Székely János püspökkel ünnepelt Olaszfa magyar-olasz közössége

Hazai – 2020. augusztus 18., kedd | 10:30

Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatott be magyar és olasz nyelvű szentmisét a Vas megyei Olaszfa Szent Miklós-templomában, majd megáldotta a felújított plébániaházat, amelyben keresztény közösségi teret alakítottak ki. Az augusztus 16-i ünnepen díszpolgári címet adományoztak a falu volt lelkipásztorainak.

A szentmisét megelőzően a kapuvári Ars Camerata kórus adott hangversenyt, a zenetörténet évszázadaiból kínálva ízelítőt a népes, magyarok és olaszok alkotta közönségnek. Szólóénekével közreműködött Loretta Pagano.

A legszentebb áldozatot Székely János megyéspüspök és Gyürki László pápai prelátus, volt olaszfai plébános mutatták be.

Jézus magatartása, hogy háromszor is elutasítja a hozzá forduló asszonyt, elsőre talán meglepő számunkra – emelte ki szentbeszédében a főpásztor az evangéliumra (Mt 15,21–28) utalva. – Sokan vagyunk, akik bizonyos helyzetekben elsőre úgy érezzük, Isten nem hallgatja meg a kéréseinket. Miért van ez így? A választ az evangélium végén találjuk meg: az asszony, akit Jézus elutasított, nem háborodik fel, de nem is adja fel, továbbra is ostromolja őt.

Gyönyörű ennek az asszonynak az alázata, a rendíthetetlen hite és szeretete – tette hozzá Székely János. – Talán Jézus pontosan idáig akarta elvezetni ezt az asszonyt, eddig a nagy alázatig és hitig. Talán így van a mi életünkben is: amikor nem válaszol rögtön, akkor szeretne mélyebb hitre vezetni. Amikor kivesz a kezünkből valamit, ami véges és mulandó, akkor szeretne valami nagyobbat adni, szeretné önmagát adni.

A püspök történetekkel támasztotta alá azt, hogy a törések, fájdalmak, a szenvedések épp a kegyelem forrásai lehetnek életünkben. Éppen a fekete törésvonalak helyén áradhat a fény és a remény.

Isten szenvedések által nyitja meg kemény és zárt szívünket. Isten olykor fájdalmas utakon nevel.

Székely János Olaszfán mondott szentbeszédét meghallgathatják ITT.

*

A szentmise végén adták át a település képviselő-testülete által adományozott díszpolgári címeket.

Posztumusz adományozták az elismerést Littván Sándornak, akit 1945-ben neveztek ki Olaszfa és Pácsony plébánosává, és itt szolgált egészen 1969-ben bekövetkezett haláláig. Az ő nevéhez fűződik – többek között – a plébániaépület megépítése, közösségek létrehozása. Littván Sándor nevében a család egyik képviselője vette át az elismerést.

Díszpolgári címet adományoztak Gyürki László pápai prelátusnak is, aki 1969-től 1986-ig szolgálta az olaszfai híveket. Bővítette a plébániaházat, új liturgikus teret alakíttatott ki, és festményeket készíttetett az olaszfai templomban, mindemellett tudományos munkásságát is magas szinten végezte.

*

Az ünnepség a felújított plébániaház megáldásával folytatódott. Pályázati források – közte a Magyar Falu Program jóvoltából – sikerült az épület tetőzetét lecserélni, több helyiséget átalakítani, felújítani, hogy alkalmas legyen közösségek befogadására, programok lebonyolítására.

Beszédében V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője kiemelte: a magyar kormány kiemelten fontosnak tartja a falvak életképességének megőrzését. Ezt a célt szolgálja a Magyar Falu Program, amelyen keresztül különböző célok megvalósítására nyerhetnek pénzt a települések, például közösségi terek kialakítására. A képviselő hangsúlyozta: a történelmi egyházak értéket és közösségeket teremtenek, és e közösségekre nagy szükség van.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria