Nem egyedül hordozzuk Isten képmását – Ferences este Martos Levente Balázs püspökkel Szombathelyen

A Szombathelyi Egyházmegye híveinek nem kell bemutatni Martos Levente Balázs segédpüspököt, akinek nemcsak életútját követhettük nyomon, püspökszentelésén is megtöltöttük a Szent István-bazilikát. A Ferences Esték sorozat évadzáró programján kicsinek bizonyult az előadóterem a rengeteg érdeklődő számára.

A segédpüspök arra kérte a megjelenteket, hogy pár pillanatig csendben gondoljanak vissza húsvét éjszaka nagy titkára: a kereszten mi is meghaltunk Krisztussal, de fel is támadtunk vele. A teremtéstörténetben az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtődött, így bekapcsolódhat saját akaratából Isten örökkévalóságába, új távlatot kap, az örökkévalóság részévé lesz. Ebben a folyamatban két ragyogó arcot találunk. Egyik az emberé – Isten képére teremtve –, másik Isten arca a Fiúban, Jézusban, aki emberi sorsával újjá teremti az életet.

Az Újszövetségben a családdal kapcsolatban jelenik meg ez a teremtettség. Segítőtársa lesz a nő a férfinak. Életmentő segítség, Isten adja, nélküle az ember meghal.

Magányosan halálra van ítélve az ember.

Martos Levente Balázs püspök Dickenstől idézte a humoros kijelentést: „Az ember számára a legjobb dolog egyedül lenni, csak az a baj, hogy néha ezt el kell mesélni valakinek.” Olyan segítőtársra van szükségünk, aki visszaszól. Csak egy hozzánk hasonló szabad személy lehet igazi társ. Igénylünk valakit magunk mellé, szabad társat, de mi is szabadok akarunk maradni. Az első néhány év során fontos a szülőktől kapott szeretet, viselkedés. Azt, hogy kik vagyunk, másoktól, a társaktól tudjuk meg, mondják a pszichológusok. Olyanokká leszünk, amit sokat hallunk másoktól.

A hittudomány kapcsolatba ágyazottan beszél az emberről. Meghatározó, mások milyen szemmel néznek ránk. Másoktól tanuljuk meg kicsi korunkban a nevünket, kik vagyunk – idézte a fejlődéslélektan tételét az esztergom-budapesti segédpüspök. – Ugyanakkor autonómiát akarunk. Az emberi viselkedésről, a kapcsolatok működéséről sok tudás halmozódott fel a közelmúltban. Ha a nagy egészet közben szem elől tévesztjük, elveszítjük Istennel való kapcsolatunkat, homokos talajra építünk. A pszichológia a viselkedésről okos dolgokat mond, de aki elgondolta, kinek akar engem, aki létre hívott, aki meghívott, kimarad.

Isten nem úgy van mellettem, mint ember, hanem távlatinak hiszem, ugyanakkor személyesnek és jelenlévőnek. Nem egyedül hordozzuk az Isten képmását. Erre a szeretet a legjobb bizonyíték.

Az ember megtanul szelíden uralkodni a világon. „Hajtsátok magatok alá a földet!”. Egyes környezetvédők szerint ez a mondat felelős a föld kizsákmányolásáért. Művelhetővé tette az ember, de közben visszaél a világ erőforrásaival.

Csak akkor leszünk hasonlóvá Krisztus képéhez, ha megtanulunk szelíden tekinteni a világra, mint Isten: végtelen szeretettel. Meg kell hallanunk a teremtett dolgok fohászát.

Ne tegyük tönkre a világot! – hangsúlyozta az előadó. Utalt Szent Ferencre, aki Naphimnuszában meghív arra, hogy igyekezzünk a világért tenni. Majd Ferenc pápától Idézett Martos Levente Balázs: a szeretetben mutassuk meg, hogy hiszünk. Akkor leszünk hitelesek, ha a keresztény gyökerekből, nem a propaganda részeként szeretünk. Az emberi életünk végéig új távlatok kínálkoznak, új módon értjük meg Istent és magunkat. Ez a nagy kaland élénkíti vérkeringésünket.

A püspöki áldás után a Mennynek királyné asszonya Mária-antifónával zárult az este.

A teljes beszámoló ITT olvasható. 

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Fotó: Szombathelyi Egyházmegye Facebook-oldala; Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír