Elhunyt Németh László nagyprépost

Németh László Agyagosszergényben született 1944. szeptember 17-én. Győrben szentelték pappá 1967. június 18-án.

Segédlelkészként szolgált Oroszlányban 1967 és 1970 között, majd 1970–1974-ben Gönyűn és 1974–1976-ban Győr-Nádorvárosban.

Központi szolgálat: 1976-tól 1983-ig a győri Papnevelő Intézet spirituálisa volt; 2013 és 2020 között általános püspöki helynök volt.

1983-tól 1999-ig a mosoni Nepomuki Szent János-plébánia, 1999 és 2008 között a csornai Jézus Szíve Plébánia, 2008–2015-ben pedig Ásványráró, Lipót plébánosa volt.

Egyéb tisztségek: 1980-tól 1983-ig szentszéki jegyző, 1985-ben tiszteletbeli esperes, 1988–1989-ben helyettes esperes, 1989 és 2017 között kerületi esperes, 1989-től szentszéki bíró, 1996-ban pápai prelátus, 2015–2017-ben soproni főesperes, 2015-től székesegyházi kanonok volt.

Tagja volt a Győri Egyházmegyei Papi Szenátusnak; 2022-ig a Tanácsosok Testületének és 2024-ig a Gazdasági és az Egyházművészeti Bizottságnak tagja volt.

2020-tól székesegyházi nagyprépost, a Győri Egyházmegye penitenciáriusa volt. 2020-tól, nyugállományba vonulása óta a győri egyházmegyei papi otthonban élt.

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki! Imádkozzunk üdvösségéért!

*

Németh László nagyprépost, a Győri Egyházmegye penitenciáriusa, nyugalmazott püspöki helynök hosszú évekig volt a Máltai Szeretetszolgálat győri önkéntes csoportjának lelkivezetője.

„Amilyen csendesen, szerényen és alázattal élt, úgy távozott most is – az adventi várakozás csendjében. Az utóbbi időben gyakran ismételte nekünk: »A síp az Úristen kezében van…« Ma ezek a szavak különös erővel visszhangzanak a szívünk mélyén – fogalmaz búcsúzó írásában Darócziné Kunos Zsuzsanna, a győri önkéntes csoport vezetője. – Hálát adunk Istennek László atya megismételhetetlen, egyedülálló életéért. Köszönjük, hogy hosszú esztendőkön át bölcsen és szeretettel kísért bennünket a lelki növekedés útján. Köszönjük, hogy az Egyházmegyei Papi Otthon kicsiny kápolnáját lelki otthonunkká tette, ahol az imádság csendjében biztonságra és megnyugvásra lelhettünk.

Szíve minden ember felé nyitva állt; derűs, békét sugárzó mosolya az Úr hívó szavait visszhangozta: »Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítelek titeket.« (Mt 11,28) 

Imáiban nap mint nap hordozta csoportunk beteg tagjait – mindig név szerint, szelíd gondoskodással és szeretettel. A vesperások prédikációiban a Szeretet Istenének arcát tárta elénk: „Az imádkozó ember Isten atyai szeretetében sütkérezik. Érzi, hogy Isten röntgensugarak módján átjárja minden porcikáját, s ez nem félelmet szül, hanem bizalmat: a gyermek és Atya viszonya ez.«

Fáradhatatlanul kereste velünk együtt az önkéntesség gyökerét: »Az önkéntes munka lírája, lantja: a szeretet.« 

Életének és szolgálatának ajándékát mély hálával őrizzük szívünkben.”

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Merényi Zita; Győri Egyházmegye; P. Szabó Csilla

Magyar Kurír