Éljük meg a testvéri összetartozást! – Hollerich bíboros mutatott be szentmisét Pannonhalmán

Idén a Pannonhalmi Főapátság adott otthont a CIM (Coetus Internationalis Ministrantium) közgyűlésének, amelyet minden évben más helyszínen tartanak. Az idei tanácskozáson elsősorban a legutóbbi római zarándoklatot értékelték, hangsúlyozták a nemzetközi találkozók jelentőségét, és beszélgettek a 2025-ös szentévhez való hozzájárulásukról is.

Magyarországon kívül Ausztria, Horvátország, Lengyelország, Lichtenstein, Luxemburg, Németország, Portugália, Románia és Szlovénia ministránsszervezeteinek képviselői vettek részt a találkozón, az elnökkel együtt 31-en.

Az ősi falak között ünnepélyesen csendültek fel kedden este a különböző nyelvű taizéi énekek, miközben a szentmisében a bíboros meglepő természetességgel három nyelven is szólt: a francia nyelvű liturgia során németül prédikált, és időnként angolul szólt a hívekhez, a Miatyánkot pedig mindenki a saját nyelvén imádkozta el.

Az oltárt körbevették a pannonhalmi szerzetesek, köztük Hortobágyi Cirill bencés főapát és Várszegi Asztrik emeritus főapát, püspök; a szentély felé vezető lépcsőn pedig a diákok kórusa állt. Jean-Claude Hollerich bíboros elcsendesedére hívta a szentmise elején a híveket.

Az olvasmányban Izajás próféta szólt Isten szaváról, amely mint az eső, úgy hull le, és termővé teszi a földet.

Az énekek közben a hívek tekintete a lépcsőn álló fiúkóruson keresztül a feszületig emelkedett, a karok nélküli Krisztus szobrára.

Dejcsics Konrád OSB német nyelven olvasta fel az evangéliumot, majd ő tolmácsolta magyar nyelvre Hollerich bíboros szavait, aki prédikációja elején kifejezte örömét, amiért jezsuitaként jelen lehet a bencések között, és hogy fiatalok között lehetnek, akikért a nemzetközi ministránsszövetség dolgozik.

A Máté evangéliumának 6. fejezetéből felolvasott, a Miatyánk imádságára tanító szakasz köré fűzte gondolatait a bíboros. Döntő pillanatnak nevezte, amikor Jézus atyának, apának szólítja Istent. Hozzászoktunk ehhez, ezért nem is tűnik fel a különlegessége, a személyes, szívélyes közvetlenség. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, aki szüleink szeretetén keresztül teremtett minket. Olyannak akart minket, amilyenek vagyunk.

Amikor tükörbe nézünk, soha nem látjuk magunkat olyan szépnek, amilyen szépnek Isten lát bennünket.

Jézus tudja, hogy Isten személyes szeretettel fordul felénk, gondoskodik rólunk. A luxemburgi érsek figyelmeztetett: téves istenkép, amikor azt gondoljuk, hogy Isten erkölcsi bíró, aki azonnal büntet, ha nem úgy élünk, ahogy kellene. Isten szeretete hordoz bennünket.

Jean-Claude Hollerich SJ rávilágított: ismerjük ugyan az apa szót, de amikor Jézus használja Istenre, sokkal több rejlik mögötte. A hívek derültségére megjegyezte, hogy Isten mindenhatósága nem olyan, mint Harry Potteré, aki mindenre képes, hanem a szeretet mindenhatóságában áll.

Mi a szívünk teljes szeretetével talán néhány embert vagyunk képesek szeretni – mondta a bíboros. Kérte, hogy gondoljon mindenki arra, amikor szerelmes volt, és szüntelenül a másikra gondolt. Ha ezt a szeretetet megsokszorozzuk Isten végtelenségével, megsejthetjük, milyen Isten szeretete – mondta a szónok. – Ő mindenki felé ezzel a szeretettel fordul, aki valaha élt és élni fog a földön. Ez a szeretet mindenhatósága.

Ha Isten minden embert szeret, nekem is meg kell élnem az ebből fakadó testvériséget,

különben olyan vagyok, mint aki fürdőzik szülei szeretetében, és közben folyamatosan veszekszik a testvéreivel.

Ferenc pápát idézte, aki felhívja a figyelmet arra, hogy mindenki felé a szeretet küldetésével rendelkezünk, ahogy Lisszabonban mondta: todos, vagy ahogy olaszul mondja sokszor: tutti.

Ki vagyok én, hogy elítéljem azokat az embereket, akiket Isten ennyire szeret?

A Miatyánk imádságában az emberszeretet összefonódik az Isten szeretetével. Az emberi szeretetnek, amely Isten szeretetében gyökerezik, be kell hatolnia az anyagi világba, az emberi adósságok világába.

Jean-Claude Hollerich a pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikájára hívta fel a figyelmet, amely azt tanítja, hogy mindenki a fivérünk és nővérünk: akit ma Szíriában meggyilkolnak, akinek az emberi méltóságát lábbal tapossák. A nagyböjt idején ezért van szükség a megtérésre, hogy megértsük: nem mondhatjuk, hogy „Atyám, Atyám”, ha nem halljuk meg testvéreink segélykiáltását.

Érvényes ez kis léptékben is – mondta a bíboros, ezért elmélkedésében áttért a jelenlévők életének színtereire, a kolostori és iskolai életre alkalmazva a tanítást. Az apátság élén az apát áll, aki Isten apai szerepét valósítja meg ebben a közösségben. A monostort igazságosan kell vezetnie. Ehhez szükséges, hogy

mindenki azt kapja meg, amire szüksége van a boldog élethez: tiszteletet, személyes figyelmet és testvéri szeretetet. Ez nem egyszerű, mert hozzászoktunk a feszültségekhez, nem teszünk ellene.

A nagyböjt erre is hív, hogy a testvéri összetartozást megéljük a kolostorban, az iskolában, a kollégiumban – tette hozzá a szónok.

A fiatalokhoz fordulva figyelmeztetett, mennyire hozzászoktunk ahhoz, hogy vannak a kollégiumban véleményvezérek. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem merjük szabadon megfogalmazni saját elképzeléseinket, és így igazságtalan helyzetek jönnek létre. Nem kapja meg mindenki egyformán azt a tiszteletet, testvéri szeretetet, amire szüksége van. Pedig Isten mindannyiunkat egyformán szeret, azt a diákot is, aki nagyon jó a tanulásban, a sportban, a zenében, és azt is, aki kevésbé tehetséges. Ő az apa, mi egymás testvérei vagyunk.

Az Istennel való kapcsolatunkat csak akkor tudjuk személyes szinten megélni, ha képesek együnk egymásnak megbocsátani testvéri szinten,

ha képesek vagyunk újrakezdeni vele. Ez nemcsak a kolostorra vagy az iskolára igaz, hanem a püspökök és a bíborosok testületére is.

Most van itt a kegyelem ideje! Belebocsátkozhatunk a megtérés kalandjába. Ezt kívánom mindannyiunknak – zárta prédikációját Jean-Claude Hollerich SJ bíboros, a Nemzetközi Ministránsszövetség elnöke.

Fotó: Fábián Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír