Másfél évtizede fut a Patrona Hungariae Iskolaközpont egyedülálló „Osztozó” programja

Az iskola „osztozótanárai” szerint ahhoz is mankót kapnak, hogy jobb kapcsolatot alakíthassanak ki önmagukkal és a körülöttük élőkkel. 

„Mindig is fontosnak tartottuk, hogy az iskolában ne csak a tananyagról beszéljünk, hanem legyenek olyan órák is, amelyeken a diákok mindennapi életét érintő témákkal foglalkozunk. Ami nincs benne a tananyagban, de nagyon fontos ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, ki tudják fejezni a gondolataikat és az érzéseiket, és olyan felnőtté váljanak, aki reflektálni tud önmagára és a körülötte történő eseményekre. Ezt a célt szolgálja az Osztozó program” – mondja Hervai-D’Elhoungne Pál István, a budapesti Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont egyik „osztozótanára”. A programot Hári M. Ildikó nővér hívta életre 2011-ben, a foglalkozások pedig azóta is fontos helyet töltenek be a Boldogasszony Iskolanővérek által fenntartott gimnázium életében.

A 7., 9. és 11. évfolyamosok háromhetente egy-egy 90 perces foglalkozáson vesznek részt az iskola „osztozótanárainak” irányításával, akik mindannyian rendelkeznek mentálhigiénés vagy lelkigondozói végzettséggel. „Egyéni feladatok minden alkalommal vannak, de a diákok sokszor dolgoznak párban vagy kisebb csoportokban, főleg akkor, ha drámapedagógiai eszközöket is használunk. Sokszor játszunk, mert a játék sok téma feldolgozását segíti, de olyan is van, hogy közösen utánajárunk egy-egy kérdésnek” – magyarázza a nővér, hozzátéve: a foglalkozást beépítették az órarendbe, de nem az osztálytermekben tartják, hanem olyan iskolai terekben, ahol a gyerekek körben ülhetnek.

A pedagógusok és a diákok minden tanév elején közösen alkotják meg a szabályokat, egymással „szerződést” kötve: leírják, mit várnak el a csoport tagjaitól és önmaguktól.

Az egyik alapszabály tizenhárom éve változatlan: mind a gyerekek, mind a felnőttek titoktartást fogadnak, vagyis amit bármelyikük megoszt az érzéseiről, gondolatairól, az a csoporton belül marad.

Közösen teszik fel a legfontosabb kérdéseket

A foglalkozásokon a pedagógusok négy nagy témát – identitás, család, életkészségek és közösség – járnak körbe a gimnazistákkal. „Ki vagyok én? Van-e valamiféle célom az életben, milyen a jövőképem, és honnan van ehhez erőforrásom? Amikor az identitás van fókuszban, többek között ilyen kérdésekkel foglalkozunk. Az életkészségek témakör egy kicsit gyakorlatiasabb: a hivatásról, a munkáról, az időről és az idő beosztásáról, a stresszről és annak kezeléséről, a rezilienciáról beszélgetünk. Van egy nagyon személyes témakör is, amely a családot járja körbe: honnan jöttem, milyen adottságai vannak a családomnak, tudok-e ebben fejlődni, a különböző életszakaszokban bizonyos dolgoktól elbúcsúzni, és a fontos dolgokat megtartani? Sok időt szánunk arra is, hogy a diákjaink megértsék, hogyan működnek a csoportok, ezért itt helyet kap az erőszakmentes kommunikáció, a párbeszédkultúra és sok minden más is” – sorolja a témákat Gorondi Orsolya, a Patrona tanára, aki nyolcadik éve vezet foglalkozásokat. Hozzáteszi: időnként olyan nehéz témákat is elővesznek, mint a szégyen vagy a gyász, de arra is volt példa, hogy a diákok kérték, beszélgessenek egy őket foglalkoztató témáról. Sőt az osztályközösségen belüli konfliktusok feloldásában is segíthet az Osztozó.

Semmit nem erőltetnek

Gorondi Orsolya hangsúlyozza: az Osztozó egyik alapelve, hogy soha semmit nem erőltetnek, elfogadják és tiszteletben tartják, ha egy diák nem szeretne aktívan részt venni a foglalkozásokon. „Lehet, hogy valami miatt nem szívesen beszél egy témáról, vagy éppen nehezen tud kapcsolódni hozzá. Ugyanakkor az is igaz: amennyit valaki belead a jelenlétével, megnyílásával, ahhoz hasonló mértékben tud ő is részesülni, gazdagodni a megosztásból, a közösségi élményből. Ha bezárkózik, esetleg elhülyéskedi – akár zavarból vagy bizonytalanságból –, úgy ő is veszít, kimarad. Abban hiszünk, hogy akkor jó egy Osztozó foglalkozás, ha minden diák a saját szükségleteinek megfelelően vesz részt benne” – mondja, hozzátéve: ha nagyon személyes vagy érzékeny témáról van szó, a gimnazisták sokszor egyénileg dolgoznak a feladatokkal, a gondolataikat nem kell megosztaniuk az osztálytársaikkal. „Az a szemlélet, amit az Osztozó képvisel, egyébként is jellemző ránk: bármikor megkereshetnek minket a diákok az iskolában, ha úgy érzik, hogy jól jönne egy beszélgetés” – magyarázza.

A tanárok tapasztalatai szerint a gimnáziumba frissen bekerülő hetedikesek és kilencedikesek kifejezetten nyitottak a foglalkozásokra, hiszen az osztályközösség ekkor formálódik, a gyerekek kíváncsiak egymásra, és szívesen mesélnek magukról is, ami segíti a beilleszkedésüket és erősebbé teszi a közösséget is.

Forrás: Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír