Lehetséges a templom „beimádkozása” – Rekollekció Fábry Kornéllal Győrben

A szentmise elején a főpásztor köszöntötte a paptestvéreket a felújított szemináriumban.

Fábry Kornél prédikációjában személyes tanúságtételét osztotta meg a hallgatósággal. Elsőként gyermekkoráról és családi hátteréről beszélt. Ötgyermekes katolikus családban nőtt fel, ahová negyedik gyermekként született. Szülei nem csupán vallásosak, de hívők is voltak. Azonban a példaértékű, vallásos neveltetésben részesülő gyermek életében is eljön az a pillanat, amikor meg kell térnie. Fábry Kornél húszévesen bérmálkozott, és huszonkét évesen tért meg. Addig is rendszeresen járt templomba hívő keresztényként, mégis valamiféle hiányt érzett a lelkében. Egy nap az Apostolok cselekedeteit kezdte olvasni. Ennek hatására hitében egyre inkább erősödött és mélyült, hiszen az Újszövetség e könyve különösen közel hozza az olvasóhoz a krisztusi valóságot.

Jézus maga ígérte, hogy csodák és gyógyulások történnek az emberekkel. De hol vannak a csodák? Hol vannak a gyógyulások? E kérdéseket tettem fel akkoriban. És keresni kezdtem a választ. Így jutottam el a Szentlélek-szeminárium lelkigyakorlatára, amely által megújult az imaéletem, és amely hatására életgyónást is végeztem. Arra van szükség, hogy jellé váljunk – hívta fel a figyelmet a NEK főtitkára –, hogy lássák mások is Isten jelenlétét rajtunk. Látható legyen, hogy Isten szeretetében élünk, mozgunk és vagyunk, az örömhírt visszük másokhoz!

Attól a lelkigyakorlattól kezdve Kornél atya életének irányítását a Szentlélek vette át, és egy csodasorozat indult útjára, imájára betegek gyógyultak meg. Megtérésének legnagyobb ajándéka pedig maga Jézus volt, akinél nagyobbat nem kaphatunk. E ráeszmélés pillanatától Fábry Kornél naponta szentáldozáshoz járult.

Mesélt a NEK főtitkára arról a kilencvennapos szentáldozásáról is, amelyet egy nem hívő rokonának megtéréséért ajánlott fel. Isten kegyelméből a halálos ágyán a rokon végül meggyónt, megáldozott, és a betegek szentségét is felvette.

Kornél atya számos példát hozott arra, hogy mennyire fontos az embereket a szentségimádáson keresztül Jézushoz engedni. Hangsúlyozta: az Eucharisztia jelenlétében csodák történnek. Egy hely, a templom „beimádkozása” nagyon is lehetséges. Az állandó szentségimádásnak kegyelmi ereje van, amely hatással van az emberre. A szentmise a középpont, de a személyes imát nagymértékben segíti a Jézussal töltött idő, a szentségimádás.

„Kívánom, hogy minél többen tapasztalják meg a napi szentáldozás kegyelmét. Töltsön be minket nap mint nap az a szeretet, amelyet Jézus ad az Oltáriszentségben” – zárta szentbeszédét a NEK főtitkára.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír