Kisboldogasszony-napi német misét ünnepeltek a máriakéméndi kegyhelyen

A búcsún Horváth Sándor plébános is részt vett, aki korábban Máriakéménden szolgált lelkipásztorként.

Az ünnep a kegytemplomban kezdődött, rózsafüzér imádsággal.

A szentmisét a templomkertben tartották, mivel az ilyenkor nagy számban érkező hívek, zarándokok számára a templom belső tere szűkös lett volna.

A szentmise elején Erb József köszöntötte a híveket és a szederkényi énekkart.

Mária nagyon egyszerű és szegényes körülmények között nevelkedett, mégis ő lett a kiválasztott, Jézus édesanyja. Az angyali közvetítésre alázatosan igent mondott, nem kérdezte, hogy miért éppen őt választotta Isten, hogy a Megváltó édesanyja legyen. Egész életében mindenben igyekezett legjobb tudása szerint megfelelni a rá váró feladatnak. Alázatos, önzetlen és odaadó volt. Példaképül szolgáljon mindannyiunknak, akihez mindig bizalommal fordulhatunk – mondta a főcelebráns.

A Mária-kegyhelyek jelentősége felbecsülhetetlen érték. Azért nevezzük kegyhelynek, mert itt ér össze a föld az éggel, mint ahogy Máriakéménden is.

Mária nemcsak példakép, hanem közvetítő is, közbenjár Jézusnál és az Atyánál értünk, bármely problémával forduljunk hozzá, melyekből minden ember számára bőségesen kijut. Ezek a mi keresztjeink, melyek hol kisebbek, hol nagyobbak: lehet ez egy betegség a családban, meg nem értettség, szegénység, munkanélküliség – fogalmazott szentbeszédében Erb József. – Megannyi személyes gyötrelem.

De vannak egyetemes problémák is – tette hozzá. – A gonosz térhódítása napjainkban az egész emberiség számára rendkívül határtalan és veszedelmes.

Keresztjeink ellen ne tiltakozzunk, vegyük a vállunkra őket Máriával és isteni segítséggel. A beléjük vetett bizalommal könnyebbek lesznek terheink – buzdította a híveket a szónok. – A szeretet hiánya óriási, betöltetlen űrt teremt körülöttünk. A szeretet kiemelkedő szerepe a családban, a gyermekek nevelésében, a kölcsönös tisztelet és figyelem egymás iránt nem szabad, hogy veszendőbe menjen.

Máriából mindig merítsünk erőt: „Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg” – kérjük a Szűzanyát az imádságban.

A szentmise után keresztutat jártak.

A máriakéméndi kegyhely kálváriastációi 1844-ben készültek. A képek már nem eredetiek, de a színesre festett gipsz domborművek szép alkotások.

A hívők és az énekkar német és magyar nyelven elmélkedve és énekelve járták végig a keresztút állomásait.

A liturgikus programok után a szabadtéri színpadon kulturális műsorokkal folytatódott az ünnep; több kóruscsoport lépett fel népviseletben.

A kéméndi kegyhelyet a búcsú idején ezúttal is elkerülte az eső, délután a nap is kisütött – így ezúttal is igaznak bizonyult a „régi öregek” mondása, hogy Máriakéménden búcsúnapkor a Szűzanya kegyelméből sosem esik az eső.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotók és szöveg: Biki Endre Gábor, a máriakéméndi kegytemplom gondnoka

Magyar Kurír