Felföldi László a pécsi székesegyház búcsúján: Öltsük magunkra mi is a krisztusi arcot

Hazai – 2021. július 1., csütörtök | 12:59

A pécsi Szent Péter és Szent Pál-székesegyház védőszentjeinek főünnepén Felföldi László pécsi megyéspüspök jelen lévő paptestvéreivel együtt mutatott be szentmisét az egyházmegye főtemplomában.

Szent Péter és Szent Pál apostolok vértanúsága közös üzenet. Különös ajándék az ő közösségük, az ő egységük Krisztus mellett. Megerősítenek bennünket a mi papi, egyházi közösségünkben, hogy megértsük: Krisztus ugyanerre hívott. Tanuljuk meg, amit meg kell, utána mondjuk el szívünkkel, ajkunkkal, életünkkel az Ő üzenetét, ahogy azt Szent Péter és Szent Pál apostolok tették – fogalmazott köszöntésében a főpásztor, aki hálájának adott hangot, hogy Mayer Mihály nyugalmazott megyéspüspökkel és a paptestvérekkel együtt imádkozhatnak, ünnepelhetnek.

Krisztus választott bennünket, Krisztus hívott meg – emelte ki homíliája kezdetén Felföldi László arra utalva, hogy Szent Pétert és Szent Pált is Jézus választotta ki és hívta szolgálatra. Ezt követően a két főapostol kapcsán egy-egy életképet mutatott be.

Szent Péter estében felelevenítette római tevékenységét, amikor az üldözés kitörését követően az Egyház mentésére kényszerült. Úgy dönt, menti az Egyházat, menti az életét. Ismerjük a történetet. A város határánál találkozik Jézussal, és megkérdezi tőle: „Hová mész, Uram?” Valójában fordított a kérdés, mert Péter visszafordul. Hová mész? Hová tartasz? Ha most ránézünk magunkra, a családra, a keresztény küldetésre, akkor nem ugyanezt tapasztaljuk? Mintha menekülnénk, távolodnánk attól, amiért jöttünk, amiért Krisztus meghívott, amiért igent mondtunk Krisztusra. Ma este Krisztus ezt kérdezi tőlünk: Hová mész? Hová tart a te életed? Távolodsz, menekülsz, elbizonytalanodtál? Milyen a te hited? Mitől félsz? Mit akarsz megmenteni és mit, kit akarsz szolgálni? 

Az a szellemi, lelki út, amelyben élek, amit nézek, olvasok, hallgatok, az hová visz engem? Ha ezen az úton megyek tovább, akkor mi fog történni velem?

Hányszor és hányszor áll ott Krisztus az utunk szélén és kérdezi: Hová mész?

Jézus visszafelé megy. Oda, ahol üldözés van, ahol nehéz az élet, ahol szembe kell nézni a próbatétellel.

Kéri, akarja, hogy ne félj, hogy fordulj vissza, ne távolodj magadtól, az eredeti szeretetedtől. Ott van rád szükség!

Szent Pál apostol képe az üldözőé, akit „elcsíp” Jézus. Ő is kérdez – emlékeztetett a püspök: „Ki vagy te, Uram? Ki vagy Te, hogy meg tudsz állítani?” Nem tudom megoldani a kérdést, harcolok. Ebből a harcos férfiból Jézus harcos követőt formál, alakít. Ő lesz az, aki tudomásul veszi, hogy a krisztusi üzenetnek van egy harcos oldala.

A léleknek, a szívnek nem sima útja, nem csendes úrnapi körmenete, hanem küzdelme, feszültsége, sebei vannak.

Szent Pál óriási akaratról tesz tanúbizonyságot az üldöztetés, majd pedig a misszió útján. Míg előbbi esetében a saját akarata, utóbbi során már az Isten akarata érvényesül. Az ő akarata megöl másokat még saját magát is, de ha az Úr akaratát teljesíti, akkor abban élet van – mutatott rá a főpásztor. – Ez az a szeretetharc, amelyben nincs vesztes, csak győztes. Ez az a szeretetküzdelem, amit csak együtt nyerhetünk meg. Senkit nem kell legyőzni, csak mindenkit emelni, erősíteni és segíteni. „Öltsétek fel a világosság fegyverzetét” – azaz van egy belső látás, erő, ami mindent felülmúl.

Az értelmi és érzelmi egyensúly fontosságát hangsúlyozva Felföldi László kiemelte: „Az értelmi, érzelmi egyensúly ebben a küzdelemben az életünk biztonsága, amelyet az apostolok megvívtak és megharcoltak.”

Végezetül az Istenre való odafigyelésre szólított a pécsi főpásztor:

„Péter és Pál kialakította lelkében és szívében a krisztusi arcot. Ezt magunkban is ki kell alakítani, mert ez lesz a tanúságtétel, az üzenet a testvéreinknek, akik várnak a világosság örömére és erejére.”

Szentbeszédét Reményik Sándor Istenarc című versével zárta a püspök.

 

 

 

Az ünnepi szentmise végén adták át a Pécsi Egyházmegye díját, mely hagyományosan Szent Péter és Szent Pál ünnepéhez kapcsolódik és plébánosi jelölések révén olyan plébániai munkatársak elismerésére szolgál, akik hosszú időn keresztül a közösség megelégedésére végezték szolgálatukat. Idén Fink Károly, a magyarszéki plébániáról, Guhr Henrikné, az olaszi plébániáról, Szederkényből, valamint Révész Ottó, a tamási plébániáról részesült kitüntetésben.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria