A Regnum Marianum-templom búcsúja és felújítási munkálatainak megáldása

Idén márciusban született meg a döntés a budapesti Regnum Marianum-plébániatemplom tetőhéjazatának felújításáról, melyhez az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 67 millió forinttal járult hozzá.

Salacz Ákos építész tájékoztatása szerint 2020-ban újult meg a templom szentélye fölötti – korábban beázó – üvegablak, e munka folytatásaként a teljes bitumenes zsindelyfedés, valamint a gerinc mentén kialakított felülvilágító ablakok cseréje is megtörtént. A munkálatok idén júniustól szeptemberig zajlottak a Bauhause Hungária Kft. kivitelezésében, Bánkiné Valkó Magdolna műszaki ellenőrzése mellett. A felújítás terveit az ABMT Stúdió Kft. készítette.

*

A megújult tetőt ünnepi szentmise keretében áldotta meg Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

A szentbeszédet teljes terjedelemben közreadjuk.

Kedves Paptestvérek!

Krisztusban Kedves Testvérek!

Örömmel ünnepeljük ma a Regnum Marianum plébánia búcsúját, vagyis Szűz Mária mint a Magyarok Nagyasszonya ünnepét. A Boldogságos Szűz Máriát, mint hazánk pártfogóját, a művészet és az irodalom már évszázadok óta kifejezetten is említi, a hívő emberek pedig mint hazánk védasszonyához könyörögnek hozzá. Pázmány Péter imádságos könyvében a Szűzanyához fordulva kéri, hogy szabadítsa meg és vezesse az igaz hitre a rábízott magyarokat. A 18. században pedig elterjed a Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk kezdetű ének, amely szinte a nemzeti himnusz szerepét töltötte be. Eszterházy Pál nádor is meg volt győződve arról, hogy Szűz Mária közbenjárása végigkíséri népünk történetét. Harmonia Coelestis című munkájában külön imádságot találunk a Magyarok Nagyasszonyához. Felajánló imáját – modernebb változatban – minden évben augusztus 20-án ünnepélyesen megismételjük. De a Magyarok Nagyasszonya elnevezés megtalálható már abban az 1661-ben megjelent munkában is, amely a máriavölgyi kegyhelyen történt csodás gyógyulásokat gyűjti össze. A török alóli felszabadulást pedig, különösen Buda visszafoglalását (1686) és a zentai csatában aratott győzelmet, egyértelműen a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították. Ezért I. Lipót császár és király hazánkat 1693-ban ismét felajánlotta Szűz Máriának, követve ezzel Szent István példáját. Lipót király pénzein is megjelenik a Szűzanya, mint Szeplőtelen Szűz Mária, Isten Anyja, Magyarország Pártfogója.

A mai evangéliumban (Lk 1,26–28) a lényegét hallottuk Szűz Mária szerepének. Hogy az Úr van vele, és teljes a kegyelemmel. Isten kiválasztotta őt saját ajándékozó szeretetéből, kivette őt az áteredő bűn súlya alól, azért, hogy nagy tervet valósítson meg vele, az Üdvözítő édesanyjává tegye.

Akivel az Úr van, az telve van kegyelemmel. Az ember boldogsága Isten közelségétől valósul meg. 

Tehát nem véletlen, hogy minden hívő ember számára ő a remény csillaga, mert az egész emberiség reménysége is őáltala jött a világra. Így lehet neki sok nép a gyermeke. Mert persze nemcsak a Magyarok Nagyasszonya ő, hanem a körülöttünk élő keresztény nemzetek is – ha szabad így neveznünk őket – mind a saját édesanyjuknak, Nagyasszonyuknak tisztelik. Ha manapság sokan nem gondolnak is a hitre vagy a saját kultúránk keresztény gyökereire, azért a közösségek hagyományában és a valóban hívő emberek szívében tovább él Szűz Máriának ez a fajta tisztelete. 

Tehát kizárólagos és különleges kapcsolat az, ami bennünket közösségként is Máriához fűz. De nem úgy kizárólagos, hogy más népeket zár ki belőle, hanem úgy, hogy ráébreszt bennünket: egyetlen égi Édesanyánk van, Szűz Mária személyesen.

Számítanak-e még valamit a népek? Egyáltalán: Teremtett környezetünk pusztulásával nem egyetlen nagy közös fenyegetéssel kell-e szembenéznünk? Mert az általános pusztulásért nem kis részben az emberi tevékenység a felelős. Van ebben gondatlanság, de van benne féktelen önzés és az üzleti haszon hajszolása is az egész emberiség életének rovására. És talán benne rejlik az is, hogy a növekvő számú emberiség puszta életfeltételeit egyelőre nem tudjuk biztosítani úgy, hogy ne vegyünk el többet a természetből, mint amennyit visszajuttatunk neki. Az idők jelei elénk vetítik a vágyat, hogy megpillantsuk a Jelenések könyvének napba öltözött Asszonyát (Vö. Jel 12,1), Szűz Máriát, aki egyszerre társunk az emberi életben és édesanyja az Istenembernek.

A Teremtő tudja, hogy mik ennek a világnak a lehetőségei és hol vannak a határai. Jobban tudja, mint mi magunk. Azt is tudja, hogy egyszer ennek vége lesz. Új eget és új földet ígér.

És közben szeretettel tekint mindannyiunkra, az egyes emberekre és a népekre is. Ha Krisztushoz tartozunk, Ő átvezet minket a halálon. De mit viszünk magunkkal földi életünkből, kultúránkból, családi és népi közösségünkből? Ki viszi át a népeket a túlsó partra?

Könyörögjünk Szűz Máriához, Nagyasszonyunkhoz a történelem és a végső idők távlatában is. Legyen az Ő anyai szeretete a biztosíték népünk megmaradása és örök sorsa számára. (Vö. Jel 15,4)

Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk!

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Nagy László

Magyar Kurír