvedését, ugyanakkor az ott élők mély életörömét is: aki oda megy misszióba, óriási ajándékot kap, nagy, élő hitet – hangsúlyozta.

Kifejezte reményét, hogy a kongresszus mint egy lelki cunami lökést ad a haldokló európai kereszténységnek is, és buzdított mindenkit, hogy evangelizáljanak ott, ahol vannak.

Fodor Réka arra szólított mindenkit, hogy ne adja fel az álmait, soha nem késő valami újat kezdeni: ő 44 évesen ment ki először Ugandába misszióba. Az onitshai, több mint nyolcmillió lakosú egyházmegye Borromeo Szent Károly Kórházában azt tapasztalta, hogy rengeteg beteg soha életében nem járt még orvosnál, számos baleset, betegség elkerülhető lenne, szükség van a felvilágosításra. Három év alatt sikerült bejáratni egyfajta rendszert, és a misszió mindig új elemekkel bővül, a családjával a közelmúltban például egy árvaházat is elkezdett támogatni.

Az Afrika-napról szóló beszámoló IDE klikkelve olvasható.

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila

Magyar Kurír
(ki)