Értékek és kérdések – Konferencia a katolikus oktatási rendszer jelenéről (1. rész)

Hazai – 2023. február 17., péntek | 19:55

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felkérésére a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) szervezésében tartottak konferenciát Értékek és kérdések a katolikus oktatási rendszerben címmel február 17-én a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban.

A konferencia kezdete előtt néhány perccel szinte minden ülőhely foglalt volt már a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium impozáns, hatalmas dísztermében, a tanácskozásra az ország minden tájáról jöttek katolikus pedagógiai szakemberek, egyházi fenntartású oktatási intézmények igazgatói, óvodák, iskolák, egyetemek vezető képviselői.

A rendezvényen jelen volt és beszédet mondott Erdő Péter bíboros, prímás; Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Ternyák Csaba egri érsek, az MKPK iskolabizottságának elnöke; valamint Angelo Vincenzo Zani, a Vatikáni Nevelési Kongregáció volt titkára, jelenleg a Szent Római Egyház Könyvtárának és Levéltárának vezetője.

A jelenlévőket a konferencia házigazdája, Bérczi László Bernát zirci apát köszöntötte a ciszterci fenntartású gimnáziumban. Örömét fejezte ki, hogy a magyar katolikus oktatás egészét reprezentáló egybegyűlt közösségben „alkalom nyílik arra, hogy tanulhassunk egymástól”. A ciszterci apát elmondta: az elmúlt években a rendje azon dolgozott, hogy  intézményei „lélekben, pedagógiában, működésben közelebb kerüljenek egymáshoz”.

Veres András győri püspök, az MKPK elnöke megnyitó beszédét azzal kezdte, hogy az emberi kultúra és tudás gazdagításában az Egyház kezdettől fogva tevékenyen részt vesz, eme kötelességének minden korban eleget tett, még akkor is, amikor külső erők ebben akadályozták. A tanító szerzetesrendek sajátos hivatásuknak tartották és tartják az oktatást, a misszionáriusok az evangélium hirdetése mellett tanítottak is, valamint a szegényeket, a betegeket gondozták. Ebben a történelmi összefüggésben a magyarországi katolikus oktatás helyzetét nézve a püspök megállapította, hogy

a rendszerváltozás után az igényeknek megfelelően számos katolikus oktatási intézmény létesült az evangélium képviseletére, közvetítésére, pótolhatatlan értékű nevelői munkát végezve, s nélkülük nemcsak a nemzeti és európai kultúra, hanem az Egyház is szegényebb lenne.

A II. Vatikáni Zsinat nevelésről szóló dokumentumát idézve az MKPK elnöke hangsúlyozta: a katolikus oktatás „az egyetemes kultúrát úgy kapcsolja össze az evangéliummal, hogy a hit fénye járja át a világról, életről és emberről fokozatosan szerzett ismereteket”.

Veres András megvallotta: „Egész életemben hálás leszek szerzetestanáraimnak azért, hogy minden tantárgyban segítették hívő, keresztény szemléletünk formálódását úgy, hogy közben meghagyták egyéni szabadságunkat, mindenki maga dönthetett arról, hogy elfogadja-e a keresztény világnézetet, vagy sem.”

Erre a tanításra ma is nagy szükség van – mondta, majd hozzátette: jelenkorunk hiányossága ugyanakkor, hogy az egyházi intézményekben oktató pedagógusok közül „sokan nem állnak a hitnek azon magaslatán, hogy a tanításnak ezt a módszerét gyakorolni tudják. Kell még idő, hogy iskoláink ezt az utat tudják járni, márpedig ez segít, hogy mind az egyénben, mind a társadalomban, s nem kevésbé az Egyházban kifejlődhessen a hit szerinti élet és világlátás.”

A püspök reményét fejezte ki, hogy a konferencia végére minden jelenlévőben megerősödik a tudat: jó ebben a közösségben pedagógusként dolgozni, valamint az is kiderül, hogy köznevelési és szakképzési kérdésekben az MKPK az általa fenntartott Katolikus Pedagógiai Intézeten (KaPI) keresztül sokféle módon kapcsolódik az ágazati irányításhoz, szerepet kap az oktatási stratégiai szervezésben, képviseli a katolikus intézményrendszert a döntés-előkészítő szakmai fórumokon.

Erdő Péter bíboros, prímás beszédében elmondta, hogy amikor tél elején találkozott a katolikus iskolák képviselőivel, igazgatókkal, pedagógiai szakemberekkel, egyrészt szó esett a gondokról, problémákról, a feladatokról, másrészt „arról, hogy katolikus intézményeinkben hogy tudunk hozzájárulni ezek megoldásához, egyúttal a társadalom gondjainak az enyhítéséhez is”.

A katolikus iskola egészen különleges feladatot tölt be. Nem csupán az oktatáshoz való jogot gyakoroljuk, amikor katolikus oktatást és nevelést kínálunk, hanem egyben a vallásszabadság alapvető jogáról is szó van

– tette hozzá Erdő Péter. Az Egyház tanítja, hogy a nevelés joga és kötelessége elsősorban a családé, de a család – a szubszidiaritás jegyében is – rászorul arra, hogy másoknak, így az Egyháznak és az államnak a segítségét is igénybe vegye. Nem csupán arról van szó, hogy finanszírozni kell az iskolákat, hanem arról, hogy lelket is kell adni a teljes oktatói-nevelői tevékenységnek.

Erdő Péter emlékeztette a jelenlévőket: a Szentszék és Magyarország közötti 1997-es egyezményben világosan megfogalmazódik, hogy az egyházi iskolák ugyanolyan állami támogatásra jogosultak, mint az állami intézmények. Ezt annak idején Sodano bíboros példaadó megoldásnak nevezte. „Ugyanakkor azt is látjuk, hogy amiképpen a világon sehol, így hazánkban sem megy minden gondok nélkül, de mivel katolikus iskolákról van szó, lehetőségünk nyílik ara, hogy felemeljük a fejünket és túllássunk a napi, helyi gondokon, mert azok megoldásában segíteni fog nekünk egy szélesebb áttekintés: a horizontunk a világegyház” – mondta a bíboros, s ezzel a konferencia vatikáni előadójára, Zani érsekre utalt, aki „globálisan, az egész egyházra kiterjedően ismeri a katolikus oktatás helyzetét”, a problémákat s az azokból levonható tanulságokat.

A konferencián a következőkben Ternyák Csaba egri érsek, az MKPK iskolabizottságának vezetője elemezte a hazai katolikus oktatás helyzetét. Mint mondta, a társadalom annyira képes nagyszerűvé válni, amennyire nagyszerűek a törekvései, s ami érvényes a társadalom egészére, érvényes a nevelés egész folyamatára is. Egy iskola annyira tud nagyszerűvé válni, amennyire nagyszerűek a lelki törekvései. 

A katolikus iskolák lelki törekvései evangéliumi alapokon nyugszanak, s az ott tanítók katolikus identitásán múlik az, ahogy megvalósul. 

Fontos tehát, hogy iskoláink ne csak a mérhető eredményekben haladjanak előre, hanem Isten ismeretében és szeretetében is. „Meggyőződésem, hogy amennyire eredményesek vagyunk ebben, olyan mértékben leszünk jók szakmailag is” – mondta az érsek. Az egyetemes kultúrát a pedagógusok az oktatás során összekapcsolják az üdvösség hírével, ahogy a II. Vatikáni Zsinat is tanítja.

Az érsek arról is beszélt, hogy a fiatal szülők – akik katolikus iskolába íratják gyermeküket – jelentős része nem kapott bevezetést a keresztény hitbe. De él bennük a sóvárgás a lelki értékek iránt. A katolikus iskolának feladata bevonni az iskolai (hit)életbe a szülőket is, a nem vallásosakat is. Ezen az úton haladva sok pedagógus talán elfáradt már, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a katolikus intézményrendszer nem vonhatja ki magát a társadami folyamatok alól sem. Fogyatkozik a pedagógusok anyagi és társadalmi presztizse. Valós probléma a kontraszelekció. Az érsek rámutatott: 6505 katolikus iskola működött az államosítás előtt, a létező szocializmus idején nyolc gimnázium maradt, mára az iskoláink száma elérte a 770-et. Az iskolák kétharmada egyházmegyei fenntartású, a többi szerzetesi. A három katolikus egyetemen pedagógusképzés zajlik, biztosítva az utánpótlást. A jelen helyzetben támogató a törvényi környezet, tiszteletben tartja a szülők jogait. A magyar állam biztosítja, hogy az egyházi fenntartó ugyanolyan normatív támogatásban részesüljön, mint az állami.

A sikeresség, eredményesség forrásvidéke mindezek mellett a lelki tényező még akkor is, ha szakmai versenyben kell állnia más intézményekkel.

Ne féljünk markáns katolikus sajátosságunkat hangsúlyozni, helye kell legyen az Istennel való párbeszédnek a hétköznapokban is!

A spirituális értékek továbbadása a feladatunk, hogy a diákok és a szülők megszeressék Krisztust és az Egyházat – szögezte le az érsek. Nekünk fontosak a gyökereink, ezek adják az életerőt. Az evangelizációs tényező alakítja a nevelő önazonosságát, küldetésének lényegét. Ferenc pápa arról beszél (utalva elődjére, XVI. Benedekre), hogy az Egyház nem térítéssel, hanem vonzással növekszik (Evangelium gaudium). Számunkra a tét a misszió, a polgári társadalom számára pedig az a tét, hogy át tudjuk-e adni a következő nemzedékeknek a társadalmunk gyökereit jelentő értékeket. Ebben katolikus iskoláink egyre fontosabb szerepet játszanak – zárta beszédét Ternyák Csaba.

A konferencia következő előadója, Angelo Vincenzo Zani, a Vatikáni Nevelési Kongregáció volt titkára az egyházi oktatásnak az Erdő Péter bíboros által említett globális helyzetéről beszélt. Mint mondta, jelenleg is egy észak-olaszországi iskola vezetőségében dolgozik, ismeri a terepet, ugyanakkor az egyházi oktatás világszintű kihívásaira is felhívta a figyelmet, s ezzel kapcsolatban elsősorban Ferenc pápa kezdeményezéseit ismertette.

Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy egy új egyházi, kulturális és szakmai felelősséget vállaljunk,

amely nemcsak intézményeinket érinti – azok sajátos belső problémáival és dinamikájával –, hanem ma már azt követeli, hogy gondolkodásunk horizontját a tágabb és nemzetközi kontextusra bővítsük, amelyet mélyreható változások jellemeznek. Így érthetjük meg jobban a nevelők feladatát, akik arra vállalkoznak, hogy új generációkat oktassanak egy átalakuló társadalom számára – kezdte előadását Zani érsek.

A továbbiakban összefoglalta az elmúlt tíz év során a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció dokumentumaiban jelzett főbb iránymutatásokat és bemutatta a célokat, melyeket Ferenc pápa tűzött ki a globális nevelési egyezménnyel, amely vállalásaik tekintetében új perspektívát nyit az Egyház és oktatási intézményei előtt. A jelenlegi kihívások közül kiemelten beszélt a generációk közötti kommunikációs problémákról, a Ferenc pápa által említett „történelemérzék elvesztéséről”, a genderideológiával kapcsolatos, keresztény identitásra alapozott hozzáállásról, a kultúrák, vallások közötti párbeszéd terén a keresztény iskolák összekötő szerepéről.

Ismertette a transzhumanizmus szellemi áramlatát, amely az oktatási rendszereket komoly kihívások elé állítja. A transzhumanista projekt célja az ember „továbbfejlesztése”, lehetővé téve számára, hogy új, kifinomultabb képességekre tegyen szert a génterápia, a mesterséges intelligencia, a robotika révén, amelybe bevonják a nanotechnológia, a biotechnológia, az informatika és a kognitív tudomány vívmányait is; ezek mind különböző alapokon nyugvó módszerek, amelyek egymástól függetlenül keletkeztek és fejlődtek.

A transzhumanizmus jellemzője a tudományba és a technológiába vetett abszolút hit, a sebezhetőség, a betegség és általában a korlátok elutasítása, a testhez való viszony újradefiniálása, amelyet haszontalan teherként élünk meg, és amelyet ezért technikai eszközökkel át lehet alakítani, operálni.

A neveléstudományoknak kötelességük megkérdőjelezni ennek a gondolkodásmódnak az előretörését, amely áthatja a mai társadalmat és éles hatást gyakorol a fiatal generációkra.

A szekularizációval kapcsolatban az előadó megjegyezte: ha háttérbe szorítjuk vagy kiszorítjuk a vallási kifejezésmódokat a kultúrából, azzal megszüntetjük azt az értékes hozzájárulást, amelyet ez a dimenzió a kultúrák közötti gyümölcsöző párbeszédhez nyújthat, és veszélyes vákuumot teremtünk az egyének formálódása és a társadalmi közösségek építése terén. Zani érsek előadásában többek közöttt részletesen beszélt arról, hogy Ferenc pápa „globális nevelési egyezményt” hirdetett meg 2019. szeptember 12-én. Hívja mindazokat, akik az oktatás területén dolgoznak, hogy egyesüljenek egy szövetségben, hozzanak létre egy úgynevezett globális nevelési falut, amely képes az új generációkat az egyetemes testvériségre nevelni. 

A globális nevelési egyezmény – amelynek célja a nevelési falu, azaz egy összetartó és együttműködő emberiség felépítése – fontos eszköz, amely segíti a tanulást és a képzést.

A holnap vezetőit, akik a mai fiatal fiúk és lányok, segíteni kell abban, hogy értékekkel, felelősséggel rendelkezzenek, legyen bennük közösségi érzés és tisztában legyenek saját szerepükkel

– fejtette ki Zani érsek.

A következőkben a hazai katolikus oktatásról szóló konferencia moderátora, Barcsák Mariann, a KaPI vezetője részletesen beszélt az egyházi oktatás szakmai képviseletéről, a KaPI tevékenységéről, arról a támogató szerepről, amely talán kevésbé látható módon, mégis fenntartja ezen intézményrendszer sokszínű világát. Ezt a segítő szerepet bemutatva Pilinszky János híres mondatát is idézte, amely 1967-ben hangzott el a BBC-ben, a költővel készült interjúban: „Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem hogy íveljen.”

Barcsák Mariann a katolikus oktatás államigazgatási szintű képviseleti rendszerét mutatta be, és az előadásához kapcsolódva a Köznevelés-stratégiai Kerekasztalban az MKPK-t 2017 óta képviselő Németh Zoltán beszélt a munkájáról, a kerekasztal tevékenységéről, az ezen a fórumon beterjeszetett, az egyházi intézményekkel kapcsolatos javaslatokról. Barcsák Mariann a konferencia első részének záró blokkjában többek között ismertette a KaPI elmúlt években elért eredményeit a képviselet terén. Beszélt az intézményekkel kialakított hatékony kommunikációjáról, a létrehozott információáramlásról a Covid-helyzetben (megemlítette azt is, hogy közel kétezer laptopot sikerült akkor eljuttatni a leghátrányosabb helyzetű régiókba), a TÉR pedagógusértékelési rendszerről, valamint arról, hogy javasolják a tanfelügyelet terhének levételét a pedagógusokról. Azt is elmondta, hogy a KaPi koordinálásával katolikus tankönyvek jelentek meg és váltak elérhetővé a Tankönyvjegyzékről, konkrétan a 9–12. osztályosoknak szóló történelem, magyar nyelv és irodalomkönyvek.

A katolikus oktatásról szóló konferencia iskolaigazgatók kerekasztal-beszélgetésével folytatódott. Erről később olvashatnak összefoglalót.

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria