Isten igéje soha nem visz tévútra – Tempesta bíboros, riói érsek katekézise a NEK hétfői napján

Nézőpont – 2021. szeptember 6., hétfő | 14:10

Nagyon sokan vártuk, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson személyesen is találkozhassunk Orani João Tempesta brazil bíborossal, Rio de Janeiro érsekével, akit azonban a súlyos brazil járványhelyzet otthon maradásra kényszerített. Ezért videoüzenetben küldte el katekézisét, amit megnézhettek, meghallgathattak a kongresszus második napjára a Hungexpóra kilátogató hívek.

A „golyóálló bíboros” túlélt már két utcai lövöldözést és egy fegyveres rablást. Rengeteget tesz azért, hogy segítsen a társadalom perifériájára szorult embereknek a felemelkedésben. Egyszer úgy nyilatkozott: „Azt a napot szeretném megérni, amikor közelebb kerülünk egymáshoz a béke, a testvériség és a kegyelem jeleként. Így Rio városa nemcsak a természeti szépsége és a történelme, hanem az itt élő emberek miatt is ismert lesz, akik szeretettel vannak egymás iránt, és törődnek egymással.”

Katekézisében a brazil főpásztor köszöntötte a budapesti eucharisztikus kongresszus résztvevőit. Kiemelte, hogy az emberi szív vágyakozik a minket végtelenül szerető Isten után. Egy olyan Isten, aki önként, szeretetből megfosztotta önmagát saját, korlátlan hatalmától, köztünk élt, és azóta is itt van velünk az Eucharisztiában. A szentáldozás révén részesei vagyunk a világban Isten átalakító hatalmának. „Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem” – idézett a 62. zsoltárból Tempesta bíboros. Hozzátette: ma is nagyon sokan élnek anyagi, erkölcsi, lelki szegénységben. „Ti adjatok nekik enni” – idézte a főpásztor Jézust is, utalva a kenyérszaporítás csodájára, amikor öt halból és két kenyérből lett bőségkosár, jóllakott belőle a tömeg. A riói érsek rámutatott:

az Úr emberségünk révén létrehozza a szomjazó, éhező emberekkel való kapcsolatot.

Kifejtette: ma az ember a saját magában fellelhető szomjúságot, éhséget a fogyasztásban éli ki, és mindez súlyos egyenlőtlenséghez vezet. Ha az ember magára marad, nem talál szeretetet, értelmetlenné válik az élete.

Katekézisében példaként említette a bíboros az evangéliumban olvasható tíz leprás esetét: Jézus meggyógyította őket, de csak egy tért vissza hozzá, hogy megköszönje. Ő volt az, aki felismerte Jézusban az Isten Fiát, és megtalálta benne élete értelmét. Az ember misztériuma csak a megtestesülés misztériumában ragyog fel igazán. Istenen kívül nincs senki, aki megvilágíthatna minket. Az Úr teljes újjászületést vár tőlünk, azt akarja, hogy levetkőzzük a világiasság lepráját.

A főpásztor kitért a Rio de Janeiro fölött magasodó Megváltó Krisztus-szoborra is, kiemelve: kitárt karjaival azt jelképezi, hogy mindenkit át akar ölelni, kivétel nélkül mindenkit, elsősorban azokat, akiknek szükségük van a szeretetre. Az Úr hűséges, nem hagy el minket gyengeségeink ellenére sem, nem kell aggodalmaskodnunk, ha a hegyek a tengerbe is zuhannak, mi diadalmaskodunk az ő erejéből, az Úr a mi erősségünk. A világ megváltása a szeretet révén azt jelenti: arra lettünk rendelve, hogy Isten szeretett fiai legyünk. Jézus irgalma ma is ránk talál, és arra hív bennünket: éljünk az Istenre és felebarátunkra vonatkozó két főparancs szerint. Az Eucharisztia a ma embere számára is felkínálja azt a megbékélést, amit Krisztus minden ember számára hirdetett. Arra kötelez, hogy változtassuk meg az életünket és a világot. Ez a mennyország elővételezése. Az Egyház szent feladata, hogy tápláló kenyér legyen mindazok számára, akik éheznek, gyakoroljon irgalmat a szükséget szenvedőkkel szemben. A riói egyházmegye naponta igyekszik ezt megtenni.

Rio de Janeiro érseke emlékeztetett Aranyszájú Szent János intelmére: maradjunk hűségesek Isten igéjéhez, még akkor is, ha nem értjük mindig. Az ő igéje soha nem visz minket tévútra. Az Úrban való szentáldozás révén olyanná válik a tekintetünk, amilyennel Jézus tekintett a dolgokra. Szomorú tény ugyanakkor, hogy korunkban sokan vannak, akik nem hisznek Istenben, nem engedik be köreikbe a szegényeket, rászorulókat.

A bíboros az Egyház feladatai között említette az ember felszabadítását. Ez azonban nem jelentheti csupán a gazdasági, politikai felszabadítást, magában kell foglalnia az Abszolútum iránti nyitottságot is. Ha ez nincs meg, az Egyház egyszerű civil szervezetté válik.

Ha nem gyakoroljuk, nem éljük meg az Igét a mindennapokban, homokvárra építünk.

Tempesta bíboros egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy napjainkban a hagyományos család súlyos veszélynek van kitéve, iszonyatos a nyomás, ami egyes körök ráhelyeznek. Az Egyháznak nemet kell mondania erre a nyomásra, és ugyanígy, elfogadhatatlan az abortusz és az eutanázia becstelen jelensége is. Határozott nemet kell mondania az embertelen körülményekre, az emberkereskedelemre, a férfi és női prostitúcióra, a modern kori rabszolgaságra és az ezekhez hasonló, szégyenletes gaztettekre. Mindezek ellenkeznek a Teremtő akaratával. Ezért az Egyház és a valódi Krisztus-hívők nem maradhatnak közömbösek ezekkel a jelenségekkel szemben.

A brazil bíboros katekézisében Szűz Máriáról is beszélt, mint az Eucharisztia életének „szintéziséről”. Hangsúlyozta: Mária a tökéletes szintézis az ember és Isten akarata között. Kezdettől fogva engedelmeskedik Istennek és feltétlenül bízik a Gondviselésben.

Tempesta bíboros a következő fohásszal zárta katekézisét: „Isten vezesse a mostani eucharisztikus kongresszust. Mária, áldott anyánk, járj közbe értünk az Úrnál, mindannyiunk érdekében, hogy megnyíljon lelkünk az Úr előtt!”

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria