Testvérek vagyunk a világ megjobbításának nagy művében – Keresztény–zsidó imaóra Budapesten

Felemelő volt látni a keresztény egyházak és a zsidó közösség képviselőinek ünnepélyes bevonulását, amely után Horváth Zoltán plébános köszöntötte elsőként azokat, akiket előbb szólított meg Isten, majd a keresztényeket. A január 19-én kezdődött ökumenikus imahét záróalkalmán együtt imádkozott Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye megyéspüspöke; Fináli Gábor rabbi, Szemerei János evangélikus elnök-püspök; Farkas Gergely református lelkész, elnökségi tanácsos; Jaczkó Sándor görögkatolikus érseki helynök; Khaled A. László metodista szuperintendens; Varga László Ottó, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkára; Kriza János, a Magyarországi Unitárius Egyház püspöki helynöke; Tokics Imre, a Hetednapi Adventista Egyház Adventista–Zsidó Baráti Társaságának szolgálatvezetője; Földesi Tamás, a Magyarországi Pünkösdi Egyház elnöke; Darvas István, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének főrabbija és Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára.

Az ökumenikus imahét méltó lezárása volt ez a különleges imaalkalom, melyen Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, Tóka Ágoston orgonaművész, az imperfectum együttes, valamint Kalász Nándor görögkatolikus papnövendék végzett felejthetetlen élményt nyújtó zenei szolgálatot.

Székely János Erdő Péter bíboros, prímás nevében is köszöntötte a főrabbikat és a zsidó hitközségek tagjait, akiket Szent II. János Pál pápa idősebb testvéreknek, XVI. Benedek pápa pedig a hitben atyáinknak nevezett. A szombathelyi megyéspüspök üdvözölte a keresztény közösségek vezetőit és tagjait is. Az Izajás próféta könyvéből vett olvasmányt magyarázva kiemelte:

Ábrahámot Isten arra rendelte, hogy általa áldást adjon a föld minden nemzetének. Az Úr szolgáját, az eljövendő Messiást pedig a népek világosságává rendelte, hogy az üdvösség eljusson a föld végső határáig.

A püspök felolvasott az ortodox rabbik 2015. december 3-ai nyilatkozatából, melyben kimondják: „kétezer év kölcsönös ellenségeskedése után mi, ortodox rabbik (…) felismerjük, hogy történelmi lehetőség áll előttünk (…). Elfogadjuk keresztény testvéreink felénk kinyújtott kezét”, s megfogalmazzák a zsidók és a keresztények együtt munkálkodásának szükségességét. Ennek alapját a II. Vatikáni Zsinatban látják, amely elutasította az antiszemitizmust, és kiemelte a keresztények és a zsidók különleges kapcsolatát.

Nem vagyunk többé ellenségek, hanem egyértelműen társak”, akik az emberiség túléléséért, jólétéért tehetnek, és akiknek „a szolgálatkészség, a feltétel nélküli szeretet és a szentség példáivá kell válniuk a világban” 

– olvasható a dokumentumban. „Testvérek vagyunk a világ megjobbításának nagy művében” – mutatott rá elmélkedésében Székely János.

Martin Buber egy híres mondatát magyarázva („Egy kultúra addig áll fenn, ameddig táplálkozni tud abból az éltető titokból, amelyből valaha létrejött”) a szombathelyi megyéspüspök hangsúlyozta: a nyugati kultúrák az ókori görög filozófián és a római jogon túl a bibliai kinyilatkoztatás természetfölötti erejéből születtek.

Székely János számos példával támasztotta alá, hogy mennyivel szegényebb lenne magyar kultúránk a zsidóság nélkül, majd azt is hangsúlyozta: „Áldás lehetne a világnak a zsidók és a keresztények együttműködése, hogy – Izajás próféta szavaival – a nemzetek világosságává válva az üdvösséget hirdessék minden népnek.”

Székely János megosztotta a jelenlévőkkel egy személyes élményét is. Amikor három és fél éven keresztül Betlehemben tanult, egyszer nyáron nekivágott Galileának biciklivel, de a forróságtól defektet kapott a kerék. Betért egy kibucba, ahol megszólította valaki. Meglepetésére egy ruszin–magyar anyanyelvű kárpátaljai zsidó asszony volt. A férjével szállást adtak neki, a vadidegen katolikus papnövendéknek. Vacsora közben kiderült, hogy az asszony 1956-ban Budapesten, a szovjet hadseregből a forradalom oldalára átállva, hőstettet vitt véghez a Széna téren. A zsidó házaspár a fiatal papnövendék megdöbbenésére azt is megfogalmazta, a békéhez vezető út a Szentföldön az lenne, ha Izrael önálló palesztin államot hozna létre. A püspök végül imádságot kért azért, hogy a zsidók és a keresztények közös tanúságtétele áldás lehessen a világnak, és a múlt bűnei nyomán keletkezett sebek begyógyuljanak.

Fináli Gábor rabbi azzal kezdte elmélkedését, mennyire kifejező, hogy az ökumenikus imahét nyolcadik napján tartják ezt az imaórát, ami lehetetlen, hiszen egy hétnek hét napja van; ráadásul a nyolcas szám a végtelent, a „túlontúlit”, a transzcendenst jelenti. „A sínpár, amely együtt fut 2025 éve, a végtelenben találkozni fog” – mondta. „Azután héber nyelven olvasott a Talmudból, és az atyák bölcseleteit magyarázta, melyek az individualizmusról szólnak. „Negatív kicsengésében az individualizmus egyenlő az egoizmussal. De annak, hogy az ember, Ádám egyedül, individuumként lett megteremtve, több pozitív rabbinikus értelmezése is van” – mondta.

Egy magyarázat szerint Ádám azért teremtetett egymaga, hogy mindenki tudja: aki elveszít egy lelket ebből a világból, az olyan, mintha az egész világot elveszejtené; s mindenki, aki megment egy lelket ebben a világban, az olyan, mintha az egész világot „fenntartotta volna”. Egy másik olvasat azt mondja, Ádám egyedüliségének célja az volt, hogy béke legyen a világban, hiszen ha mind ugyanattól az atyától származunk, senki sem mondhatja a másiknak: én nagyobb embertől származom. Egy harmadik értelmezés szerint az Örökkévaló azért teremtette egynek az embert, hogy érezze:

a világ érte lett teremtve. Ezzel ráruházta a teremtett világért való felelősséget. Mindenkinek úgy kell tehát élnie a világban, mintha egyedül ő viselné ezt a felelősséget, amely alól nem lehet kibújni.

A tanítások után a keresztény és a zsidó felekezetek képviselőitől tíz ima hangzott el, melyek egy szenttől, bölcs tanítótól vett idézettel kezdődtek. A szolgálattevők könyörögtek többek között azért, hogy gondosan és igazságosan bánjunk a teremtett világgal; hogy jobban bízzunk Isten bölcsességében, mint a saját okosságunkban; hogy a boldogságot ne csak a földi javakban, hanem őbenne keressük; hogy elismerjük, a nehézségek ellenére Isten akarata kormányozza a világot. A szertartás végén Fináli Gábor rabbi, majd Székely János püspök megáldotta az egybegyűlteket.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír