Elfogad, befogad, szeret – Ferenc pápára emlékeztek a budapesti Avilai Nagy Szent Teréz-templomban

A fehér virágkoszorú az ismerős mosolygós portré előtt a szentély előterében jelzi, a közösség Ferenc pápára emlékezik. Egy éve hunyt el az argentin származású egyházfő, ez alkalomból egész estés megemlékezést tartottak az Avilai Szent Teréz-plébánián.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Horváth Zoltán plébános volt, koncelebrált Alpek Gergely káplán. A szentáldozás alatt Demény Mihály tangóharmonika-művész játékát hallhattuk.

A híveket Horváth Zoltán plébános köszöntötte: „Egy éve költözött a Teremtőhöz Ferenc pápa. Szeretnénk hálát adni személyéért, és szeretnénk még mélyebben megismerni és megérteni tevékenységét az Egyház szolgálatában.”

A homíliában Horváth Zoltán párhuzamot vont a vértanú István diakónus és Ferenc pápa között.

István diakónust megkövezték. Sok mindenkit üldöztek az emberek, akik Isten üzenetét közvetítették. Így vagyunk mi is:

A saját korunkban fellépő prófétákat nehezen értjük. Ferenc pápa is megélte a meg nem értést, holott az evangéliumot közvetítette.

Az első ilyen nem értés volt vele kapcsolatban, amikor arra figyelmeztetett, hogy a migránsokkal befogadónak és segítőkésznek kell lenni. Fellépése egyrészt emberileg is érthető volt, hiszen ő maga is egy migráns családból származott, ismerte a küzdelmes utazást, az élet újrakezdését idegenként. De a pápát maga Jézus Krisztus vezérelte, aki a befogadásra figyelmeztet.

Horváth Zoltán felidézte Ferenc pápa ifjúkorából, hogy lelkiatyja hívására estéről estére összegyűltek a fiatalok, hogy az Oltáriszentség előtt imádkozzanak a rendkívül nehéz gazdasági, politikai helyzetben lévő hazájukért, népükért. Az ifjú Bergoglio az Oltáriszentség előtt térdelve érezte meg, mit jelent az Úr Jézus közelsége az ember életében.

Akivel ugyanis több időt töltünk, hatással van ránk. A fiatal Bergoglio Jézus közelségében élt. Olyat választott, akiről biztos lehetett, hogy elfogad, befogad, és szeret, és az ember javát akarja.

Jézus közelségében ezt tudja megélni az ember. Az éjszaka csendjében, az Oltáriszentség előtt a fiatalokban nem volt félelem, mert Jézus közelségében voltak – elevenítette fel a papság útját választó ifjú meghatározó élményét.

Horváth Zoltán beszélt az ifjú Bergoglio családi körülményeiről, hogy szülei, akik orvosnak szánták, nehezen fogadták el döntését, „cinkostársa” a nagymamája volt. A jegyességről adott neki egy könyvet, mely arról szólt, mit jelent elköteleződni, milyen küzdelemmel jár egy ember életében, legyen az egy másik ember vagy az Isten. Nem véletlen, hogy Szent Anna és Szent Joachim, Jézus nagyszülei nevéhez kapcsolódóan elrendelte a világegyház számára a nagyszülők világnapját.

Ferenc pápa üzenetét keresve a világ számára már kezdettől megmutatkozik az egyszerűsége. A szegények, a perifériára szorultak, az elnyomottak, a valamiért hátrányos helyzetűek mellé állt. Látogatta a nyomornegyedeket, azokat, akikkel nem törődött más.

Idősödve arra készült, hogy majd egy nyomornegyedben szolgálatot teljesítő szerzetesnővérek közé költözik. A Jóisten azonban Szent Péter székébe ültette.

Egy egészen más világba került, egy egészen más feladatot kapott. Emberileg nehéz lehetett, de hogy maga mellett érezhette Istent, az egészen biztos. Másként nem tudja az ember szolgálni Isten országát – mondta a szónok.

Ferenc pápa kereste azokat az alkalmakat, amikor közel viheti az emberekhez Krisztust. Tette ezt örömmel és szívesen, mindenkivel, akivel csak találkozott. Ezt megérezték az emberek.

Nem a legnagyobb teológusok között fogjuk őt emlegetni, őt inkább a közelség határozta meg: az emberek megértése, befogadása, elfogadása. Maga Jézus is így élt. Nem különült el senkitől, sem a bűnös embertől, sem a vallási elöljáróktól, sem az idegenektől, mindenki felé odalépett.

Ferenc pápa leírja életrajzi könyvében, milyen nehezen élte meg, amikor kerekesszékbe került, és nem tudott odalépni az emberekhez, mert nem tudott járni. Mit jelenthetett átélni azt, hogy Isten megengedi, hogy attól fosztódjon meg, ami az életének legfontosabb része.

Végül Ferenc pápa névválasztása kapcsán elmondta: Assisi Szent Ferenctől vette a nevét, aki a békét, az egyszerűséget, a tisztaságot, a természet védelmét és az Isten szeretetét békésen hirdette az evangélium alapján az emberek között. A Szentatya a Fratelli tutti kezdetű enciklikáját a Szent Ferenc sírjánál bemutatott szentmise után, az oltáron írta alá. Ferenc pápa ebben azt üzeni: mindenki a testvérem, mindenki hozzám tartozik. Utolsó enciklikája, ami már a hagyatéka, Jézus szívének tiszteletéről szól. Jézus szíve tiszteletében benne van, hogy ki kell lépni önmagunkból, hogy a másik ember befogadjuk.

Horváth Zoltán hangsúlyozta, így lehet megérteni Ferenc pápa életét: Aki szereti a másik embert, annak ki kell lépnie a saját szívéből, a saját világából, és a másik ember szívét be kell fogadnia az életébe, a saját szívébe. Így érthetjük meg üzenetét számunkra, mit jelentett az életében a kilépés a perifériákra: azok közé ment, akik mind a testvérei, akiket be akart fogadni.

Utalva Ferenc pápa 2023-as magyarországi apostoli látogatására Gergely atyával közös megérintődését fogalmazta meg: mindketten a liturgiában szolgáltunk. Mi azt éltük meg, hogy Ferenc pápa közelségében léte megerősített bennünket abban, hogy

Jézus közelségében kell élnünk, és ezt a közelséget átadni az embereknek lelkiismereti kötelességünk.

Zárásként Alpek Gergely felolvasta XIV. Leó pápa Ferenc pápa halálának első évfordulója akalmából írt üzenetét.

A szentmise után a megemlékezés a plébánia közösségi termében folytatódott. Igazi Argentína-élmény várta a résztvevőket: Demény Mihály tangót játszott, köztük Ferenc pápa kedvelt darabját.

Horváth Zoltán saját élményein keresztül hozta közel az argentin világot, Alpek Gergely pedig a Ferenc pápával való találkozásainak élményét osztotta meg. A plébánia argentin falatokat és italt kínált.

A megemlékezés végén levetítettek egy Ferenc pápa életéről szóló filmet Buenos Airestől a Vatikánig címmel.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír