Játék (nyelvi) határok nélkül – Ukrajnai gyermekeknek szerveztek tábort Debrecenben

Hazai – 2023. március 3., péntek | 16:17

Négy héten keresztül, heti váltásokban összesen kétszáz ukrajnai gyermeknek szervezett tábort februárban Debrecen Város Önkormányzata a helyi karitatív testület tagjainak közreműködésével. Az egyhetes turnusokban teljes ellátást, szállást és változatos programokat nyújtottak a gyerekek számára a Debreceni Karitatív Testületben részt vevő civil szervezetek, köztük a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

A tábor célja az volt, hogy ha csak rövid időre is, de feledtesse az orosz agresszió által közvetlenül érintett területekről érkezett, többségében a szüleiket a háborúban elveszített gyerekekkel az átélt szörnyűségeket és a nehézségekkel teli időszakot. A hét során az MMSZ debreceni önkéntesei a „mozgó játszótér” program keretében játékfoglalkozásokkal várták a gyerekeket a Görögkatolikus Egyház közösségi központjában. A Máltai Szeretetszolgálat foglalkozásainak első alkalmán, február 8-án Debrecen alpolgármestere, Széles Diána köszöntötte a résztvevőket. Perhács Kamilla, a „mozgó játszótér” önkéntese elmondta, az ötvenfős csoportokat kisebb csapatokra osztották, körjátékokkal, mozgásos feladatokkal, óriás társasjátékokkal készültek a gyerekek számára. „A hét folyamán a gyerekek sokat kirándultak, várost néztek, megismerték Debrecen környékét. A játékok során arra törekedtünk, hogy a gyerekek teljesen elengedhessék magukat és kikapcsolódhassanak annak érdekében, hogy az átélt dolgokat feledtessék. Önkéntes tolmácsok segítségével a nyelvi különbségek sem jelentettek akadályt.”

Kökény Róbert, az ifjúsági önkéntesek koordinátora szerint a gyerekeknek és az önkénteseknek egyaránt sokat jelentettek az együtt töltött délutánok. „A foglakozások során próbáltuk a legtöbbet adni magunkból és a legtöbb örömöt szerezni a gyerekeknek. Először kicsit izgultunk, hogy hogyan fogjuk tudni venni azokat az akadályokat, amiket a nyelvi nehézségek és a háború szörnyűségei gördítettek elénk. Amint megérkeztünk, és elmondtuk a gyerekeknek, hogy a délután folyamán mi fogunk velük játszani, mindenkinek felcsillant a szeme, és még mielőtt bármit is elkezdtünk volna játszani, elkezdtek tapsolni. Nem tudtam mire vélni a dolgot, így megkérdeztem a tolmácsot, hogy miért tapsolnak, aki csak annyit mondott: »Mert ennyire vártak titeket.« Ezután még jobban vártam, hogy elkezdődjön a közös játék.

Nem számítottak a nyelvi vagy kulturális különbségek, csak hogy a legtöbbet adjuk egymásnak.”

Mint mondja a koordinátor, minden önkéntes nagy lelkesedéssel ismerkedett a gyerekekkel, szavak nélkül is nagyon jól egymásra hangolódtak. „Rendkívül jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a gyerekek szemében örömet és vidámságot láttunk játék közben. Örülök, hogy ha még csak egy órára vagy napra is, de feledtetni tudtuk velünk a háború szörnyűségeit, és egy kicsit újra gyerekek tudtak lenni. A Máltai Szeretetszolgálatnál mi azt mondjuk, minden gyermeknek jár a felhőtlen játék öröme. Ezeknek a gyerekeknek most még nagyobb szükségük van arra, hogy csak a játékra, a szórakozásra, a kikapcsolódásra figyeljenek. Ezt próbáltuk nekik megadni minden alkalommal.”

A görögkatolikus templom közösségi házában a csoportos játékok lebonyolításában jártas önkéntesek a „mozgó játszótér” módszerével egyszerre tudtak örömet szerezni a gyerekeknek, ugyanakkor felmérni, milyen képességeik, érdeklődési köreik, erősségeik vannak, így a következő játékot már a gyerekek igényeinek és képességeinek megfelelően tudták megszervezni. Ökrös Benjámin, az ifjúsági önkéntes csoport tagja elmondta, felfedeztek kisebb kulturális különbségeket, de ezek csak még izgalmasabbá tették a játékokat. „Érdekes volt látni, hogy mennyivel másképp játszanak egy olyan közismert játékot, mint a kő-papír-olló. Mi is tanultunk a gyerekektől. Sokat társasoztunk és twistereztünk. A 10 és 18 év közötti fiatalokat csoportokra osztottuk, és az életkoruknak megfelelő játékokat tartottunk nekik. Próbáltunk az egyszerűségre törekedni, mivel hiába volt tolmácsunk, azt gondoltuk, az lesz a legélvezhetőbb és legjobb, ha maximalizáljuk azt az időt, amit a játékra tudunk fordítani, és minél kevesebbet beszélünk egy adott játékról. Nagyon gyorsan elrepült az idő, és mindig azon kaptuk magunkat, hogy még folytatnánk. Az események végén volt lehetőségünk kicsit beszélgetni akár tolmács segítségével, vagy egy magyarul is beszélő kísérő pedagógussal, ami mindig nagyon jó lezárást adott a napnak.”

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria