Legyen nekem szavaid szerint – Győri főpásztori szentmisék a polgári év fordulóján

A polgári év végén bemutatott szentmisén Böcskei Győző székesegyházi plébános úgy fogalmazott, azért gyűltünk össze, hogy elbúcsúztassuk az elmúlt évet, és előkészüljünk lélekben a 2022-es új esztendőre. „Mi volt túlsúlyban 2021-ben?” – tette fel a kérdést a lelkipásztor. – A jó és szép, vagy a rossz és a negatív? Az öröm és az elégedettség, vagy a szenvedés és az elégedetlenség? Az életkedv vagy az életuntság? A tanácstalanság vagy a bizalom? Ahhoz, hogy átlépjünk az új évbe, a korábbinál is több hitre, bátorságra, reményre és főként Istenbe vetett bizalomra van szükségünk. Bízzuk magunkat a zsoltáros szavaira, vigyük magunkkal az új évre: „Mert Te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, Te vagy reményem ifjúságom óta!” (Zsolt 71,5) Isten nem egyszerűen megajándékoz bennünket a bizalommal, hanem maga a bizalom, a reményünk, örömünk, erőnk és életünk. Az Úr ebben az évben is megajándékozott minket szeretetével, kegyelmével és irgalmával. Isten jelenlétének nyomait mindenütt felismerhettük és megtapasztalhattuk. A szentmisékben és a szentségek ünneplésében különösen is érezhettük közelségét.

A plébános köszönetet mondott Istennek az élet ajándékáért, a családokért, a hivatásért, az örömért és megpróbáltatásért. Akár a jövőre, akár a jelenre vetünk egy pillantást, soha ne engedjük magunkat kibillenteni a lelki egyensúlyunkból, hanem fordítsuk tekintetünket az Úr felé, hallgassuk szavait, együk az Élet Kenyerét, helyezzük magunkat védelmező áldása szárnya alá, kérjük védőszentünk pártfogását, és vessük bizalmunkat továbbra is abba, aki maga a bizalom.

*

„Isten áldása kísérje életünket ennek az új esztendőnek a folyamán!” – kezdte a szentmisét másnap, január 1-jén Veres András megyéspüspök. A főpásztor a liturgia bevezetőjében elmondta: Egyházunk nemcsak a polgári év kezdetére emlékezik, hanem Szűz Máriát mint Isten Anyját köszönti. VI. Pál rendelése szerint a béke világnapja is van, ezért az egyházi ének soraival imádkozzunk Istenhez, a Béke Fejedelméhez: „Békét adj szívünknek, békét családunknak, / Békét nemzetünknek, békét a világnak!”

Az apostolok és a vértanúk kultuszát követően a kereszténység kezdeti időszakában alakult ki a Mária-tisztelet. Az év folyamán több Mária-ünnepet is tartunk, két teljes hónapot is a Szűzanyának szentelünk. Joggal tekinthetünk rá, mint a keresztények példaképére. Az Ő élete sajátos módon összekötődik a megváltás művével. Amikor az Egyház a Szűzanyát állítja elénk, akkor mindig a Jézushoz és az Istenhez fűződő különleges kapcsolatának egy mozzanatára irányítja a figyelmünket, hogy mi is mindnyájan kövessük az ő példáját – fogalmazott szentbeszédében a főpásztor.

Szűz Mária, Isten anyja ünnepe a karácsonyi ünnepkörből következik, ugyanis a megtestesülés titkával van kapcsolatban, hiszen aki az Isten Fiát a világra szülte, azt megilleti az Istenszülő név. Az első keresztények és a megtérők számára gondot jelentett megérteni a megtestesülés titkát. Az Efezusi Zsinat dogmaként mondta ki: Mária Istenanya, hiszen Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Aki tehát neki földi életet adott, az az Isten Fiát hozta a világra. Keleten Theotokosznak, Istenszülőnek nevezik, a nyugati egyházban az Isten Anyja elnevezést használjuk, de a kettő között nincs különbség. Aki logikusan tud gondolkodni, nem vonja kétségbe Mária istenanyaságát, és az ebből fakadó tiszteletet. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy mi, katolikusok Szűz Máriát csak tiszteljük, és nem imádjuk.

Szűz Máriát nem az istenanyasága miatt tiszteljük, hanem azért a készségéért, ami benne megvolt. A Szűzanya minden körülmények között Isten akaratát kereste és követte.

Sőt azért lehetett Istenanya, mert a Mennyei Atya tudta róla, hogy ez a készség benne megvan.

Isten bennünket is sokféleképpen szólítgat. Fel kell tennünk a mai ünnepen a kérdést magunknak: vajon megvan-e bennünk is ez a készséges akarat Isten akaratának keresésére és követésére? Hiszen ebben rejlik az istengyermekségünk titka. Addig vagyunk Isten gyermekei, amíg megvan bennünk a készség, hogy mindig Isten akaratát keressük és kövessük. Be kell látnunk, hogy gyakran hajlamosak vagyunk önmagunk gondolatait, akaratát követni, és néha értetlenül állunk Isten akaratával szemben.

Az új esztendő kezdetén meg kell erősítenünk magunkban az elhatározást, hogy Isten akaratát akarom követni minden körülmények között, és kész vagyok saját pillanatnyi vágyaimról, kétséges kívánságaimról lemondani.

Törekednem kell arra, hogy Isten gyermekének bizonyuljak, tudva azt, hogy csak az válik lelkem javára, amit Isten ad számomra, amit Isten akar tőlem.

Az évkezdetet sokan humoros vagy babonás hagyománnyal kezdik. A hitetlen emberek szinte kényszeredetten követik a babonás szokások előírásait, és vannak, akik egyenesen félnek attól, ha nem követik azokat, akkor szerencsétlenek és boldogtalanok lesznek egész évben. A hívő ember nem emberi praktikáktól várja élete alakulásának jó alakulását, hanem sokkal inkább Istenre bízva önmagát várja azt, hogy Isten irányítsa lépteit, és Ő adja meg a bölcsességet, hogy mindig az Isten akarata szerinti úton járjon. A Szűzanya éppen ebben a példakép számunkra. Hálaadó énekéből és az angyalnak adott válaszából tudjuk, hogy egyetlen vágy vezérelte: „legyen nekem szavaid szerint”.

Fogadjuk be Istent az életünkbe, de ne csak egy-egy szakaszába, hetente egy órára, hanem minden cselekedetünkben legyen ott Isten! Arra figyeljünk, hogy mit vár tőlünk. Ő alakíthassa gondolatainkat, vágyainkat, érzéseinket. A Szűzanyához hasonlóan legyünk Theoforosszá, azaz Isten-hordozóvá.

Hordozzuk a szívünkben Istent, hogy ahol megfordulunk – a családban, a baráti körben, a munkahelyen – ott éljen a szívünkben az Isten iránti szeretet, hogy az Istenhez fűződő kapcsolatunk vezérelje minden cselekedetünket.

Azt hallhattuk a szentleckében, hogy nem szolgák, hanem fiak vagyunk (vö. Gal 4,7). Isten állandóan el akar minket halmozni kegyelmi ajándékaival, szeretetének számtalan cselekedetével. Csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e azokat, vagy önfejűen cselekszünk.

A mai szentmisében ajánljuk fel magunkat annak, akinek akaratából élhetünk, akinek egyetlen vágya van, hogy vele közösségben éljünk, hogy vele éljük az életünket, mert akkor egész életünk tanúságtétel lesz arról a szeretetről, amellyel Isten szeret bennünket és minden embert.

„Üdvöz légy, Szűzanya!
Te szülted a Királyt,
aki az ég és föld Ura mindörökkön örökké.”

Ez visszhangozzék a szívünkben az esztendő minden napján! Akkor a Szűzanyához hasonlóan életünk minden körülmények között, még a nehézségek és megpróbáltatások között is a hála érzése ébredhet szívünkben, tudva azt, hogy Isten sohasem hagy minket magunkra, Isten minden körülmények között a javunkat akarja, és a legrosszabb dologból is, amibe önfejűségünk, saját akaratosságunk miatt jutottunk, Ő jót tud teremteni, jóra tudja fordítani sorsunkat.

Adja Isten, hogy ezzel a bizonyossággal tudjunk imádkozni ebbe a szentmisében önmagunkért, szeretteinkért, és ezzel a tudattal tudjunk élni életünk minden napján – zárta szentbeszédét a megyéspüspök.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír