Erdő Péter bíboros megáldotta az új közösségi házat az albertfalvi plébánia hármas ünnepén

Hazai – 2021. szeptember 30., csütörtök | 16:35

Hármas ünnepre gyűlt össze a budapest-albertfalvi Szent Mihály-templom hívőközössége. Szeptember 29-én, templomuk búcsúnapján annak 80. születésnapját és új közösségi házuk megáldását is ünnepelhették. A sokaság – nem csak a templomot, az előtte levő teret megtöltötték – Erdő Péter bíborossal együtt adott hálát.

Bár az 1970-ben kezdődő panelosítás miatt a kis kertes házak jelentős részét lebontották, Albertfalva Szent Mihály-templom körüli része megőrizte eredeti nyugalmát. Ebben a békét sugárzó környezetben áll az 1941-ben felszentelt templom, Lechner Jenő és ifj. Lechner Jenő alkotása. Merész elgondolással a közösségi ház hozzáépült a templomhoz – nem csak fizikailag, stílusában is szervesen kapcsolódik az épülethez. Itt ünnepelt a templom búcsúnapján az albertfalvi egyházközség.

A bejárat előtti térre székeket állítottak, a templomban már jóval a szentmise kezdete előtt sincs hely. Egykor, a település 19. századi önállósodását követően, a 20. század elején kapott plébániai rangot; két év alatt közadakozásból már állt a plébánosi lakás. Most közösségi házuk építéséért mozdultak meg a hívek, mely a széles körű összefogásnak köszönhetően egy év alatt elkészült.

„Mindenható Isten, parancsold, hogy áldozatunkat szent angyalod isteni fölséged elé, mennyei oltárodra vigye” – a szentélyben olvasható felirat szövegét – Supplices te rogamus –, ezen ősi római misekánon egyik imáját zenésítette meg kifejezetten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából Marco Frisina pap zeneszerző. A szentmise előtt Ludmány Emil vezetésével énekpróba zajlott, a hívek a kórussal együtt énekelték ezt a 7. századi imát, Supplices te rogamus.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt. A szentélyt megtöltötték a koncelebráló paptestvérek, szomszéd plébániákról, az espereskerületből, de számos pap barát is együtt ünnepelt. A liturgián ministránsok sokasága és két állandó diakónus, Pernitz Ákos és Magony János szolgált.  

„Ünnepeljük templomunk védőszentjének napján búcsúnkat, templomunk 80 évvel ezelőtti felszentelését, és régi álmunk, a közösségi ház megvalósulását” – köszöntötte Gável Henrik plébános a hármas ünnep alkalmából a híveket.  

Erdő Péter beszédét teljes terjedelemben közöljük.

Krisztusban kedves Testvérek!

1. Különös, ünnepi örömmel érkeztem ma ide, a felszentelésének nyolcvanadik évfordulóját ünneplő Szent Mihály-templomba. A védőszent példakép és erőforrás minden egyházi közösség számára. Ma áldjuk meg az új közösségi házat is, amely szintén Szent Mihály nevét viseli. Régi álom valósul meg ezzel. Új, hívogató tér nyílik a közösségi élet számára. Ez a közösségi élet legyen a hit és szeretet sugárzó központja városunknak ebben a kerületében.

2. A felolvasott evangéliumi szakasz titokzatos jelentést hordoz. Szent János evangélista a tanítványok meghívását beszéli el. Ennek során tér ki Nátánáel meghívására. Már az első, legszűkebb tanítványi kör is úgy gyűlik egybe, hogy egyik ember hívja a másikat, egyik ember lelkesedése ébreszti fel a többiek érdeklődését. Nátánáel is azt hallja, hogy megtalálták a Messiást, Jézust Názáretből. Csakhogy a názáreti származás elbizonytalaníthatta a Messiásra váró hívő embereket, mert a jövendölések nem erre utaltak. „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezi Nátánáel. Már ezen a ponton érezzük lelkének nagyságát és nyitottságát, mert elfogult módon, híresztelések, előítéletek alapján nem zárkózik el attól, hogy személyesen győződjön meg az igazságról, hogy elinduljon Jézushoz. Találkozása Jézussal titokzatos és lehengerlő erejű. Amikor Krisztus azt mondja neki: „láttalak a fügefa alatt”, Nátánáel megrendül, és azonnal elismeri Jézus messiási mivoltát. Mit jelenthetett ez a „láttalak a fügefa alatt”? Nincs előzménye az Ószövetségben, nincs párhuzama az irodalomban. Utalás lehet ez Nátánáelnek valamilyen nagyon személyes élményére. Kifejezése annak, hogy

Krisztus Isten tekintetével lát minket, hogy a szívünk mélye is nyitott könyv előtte.

De a lenyűgöző és titokzatos élmény e találkozás során még tovább erősödik. Nátánáel hitére válaszolva Jézus ígéretet tesz neki: „nagyobb dolgokat is fogsz még látni”. Ezek a nagyobb dolgok pedig már a földi életen túlra, Isten világára, Isten és az ember kapcsolatára vonatkoznak. Jézus nem részletezi őket, csupán egyetlen ünnepélyes kijelentést tesz: „Bizony, bizony mondom nektek, látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai föl- és leszállnak az emberfia fölött”. A fel- és leszálló angyalok felidézik bennünk Jákob álmát, a létrát, amely összeköti az eget a földdel.

3. Ezen a létrán pedig angyalok járnak, mert a Szentírás és a katolikus hit tanítása szerint az angyalok közvetítők Isten és ember között, küldetésük van az egyének és az emberiség üdvösségének történetében. A Jelenések könyve (12,7) pedig kifejezetten említi Mihályt, aki úgy jelenik meg, mint a mennyei seregek vezére, aki Isten erejében legyőzi a sátánt. Ennek a mennyei harcnak a képe érzékelteti üdvösségünk történetét. Keresztény világszemléletünk szerint a történelem nem zavartalan fejlődés, mely szinte zökkenőmentesen tart valamiféle földi mennyország felé. Küzdelem az üdvösség története, a gonoszság láthatatlan erői, mégpedig nemcsak személytelen formában, hanem a gonosz lelkek személyes valóságában is küzdenek bennünk és a világban. Néha magunk sem értjük, honnan a gyűlöletnek, a háborúnak, az egyént és közösséget romlásba taszító féktelen önzésnek az az ereje, mely újra és újra felbukkan a világban. Az emberi gonoszság és önzés sokszor arra is képes, hogy tönkretegye körülöttünk a teremtett világot, beszennyezze a környezetet, kipusztítsa körünkből az állati és növényi életet, és így akár az ember életét is veszélybe sodorja.

De a Szentírás tanúsága szerint angyali erők is állnak mellettünk. Hatalmas, teremtett, jóságos szellemek, akik Isten akaratának engedelmeskednek, és az Ő művét szolgálják. Mindnyájuk képviseletében tiszteli Szent Mihály főangyalt az Egyház, és kéri pártfogását az egész kereszténységért.

Szent Mihályt az egész Egyház védőangyalaként tiszteljük. Ez is kifejezője annak az alapvető keresztény meggyőződésnek, hogy „királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép” vagyunk (1Pét 2,9).

Ezért hát ránk is vonatkozik, amit Dániel próféta könyvében olvasunk: „Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója” (Dán 12,1).

Keresztény hitünk, világnézetünk értékei ma is támogatásra szorulnak. A nyugati világban is sokszor bizalmatlan, ellenséges jelenségekkel találkozunk hitünkkel, világnézetünkkel, magának Jézusnak a személyével kapcsolatban. És találkozunk olyan jelekkel is, amelyek magát az emberi életet, az emberek, népek, társadalmi csoportok közötti kiengesztelődést és harmóniát fenyegetik. Nagy szükségünk van tehát napjainkban is Szent Mihály és a mennyei seregek támogatására.

4. Másként harcolnak értünk védőangyalaink, akár az őrangyalok, akár az egyes népek angyalai, mint ahogyan az emberi küzdelmet elképzeljük, mert ahogyan Illyés András erdélyi püspök írta több mint három évszázaddal ezelőtt: „Az égben nincsenek szablyák, lándzsák, puskák, tarackok, avagy ágyúk. Az a harc csak az akaratnak, vélekedésnek, vagy ítéletnek ellenkező különbsége volt, mely egyik és a másik rész között vala.” Márpedig azt a mindennapi élet tapasztalatából is tudjuk, hogy az akarat, a vélekedés, a lelkület az emberek világában is micsoda erő. A rossz szándék és az önző akarat, a gyűlölet még az esendő embereket is kilátástalan helyzetekbe sodorhatja. Hát még ha a gonosz lélek szinte megmagyarázhatatlan, emberi elvetemültséget meghaladó méretű hatásai jelennek meg egész közösségek életében.

Ilyenkor különösen fontos tudnunk, hogy a jóságnak, az Isten felé szeretettel és engedelmességgel forduló lelkületnek és akaratnak is van az emberi mértékeket meghaladó, váratlan ereje:

velünk van az Isten kegyelme, velünk vannak azok a szellemi teremtmények, akik örömmel szolgálják Isten üdvözítő akaratát és a javunkat kívánják.

Ezért is mosolyog ránk néha váratlanul a történelem, ezért is érezzük néha, hogy a jóság hullámai is elboríthatják közvetlen környezetünket, vagy akár a legnagyobb emberi közösségek életét.

5. Ezt éreztük az elmúlt hetekben a nemzetközi eucharisztikus kongresszus ünneplése során. Nemcsak az együttlét, a közös imádáság és éneklés öröme, hanem a Szentléleknek valamilyen különleges átformáló jelenléte is mindenkinek az élménye volt, aki részt vett az Oltáriszentség nyomában járó szombat esti körmeneten és a pápai szentmisén. Adjunk hálát érte a gondviselő Istennek. Merítsünk erőt belőle missziós küldetésünk számára. Szent Mihályban pedig – mint hallottuk – a mennyei seregek vezérét tiszteljük (vö. Jel 12,7). Az ő tisztelete is fejezze ki hitünket a Gondviselésben, a szabadító Istenben. Szent Mihály főangyal, könyörögj értünk! Ámen.

A felajánláskor felcsendült a Supplices te rogamus. A papság és az asszisztencia körbevette a márványból metszett kör alakú oltárt.

A szentmisét a közösségi ház megáldása követte, melynek három terme már díszben és terített asztallal várta az ünneplőket.

Erdő Péter bíboros a közösségi ház jelentőségéről beszélt: A háború előtt az egyházközségek megpróbáltak közösségi házat, termet építeni, sok helyen sikerült is, volt, hogy a városi kegyúr segítségével. Jött a háború és az a rendszer, amelyik nagyon átgondoltan elsősorban a közösségi élet fizikai tereit vonta el az Egyháztól. Így jutottunk oda, hogy Budapesten 1989–90-re szinte mindenütt hiányzott a templomon kívüli találkozás tere. A visszaszolgáltatás nem működött, az épületek többségét privatizálták, több megsemmisült. Innen kellett elindulni. Évtizedekbe került, míg tudatos munkával plébániáról plébániára sikerült a főegyházmegye nagy részében újra teret alkotni a közösségi életnek – itt, Albertfalván nagy összefogással.

Állami támogatás, a hívők igyekezete, az egyházmegye kísérő és támogató szeretete is hozzájárult, hogy ez a szép épület létrejöhetett. Most jön a következő fázis:

eddig falakat kerestünk az életnek, most életet és lelket fogunk keresni a falak közé.

Azt kívánom, hogy a hit és a lélek ezek között a falak között valóban otthonra találjon. Ne szürküljön el a közösség és az épület élete!  Így kérem Isten áldását a közösségre és a házra.

„Több évtizedes álma valósult meg egyházközségünknek” – mondott köszönetet Gável Henrik plébános. A főegyházmegye, felismerve a közösségi tér létrehozásának fontosságát, kormányzati támogatásból forrást biztosított az építkezésre. Hosszú évek várakozása után, sok akadályt leküzdve, rekordidő – egy év – alatt készült el az épület Nemes Csaba tervei alapján. Nem kétséges, hogy hit és lélek élteti majd, a hálaadásra egybegyűlt sokaság ugyanis megtöltötte az egész épületet. Hittanosok, közösségek, imacsoportok, cserkészek rendezvényei, énekkari próbák, a szentmisék utáni agapék helyszíne lesz a három egybenyitható helyiségből álló közösségi ház.

Gável Henrik atya sorra köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek a megvalósításban. Erdő Péter bíboros különleges ajándékot kapott. Írásba foglalva nyújtotta át neki a plébános az egyházközség ajándékát: ima-, böjt-, zarándoklat-, misefelajánlások gyűjteményét, melyeket a plébánia hívei vállalnak a főpásztorért.

Vas Gábor, a képviselő-testület világi elnöke nem csak a köszönetmondás sorát folytatta: megénekeltette az egybegyűlteket, ezt az Egyháza, plébániája és Krisztus ügye mellett elkötelezett, a megvalósult műnek szívből örvendező közösséget.

Albertfalva és a Szent Mihály-templom

Albertfalva nevét Mária Terézia királynő Krisztina nevű leányának férjéről, Albert szász-tesseni hercegről kapta. A korábban Budafokhoz tartozó település közigazgatásilag 1828-ban önállósodott, de saját plébániája csak a 20. század elején alakult, a Székesfehérvári Egyházmegye fennhatósága alatt.

Az első szentmisét 1922 karácsonyán tartották a régi iskolában. A népesség gyors növekedése miatt hamar felmerült az igény egy templom építésére is. Gyűjtést szerveztek, amelyet 1933-tól Doroszlai Béla plébános irányított. Két év alatt felépítették a plébániát, a templomot pedig Shvoy Lajos fehérvári püspök 1941-ben szentelte fel. Kérésére a terveket Lechner Jenő és fia, ifj. Lechner Jenő készítette.

A gótikus reminiszcenciákkal bíró, de alapvetően modern Szent Mihály-templom egyhajós és egyenes szentélyzáródású. A keleti homlokzaton figyelhető meg igazán az építészeti tömegek változatos mozgása, ugyanis ennek a szentély felőli végéhez kapcsolódik a torony, valamint az annak testébe foglalt oratóriumhoz felvezető lépcsőház is. Az elemi geometrikus testek a modernizmus hatását jelzik, a templom szerkezetét adó vasbeton pillérvázba vágott csúcsívek viszont Lechner magyaros stílusának kifejezői. A külsőn is érvényesül a modernizmus és a csúcsíves formaképzés egyesítése: a főhomlokzat közepén nyíló bélletes, rézsútos kapuzat terméskő pillérei egy hatalmas csúcsíves ablakot tartanak.

A templom eleganciája az arányok szépségében, a vonalak és síkok harmóniájában rejlik. A tömegek éles határai következtében a fehér felületen érdekes fény-árnyék játék alakul ki.

Belső terét neves művészek alkotásai díszítik. Szent Mihály szobrát Búza Barna, a színes üvegablakokat pedig Kontuly Béla és Unghváry Sándor készítették. A szentély jobb oldalán lévő hatalmas színes üvegablak az 1938-as eucharisztikus kongresszus emlékére készült; a többi üvegablak a nyolc boldogság ábrázolása. Unghváry műve a Mária-oltár fölötti Magyarok Nagyasszonya-kép is, mely az 1938-as kongresszus főoltárát díszítette.

A Nemes Csaba által tervezett földszintes épület egy fedett folyosóval kapcsolódik a templom keleti oldalbejáratához. Stílusában is remekül illeszkedik hozzá, fehér falain ugyanolyan apró ablakok nyílnak, mint a templomtornyon. Mégis szerényen húzódik meg mellette.

Forrás: Pest-Buda

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria