A korábbi években már foglalkoztak az identitás továbbadásának a kihívásaival (2022), a kíséréssel mint vezetői szemléletmóddal (2023) és az Egyházzal, amelyben minden közösségnek helye és egymástól el nem választható szerepe van (2024).
Az idei VK Fórumnak az az élettapasztalatból származó megállapítás lett a mottója – kötelékeken keresztül fejlődünk –, amelyet XIV. Leó pápa idén nyáron az ifjúság számára megrendezett római imavirrasztáson fogalmazott meg egy fiatal mexikói lány kérdésére válaszolva az őszinte baráti kapcsolatok megtalálásával kapcsolatban.
A nap mottójának megfelelően a program facilitátora, Walter Dóra különböző csoportdinamikai módszerekkel újra meg újra a saját személyes tapasztalatok, az egymás közötti kommunikáció és a Szentlélek szelíd indításai irányába fordította a résztvevők figyelmét. Olyan reflektív jelenlétbe hívta meg a közösségek képviselőit, amely által a – szinodalitásról szóló püspöki szinóduson alkalmazott – „Lélekben való beszélgetéshez” hasonlóan mindnyájan egyre figyelmesebben hallgatták a mások által megélt tapasztalatokat, növekedett a kölcsönös tisztelet, és egyre könnyebben felismerték Isten Lelkének rezdüléseit mások életében és a saját életükben. (Vö. A püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlése. Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel, küldetés – Munkadokumentum az első ülésszakhoz, 31.)
Ez abban nyilvánult meg, hogy a jelenlévők, miután feloldódtak az újonnan megismert társaik között, nem csupán nyíltabban kommunikálták a gondolataikat, hanem egyértelműen érzékenyebbek is lettek azokra a másiktól jövő impulzusokra, amelyek egyszerre nyitottak közös távlatokat a különböző vezetőképzéseknek, és adtak frappáns, továbblendítő választ speciálisabb és személyesebb kérdésekre.
A VK Fórum résztvevőit Babos Áron ifjúsági referens köszöntötte a jelmondathoz fűzött gondolatokkal, majd a program interaktív, játékos ismerkedéssel kezdődött. Különböző kérdések mentén felállított szociometria segítette a bevonódást és a kapcsolódást, valamint lehetőséget teremtett arra, hogy mindenki egyre közelebb kerüljön saját magához, s ezen keresztül a benne lélegző Szentlélekhez. Az Egyházzal és Istennel való kapcsolatuk fejlődésére a jelenlévők – a játékos módszer által – elmélyülten tudtak reflektálni. Az így kialakult, nyitottsággal és egymás iránti tisztelettel megtelt légkörben „a Lélekben való beszélgetést” csendes imádság készítette elő. Egy feszület és néhány gitárakkord adta csupán a keretet az Úrral folytatott párbeszédhez.
A ráhangolódás után megosztással folytatódott a program. Mindenkinek át kellett gondolnia, hogy miképpen valósulnak meg náluk a krisztusi élet alapdimenziói, vagy abban az esetben, ha nincs kifejezett vezetőképzőjük, akkor hogyan jelennek meg ezek a dimenziók a szervezeti kultúra átadásának a folyamatában, vagyis amikor új tagokat vonnak be a vezetésbe. A megvizsgálandó dimenziók, amelyek a Krisztus melletti elköteleződés zálogai, a következők voltak: martyria, mint tanúságtétel: kérügmatikus hitátadás és misszió; leiturgia, mint liturgikus és lelki élet: imádságra nevelés és lelki áldozatok vállalása; diakonia, mint szeretetszolgálat: rászorulókkal, idősekkel törődés; koinonia, mint közösségi és egyházias szemléletmód: a nagyobb közösség iránti felelősségvállalás.
A facilitátor, Walter Dóra arra buzdított mindenkit, hogy tudatosan a Szentlélekre figyelve jegyezze fel, hogy mi mozgatja meg leginkább az elhangzottakból. A vezetőképzések és a vezetői helyzetek bemutatása ennek a szempontrendszernek és figyelemnek hála inspiráló módon tárta fel a közösségek más és más hangsúllyal bíró gazdagságát. Végül minden közösségnek lehetősége volt kiscsoportban megosztani az egyéni reflexiós jegyzeteket. Ezután ebédszünet következett, mely során spontán módon folytatódott a tapasztalat- és eszmecsere.
A nap második felében érkezett el a résztvevők közössége „a Lélekben való beszélgetés” utolsó, konszenzust megfogalmazó lépéséhez. Az alkalmazott csoportdinamikai módszerek – a World Café és az akvárium gyakorlat – lehetőséget adtak a jelenlévőknek arra, hogy hatékonyan és kreatívan oszthassanak meg egymással gondolatokat, tapasztalatokat, célokat és irányelveket, többek között arról, hogy milyen vezetőt szeretnének nevelni; hogy szerintük milyen folyamatokon keresztül nő ki a jó vezető; és mire van szükség a jó vezető felneveléséhez. E két gyakorlat során sok olyan gondolat fogalmazódott meg, amellyel mindenki azonosulni tudott. Néhány ezek közül: ismerjük meg egymást, merjünk egymástól tanácsot kérni; teremtsünk teret a közösen megélt csendnek a közösségen belül; küzdjünk együtt azokért, akikért nem küzd senki; örüljünk, hogy hasonlítunk egymásra – több a közös bennünk, mint hittük volna; imádkozzunk együtt; figyeljünk a Szentlélekre, hogy hogyan és hol akar hidat építeni közöttünk.
A találkozó közös hálaadással és rövid dicsőítéssel zárult, de valahogy senki sem akart igazán hazamenni...
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Ifjúsági Referatúrája
Fotó: Láng György
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria


























