Merjünk elindulni a szeretet útján! – Böjte Csaba volt a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó főelőadója

A program kezdetén Dobszay Benedek OFM reményét fejezte ki, hogy a következő, őszi rendezvényt már offline tarthatják meg. A találkozó mottójával – „Rajtad is múlik!” – kapcsolatban hangsúlyozta: „Legyünk az életünk bátor alakítói, bízva Isten gondviselésében.”

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó résztvevőit videoüzenetben köszöntötte Marton Zsolt váci megyéspüspök, aki elmondta, hajlamosak vagyunk a panaszkodásra a mostani járványhelyzetben, pedig rajtunk is múlik, mi történik velünk és másokkal, tudunk-e embertársaink felé fordulni, őket szeretni, segíteni, felfedezzük-e az igazi értékeket, kapcsolatokat. Buzdított mindenkit, hogy reménnyel, és örömmel tekintsen előre, hiszen „Jézus szeretetből és általunk akar egy jobb világot építeni”.

A nap főelőadója, Böjte Csaba ferences szerzetes emlékeztette a fiatalokat, hogy Jézus Krisztus első nyilvános fellépésekor, „az első munkanapján” nem azzal kezdte a világ megváltását, hogy írt egy nagy pályázatot e témában, nem is állt szószékre, hogy sorolja a direktívákat, mit kell tenni, hanem

odament két „szájtáti fiúhoz”, Andráshoz és Jánoshoz, akik megkérdezték őt: „Mester, hol laksz?”, s azt válaszolta nekik: „Gyertek, nézzétek meg!”.  A fiúk pedig elkísérték Jézust a Jordán folyótól úgy 52 kilométerre lévő Názáretbe. Jézus tehát egy kis zarándokutat szervezett nekik.

Csaba testvér a továbbiakban meghívta a nagymarosi online találkozó résztvevőit, hogy képzeletben szegődjenek ők is Jézus mellé erre az útra, Názáret felé, majd vele együtt lépjenek be a szülői házba: „Jézus minden bizonnyal örömmel kiáltott be édesanyjának az ajtóból, hogy íme, hozott két titánt, két fiatal legényt (János alig tizennégy éves lehetett), hogy velük együtt váltsa meg a világot: az apostolai lesznek. Majd leültek az asztalhoz, és Jézus megkérte őket, hogy mondják el az embereknek: sokkal jobb békében, jó testvérként, szeretetben élni, mint háborúzni, civakodni; annak semmi értelme – valahogy így történhetett.”

Jó volna ott lenni annál az asztalnál, belehallgatni a beszélgetésbe, mit is mondhatott ott, akkor Jézus – tette hozzá a szerzetes.

A Megváltó első munkája tehát az volt, hogy társakat, barátokat gyűjtött maga köré, próbálta bevonni küldetésébe az embereket. Nem nézőközönséget akar magának, szüksége van ránk is

– mondta Csaba testvér.

Jézust a gonosz lélek felvitte a jeruzsálemi templom tetejére, hogy vesse le magát onnan, mert majd az angyalok a tenyerükön hordozzák, s mindenki elájul, hogy ő mekkora sztár, s meg van váltva a világ, ki van pipálva a feladat – folytatta a szerzetes. – Döbbenetes, hogy az Úr azt mondja erre: távozz tőlem, sátán. Pedig Isten létére megengedhette volna magának a „dicsőséges bevonulást”, aminek hatására az emberek letérdelnek, s megvallják őt uruknak. Mégsem ezt tette. Vajon miért? Mi a megváltás lényege?

A Szentírásban csak egy helyen olvashatjuk azt, hogy Jézus örömében felujjong. Amikor az általa kettesével elküldött tanítványok visszatértek tanító, gyógyító, jótevő útjukról, s beszámoltak neki tapasztalataikról: eufórikus hangulatban megvallották, hogy jó dolog jót tenni, szeretetben élni. Jézus egy darabig hallgatta őket, majd felállt, felujjongott, és elkezdte magasztalni az Atyát, aki jónak látta kinyilatkoztatni a kicsinyeknek a szeretet lényegét.

Ezek az emberek megtapasztalták, hogy sok öröm van ezen a földön, de a legnagyobb öröm valakit boldoggá tenni. Ez a tiszta, emberhez méltó, isteni öröm semmi máshoz nem fogható. Jó dolog szeretni, a másikat felsegíteni.

Ez az út mindenki számára nyitva áll. „Merjünk elindulni a szeretet útján! Ezt az utat Jézus Krisztus kínálta fel, ez a megváltás.”

Sokan kérdezik, miért vagyok optimista – mondta Csaba testvér. – Az a válaszom, hogy

amint a víznek az a természete, hogy lefelé folyik, az embernek az, hogy jó legyen, jót tegyen.

Tudunk haragudni, rosszat mondani, háborúzni is, de a sok duzzogás, civakodás után lefárad az ember, senkinek nem jó a bezártság, a sötét. Minket olyannak teremtett az Isten, hogy a fényben szeretünk fürdeni, a szeretetre vágyunk. Mernünk kell tehát jónak lenni, nagylelkűen, szeretettel adni.

Csaba testvér megemlítette, hogy tavaly a Tisza-tónál egy fiatalember, aki pincérként dolgozott, és látta a sok szemetet a nádas között, elkezdte összeszedni azt, s tisztává varázsolta a környezetét. Nagy példa ez sokak számára. Ezzel a tettével a fiú szeretetet árasztott maga körül, s ez által szebb lett a világ. Nem kell nyafogni, hogy a világban mennyi baj van, mennyi nyomorúság, összeesküvés, ha elkeseredsz, megsértődsz, egy emberrel több lesz, aki duzzog, de nem lesz jobb a világ.

Ültess egy fát, egy bokrot, egy virágot! Fesd le a kopott kerítést! Vagy éppen küldd át a linket a pünkösdi búcsúról a barátaidnak! Tegyél valami jót, tedd jobbá a környezetedet, s ezáltal Isten apostolává, munkatársává válsz.

Teréz anya mondta: a világ megváltása egy mosollyal kezdődik. Igen, karácsony este a nagy Isten rámosolyog Máriára, összekócolja József szakállát, ezzel indul a megváltás – mondta beszéde végén Böjte Csaba.

Az előadás után a program szentségimádással folytatódott a nagymarosi Laudate Zenekar közreműködésével, majd elkezdődtek a fakultációk. Brückner Ákos O.Cist és Fülöp Ákos rákosfalvi plébános válaszolt az online feltett kérdésekre; Tornya Erika RSCJ Szent Ignác-i szemlélődő imát vezetett.

Ezt követően Kerényi Lajos SP főcelebrálásával mutattak be szentmisét. Az idős szerzetes, a nagymarosi találkozók elmaradhatatlan, kedvelt előadója lelkesítette a fiatalokat, felnőtteket, hogy ne „lekvár módjára”, fáradtan, hanem buzgón kapcsolódjanak be a misébe, hiszen „nagy szükség van mindannyiunkra a világ építésében”.

Kerényi Lajos prédikációjában arról beszélt, hogy a tanítás mellett fontos küldetése, hogy a lélek orvosaként betegeket látogat a kórházakban, többek közt öngyilkossági kísérlet után ápolásra szorultakat is. A szerzetes felidézte egy tragikus sorsú, siker után vágyakozó színésznővel, valamint egy rossz társaságba keveredett volt tanítványával való találkozását. Mindketten attól szenvedtek, hogy elhagyták korábbi eszményeiket, felemelő eszméiket. A színésznő Istennel kapcsolatban csak annyit tudott mondani lemondóan: „gyermekkori emlék”. A lány pedig sírva vallott az atyának a kiábrándulásról és az elkeseredésről, ami az öngyilkosság felé lökte. Kerényi atya óva intette a hallgatóságot attól, hogy a siker, a hírnév, az anyagaikban kifejezhető kincs vagy a gyönyör, az élvezet határozza meg a létezésüket, hiszen ezek elmúlnak, „elfogynak, s az életünk tönkremegy”.

Az ember célja a fejlődés a földi boldogságon át egészen az üdvösségig, ezért a létezését a szeretet, a jóság, a szépség, az igazság és a természetfölötti kell, hogy meghatározza. „Annyi érték van bennünk, az Úristen képére teremtettünk” – mondta a szónok, majd Carl Gustav Jung pszichológust idézte, aki szerint minden lélek erőterében a tudat alatti ősenergia van, amely ha aktívvá válhat, akkor mindent el tud rendezni titokzatosan.

Henri Boulad jezsuita szerzetes szavaival:

az isteni terv lényege, hogy mindenki istenivé váljon Jézusban a Szentlélek segítségével. „El kell jutnunk oda, hogy aktívvá váljon bennünk az Isten – rajtunk is múlik”

– összegezte Kerényi Lajos.

E törekvést azonban az ellenerő, a sátán befedheti, eltorzíthatja. Ahogy Weöres Sándor fogalmazott Jóslás a trágyaözönről című írásában: „az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít”, és az emberektől „megköveteli, hogy ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék”. De „aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett”.

Kapjon bennünk szót az Isten! – mondta prófétai erővel Kerényi Lajos. Beszédében megemlített agykutatóktól származó tudományos megállapításokat a vallási, a művészi élmény, a csendben való elmélkedés, az ima és a valóság egészéről szóló mély felismerések kapcsolatáról.

Istent aktívvá tehetjük magunkban, s meg kell erősödnünk abban, hogy ha jót teszünk, mondunk, az az egész emberiséget gyógyítja – szögezte le homíliája befejező részében a piarista szerzetes.

A szentmise végén Brückner Ákos az online közvetítésébe bekapcsolódó hívőket buzdította, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a közelgő, Budapesten sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért.

Szerző: Körössy László

Fotó: Zsarnóczai Judit

Magyar Kurír