„Európát nem mi fedeztük fel, hanem örökségként kaptuk” – A Rimini Meeting második napja

2017. augusztus 23. szerda 13:27

A világ legnagyobb közéleti, vallásközi és kulturális nyári fesztiválját, a Rimini Meetinget 38. alkalommal rendezi meg a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalom augusztus 20. és 26. között. A találkozó második napjáról Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora adott helyszíni tudósítást.


Shōdō Habukawa buddhista szerzetes és
Mauro-Giuseppe Lepori ciszterci generális

Harmincéves barátság köti össze Shōdō Habukawa buddhista szerzetest és Don Guissanit, az olaszországi találkozót szervező Comunione e Liberazione mozgalom alapítóját. Idén kiállítást is szentelnek ennek a témának, amelynek dimenziója messze meghaladja kettejük személyes barátságának kereteit.

Nem egyszerűen egy három évtizeddel ezelőtti eseményre emlékeznek, hanem annak továbbélésére, ma is érezhető hatására. Nagyon illik ez az idei Meeting témájához: „Szerezd meg azt, amit atyáidtól örököltél, hogy a tiéd legyen!”

A „Milyen szívből ered ezer kéz? 30 év barátság titokzatos forrása” elnevezésű program kezdetén a 87 éves buddhista szerzetes felidézte meghatározó találkozásukat: „Nem felejtem el azt a csodás napot, amikor Don Guissanit megláttam. A ragyogás Don Guissani szemében – mint a tavasz kezdetének fényei. Megöleltük egymást, és néhány pillanatig úgy maradtunk, csendben, nem kellettek szavak. Az első találkozás élménye felejthetetlen marad.”  „Guissani azt tanította nekem, hogy a misztikus tapasztalathoz szükséges a nyitottság a valóságra, mert minden, ami a világban létezik, a Misztériumtól származik”– tette hozzá.

Ezután a buddhista szerzetesek énekes imádságát hallgathatta meg a közönség, amelyhez egy olasz kórus gregorián énekekkel csatlakozott.

Ezt követően tartotta meg elmélkedését Mauro-Giuseppe Lepori, a ciszterci rend generális apátja, aki 1999 óta ismeri Shōdō Habukawát. Egy, a singon buddhizmus alapítójától, Kúkaitól származó idézettel kezdte: „Mindazok akik egy nagy mestert vagy egy erényekben gazdag személyt keresnek, üres a szívük, de a vele való találkozás által megszabadulnak, és szívük tele van elégedettséggel.”

Mauro-Giuseppe atya elmondta: Habukawa professzornak a franciaországi Hauterive-ben tett látogatása mély békét és örömöt hagyott hátra a közösségben. Titokzatos, hogy egy buddhista szerzetesen keresztül újult meg a Krisztussal való kapcsolatuk. „Ezért nem csodálkozom, hogy milyen hatással volt mindkettőjükre találkozásuk. Már csak azért sem, mert ugyanazt az intenzív élményt éltem meg, azt, hogy betölt a Misztérium, mint amikor magával Don Giussanival találkoztam” – emlékezett a ciszterci rend legfőbb elöljárója. Ez az igazán érdekes, felidézni a múlt minden olyan eseményét, amelyben a Misztérium megmutatkozott. Érdekes azért, hogy visszaszerezzük azt, hogy megmentsük. Mitől? A szétszórtságtól, a feledékenységtől, amelyek által a Végtelennel való találkozás jelenben megélt tapasztalata visszacsúszik a múltba. Ez olyan lenne, mintha az örökséget elherdálnánk, ahelyett hogy gyümölcsözővé tennénk. Egy elherdált örökség nem vész el, hanem idegen kézre kerül. Nem hoz gyümölcsöt annak, aki a törvényes örökös.

Egy találkozás öröksége a szív tapasztalata. És ami a szívünktől eltávolodik, még ha mások használják is, olyan, mintha eltávolítana önmagunktól. Micsoda vigasztalás hallani, hogy egy nagy mesterrel, egy atyával való találkozásnak – aki fel tudja élénkíteni az életünket – egyetlen feltétele van: az, hogy üres legyen a szívünk. Az üres szív nem zárt, mert tele van a boldogság utáni vágyakozással. Az ürességet megélő szív igazsága, hogy elindul afelé, aki meg tudja adni a teljesség ajándékát – mutatott rá a szerzetes előadó.

A mai ember sokszor elherdálja az atyai örökséget – folytatta generális. – Nem csupán saját vágyaitól vezetve, hanem mert az átadandó örökség kulturális, vallási értelemben is olyan, amelyből hiányzik az atyaság. Egyetlen örökség sem érdekes, ha nem adódik belőle és általa élet iránti szeretet, amely csak szívtől szívig kommunikálható. Az atya szívétől a fiú szívéig, a mester szívétől a tanítvány szívéig. Egy örökség, amely nem közvetíti annak szívét, aki továbbadja, nem tarthat számot érdeklődésre, és sorsa az, hogy elherdálják. Egy örökség, amely egy ember, egy család, egy közösség, egy nép szívét közvetíti, mindig értékes és romolhatatlan, „mennybe gyűjtött kincs”, ahogy Jézus mondta (Mt 6). Mindig visszaszerezhető, visszahozható az emlékezetbe.

A Misztérium szíve kikutathatatlan, a Misztérium titka – mondta Mauro-Guiseppe atya –, de ha az kikutathatatlan is, a mi szívünkben megmutatkozó Misztériumról tapasztalatunk van. És ez a tapasztalat, bármennyire titokzatos is, olyan, mint egy lámpás, amely lehetővé teszi, hogy találkozzunk avval, aki ugyanúgy hordozza, mint mi. „Ugye lángolt a szívünk?” Ez a lángolás nemcsak azt tette lehetővé, hogy az emmauszi tanítványok felismerjék Krisztust, hanem hogy egymást is egészen mélyen megismerjék. Így épül fel a barátság, amelynek lényege az, hogy a Misztérium által, amely nagyobb nálunk, nagyobb a különbözőségeinknél, kétségeinknél és megszokásainknál, lehetővé teszi a szívek közötti közösséget. És ez megmutatja a Misztérium egységét azon túl is, amit képesek vagyunk megérteni. Az ökumené (és a vallásközi párbeszéd – a szerk.) egy út, amely a tapasztalatnak azon a szintjén marad, ahol az egyetlen és örök Misztérium megmutatja magát, még mielőtt definiálni tudnánk.

A barátság az üres, de lángoló szívek sajátja, mert szomjazzák a Végtelent. A legnagyobb barátság, amit mi, keresztények szeretetnek nevezünk vagy közösségnek, amikor a másik szíve az én szívem része – hangsúlyozta az előadó. – Amikor a másik végtelen iránti vágya értékes számomra, mint a sajátom. Ilyen Habukawa professzor és Don Giussani barátsága, és ezért nem aludhat ki soha. Ezért és így örökség számunkra – az ő szívükből a mi szívünkbe, hogy a miénk legyen, és továbbadjuk új szívekbe. Egy vég nélküli örökség.

A Misztériumnak – ahogyan a buddhisták ábrázolják - lehet ezer karja, amivel együttérzően átölel minket, de amivel szeret és megérint bennünket, az a szíve… – zárta elmélkedését Mauro-Giuseppe atya.

Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke

60 évvel később – Európa, amely már létezik, Európa, amelyet vissza kell szerezni – Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke és Enrico Letta, Olaszország korábbi miniszterelnöke, a Jacques Delors Intézet elnöke beszéltek a sokakat érdeklő témában.

A bevezetőben elhangzott, hogy a Meeting mindig is Európa-párti volt, a népek Európájában gondolkodott. Az öreg kontinens nem lehet egyszerűn csak egy forma, amit a fiatalok egyre távolabb éreznek maguktól.

Enrico Letta hangsúlyozta, milyen időszerű a találkozó témája, hiszen a felelősségünkről van szó: „Európát nem mi fedeztük fel, hanem örökségként kaptuk.” Érteni kell, ami  körülöttünk történik, hogy megműveljük, amit örököltünk, és megtaláljuk szerepünket, felelősségünket az események alakításában – mondta. Nagy tapsot kapott kijelentése, hogy Európát – ahogy fogalmazott – „debrüsszelizálni” kell, láthatólag nem működik az egy központú rendszer.

Antonio Tajani elöljáróban Európa fő értékeit hangsúlyozta: a szabadság, a személyközpontúság és a szubszidiaritás elvét. Ha ezek nem működnek, nehéz az előrejutás. Olyan vezetőkre van szükség, akik hisznek, mint az Európai Unió alapító atyái a II. világháború után.

Az Európai Parlament elnöke kiemelte, hogy az ő általa vezetett szervezet az Unió egyetlen demokratikusan választott intézménye, ennek megfelelő hangsúlyt kellene kapnia a köztudatban is. Három dolgot tart ma nagy kihívásnak Európa számára: a terrorizmust, a migrációt és a munkahelyek kérdését. Ha olyan Európát akarunk, amilyet elődeink elképzeltek, akkor nem mondhatunk le értékeinkről – mondta végezetül Tajani.

A második napon téma volt még:
Egy évvel a földrengés után – megelőzés és biztonság
Táplálkozás és egészség: a bio, a vegán és a gyorsétterem
Amikor a szemét üzlet – környezetvédelem és a hulladékok újrafelhasználása
Mediterráneum: hidakat építeni, falakat lerombolni
Az élet bajnokai – a sport nevelő szerepéről
Nem hagyjuk hátra a betegeket és az öregeket – az egészségügyi rendszer perspektíváiról

Az este folyamán könnyűzenei koncertekre került sor, és igazi fesztiválhangulat uralkodott a pavilonokban. Ugyanakkor sok helyen kisebb csoportokban beszélgettek, énekeltek megvárva az éjféli zárásra szóló felhívást.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Rimini Meeting

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
krisztus-szeretetenek-kozvetitoi-legyetek-pap-es-diakonusszentelest-unnepeltek-vacott
Krisztus szeretetének közvetítői legyetek – Pap- és diakónusszentelést ünnepeltek Vácott

A váci székesegyházban június 16-án Beer Miklós megyéspüspök pappá szentelte Kovács Zsoltot és Torma Zsolt Joelt. Átmeneti diakónus lett Bógár Zsolt, állandó diakónus Bakos Péter, Kiss Balázs, Katona Pál, Simon Zoltán, Szakali Tibor és Ferencz Zoltán József.

21:04
ferenc-papa-emlekezzunk-meg-imainkban-edesapankrol
Ferenc pápa: Emlékezzünk meg imáinkban édesapánkról!

A Szentatya június 17-én, a déli Mária-ima elimádkozásakor a napi evangélium alapján Isten országának növekedéséről és az ember megfelelő hozzáállásáról, valamint több aktuális kérdésről beszélt.

17:20