Martos Levente Balázs tartott karácsonyváró lelkinapot a Miskolci Egyházmegye papjainak

Martos Levente Balázs az Éneklő Egyház című énekeskönyvhöz kötődő gimnazista emlékeit felidézve kezdte meg előadását. Úgy fogalmazott, hogy a karácsonyra való készületnek három mestere van: az első Izajás próféta, aki az eljövendő fiúgyermekről, a béke fejedelméről jövendölt; a második a Boldogságos Szűz, akinek kilenc hónap várakozás adatott, szíve alatt a Megváltóval; a harmadik nagymester pedig nem más, mint Keresztelő Szent János alakja, aki meghirdette az Üdvözítő elérkezését: „Íme az Isten báránya” (Jn 1,29). Utolsó prófétaként mutat rá Jézus Krisztusra, akiben beteljesedtek a próféciák. Martos Levente Balázs elmélkedésében a három jelentős alak közül az elsőt, Izajás prófétát állította a fókuszba. A részletes elemzést megelőzően kiscsoportos beszélgetésre invitálta a jelenlévőket, hogy az adventtel kapcsolatos emlékeiket megosszák egymással.

Izajás prófétát ötödik evangélistaként is emlegetik, hiszen az ő jövendölésében található meg legrészletesebben az Üdvözítő Jézus Krisztus élete. Nyilvános megjelenéséhez kötötte a következő prófétai verset: „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz.” (Iz 52,7) Ennek kapcsán Balázs atya

a rácsodálkozás fontosságát kötötte a jelenlévők szívére: a hegyeken érkező Krisztus azért jön, hogy meglátogasson minket.

Erre a látogatásra kell felkészülnünk hathetes bűnbánati időszakunkban.

A prófétai könyv 51,9–52,12-ig terjedő szakaszában többször kap felszólítást Sion hegye: „Kelj föl, Sion”, „Ékesítsd fel magadat”. Ez arra világít rá, hogy a felkészülés időszakában fontos személyes imaéletünkben újra és újra felserkenteni magunkat; Isten a prófétán keresztül hív bennünket az imádságban való éberségre. Mindennek a kezdete viszont

annak a felismerése, hogy lelkünk beporosodott.

Ahogy a próféta Siont szólítja fel erejének felöltésére, úgy nekünk is a legdíszesebb ruhánkat felvéve kell lerázni magunkról a port. Ennek a küzdelemnek a része azon felismerés, hogy az Úr odaáll övéi mellé, és jelenlétével képes mindent átalakítani.

„Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz.” Vágyakozásunkat föl kell kelteni az érkező Megváltó iránt, aki a legnagyobb jóhírt, a legfőbb örömöt, s egyben a vigasztalást hozza el az ember életébe: Isten szeretetét. Ezáltal hoz a magasságból, mint a hegyről érkező Krisztus szabadulást, új világot. A püspök, a papságot biztatva, kitért az ősegyház felismerésére, miszerint Isten vigasztaló tevékenységébe csatlakoznak be az Úr igehirdetői, kezdve az apostoloktól napjaink papságáig.

Újabb kétperces csoportos megbeszélést követően lehetőség nyílt kérdéseket feltenni, majd agapéval zárult az esemény.

Szöveg: Marczi András

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Fotó: Bodnár Dániel

Magyar Kurír