Feldolgozható a gyász? – Graf Orsolya gyászfeldolgozás-specialista a Lélekjelenlét podcastban

Időről időre mindannyian összetörünk, megszenvedünk visszafordíthatatlan veszteségeket, elveszítünk valakit, valamit. 

– Mi a gyász és milyen helyzetekben éljük át az életünk során?

– A gyász egy teljesen természetes és normális lelki folyamat, amit akkor élünk át, amikor egy számunkra nagyon fontos dolog, az élet megváltozik. Fontos, hogy nem a halálhoz, mint eseményhez kötődik a gyász, hanem ez egy sokkal bonyolultabb érzésvilág, amit fel kell dolgozni.

A halál csak az egyik esete annak, amire gyászfolyamattal válaszolunk. Körülbelül 40 olyan veszteség van, amire gyásszal válaszol a lelkünk.

Ezek nem is feltétlen kézzelfogható, látványos veszteségek. Akár mi sem tudunk arról, hogy mit és miért gyászolunk.

– Érzésvilágnak vagy folyamatnak jelölted meg a gyászt. Mi történik akkor, amikor a gyászban benne vagyunk?

– Nagyon összetett folyamat a gyász, egymásnak ellentmondó érzések összessége. Hullámzik, nem vagyunk folyamatosan benne a gyászban. Az egyik tévhit az, hogy a gyásznak vannak szakaszai, és ha ezeken a szakaszokon túljut az ember, akkor jól lesz. Azért terjedt el ez a tévhit, mert nagyon eszköztelenek vagyunk a gyászfeldolgozásban, és az eszköztelenségünkben úgy gondoljuk, az idő segít.

– Saját életeseményeid arra kényszerítettek, hogy az életedet a kezedbe vedd és a gyógyulásodban aktívan részt vegyél. Milyen helyzetbe kerültél?

– Váratlanul, egyik pillanatról a másikra autóbalesetben elveszítettem a férjemet, és egy 11 hónapos kisbabával maradtam egyedül. Ez egy sokkoló gyász volt. Három hónappal a férjem halála után kiderült a barátnőmről, hogy rákos. A férjem és a barátnőm halála között három év telt el. Ez akkora csomaggá vált számomra viszonylag fiatalon, amit nagyon nehéz cipelni.

Ilyenkor azt érezzük, hogy nem tudunk továbblépni. Van, aki a munkába menekül, vagy önpusztító életformába, vagy valamiféle álarc mögé, hogy már túl van rajta, minden rendben van.

– Neked is voltak menekülési próbálkozásaid?

– Az én eszközöm a munka volt. Nagy intenzitással vetettem bele magam a munkába, amire egyébként szükség is volt, és egy munkahelyen egy munkamániás a legjobb. Honorálják és üdvözlik is. Nagyon jól el lehet bújni egy ilyen álarc mögé.

– Mik voltak azok a megoldások, amiket a legjobb szándékkal próbáltak alkalmazni mások, és nem működött, nem gyógyított?

– Általánosságban késztetést érzünk arra, hogy tanácsot adjunk. Egy héttel a férjem halála után mondta egy ismerős, ne legyek szomorú, mert fiatal vagyok, lesz még férjem. Nem akarjuk egymást bántani, azért mondjuk, mert azt szeretnénk, hogy a másik jobban érezze magát. De ezek a mondatok lekicsinylik a másik érzéseit, azt a fájdalmat, amit érez. Ha azt mondjuk, majd az idő megoldja, majd pótolod valamivel, majd történik valami, erre a gyászolók úgy reagálnak, ahogy én is csináltam. Ráadásul nálam a hirtelen halál egy nagyon erős érzelmi lefagyás mellett izolációt is eredményezett.

– A gyásznak van egy hihetetlen, máshoz nem mérhető egyedisége, mégis van egy módszer, ami minden típusú gyásznál működőképes. Milyen módszer ez?

– Nem csak a gyászolónak egyedi a gyásztechnikája, hanem minden egyes gyász egyedi, ami azért van, mert a veszteségeket követő gyászfolyamatokkal eljutunk valameddig valahogy. A gyász feldolgozásának az az alapja, hogy érzelmileg őszinte vagyok, megélem a gyászom, sírok, beszélek róla.

Az érzések akkor szűnnek meg, ha hagyjuk őket megszületni.

A teljes beszélgetés lejegyzett változata IDE KATTINTVA elolvasható.

Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is.

Forrás, fotó és videó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír