Regina caeli, laetare, alleluia – A megtestesülés és megváltás titka nem választhó el (III.)

Regina caeli laetare, alleluia: Quia quem meruisti portare, alleluia: Resurrexit, sicut dixit, alleluia: Ora pro nobis Deum, alleluia.

Előző fejtegetéseinkben már utaltunk rá: a Regina caeli antifóna, amilyen rövid, annyira különleges. Úgy gondolom, a „titkát” nem is annyira onnan kell megközelítenünk, hogy Mária hogyan élte meg személyesen húsvét misztériumát, hiszen erről legfeljebb annyit tudunk, hogy jelen volt a tanítványok imádkozó közösségében az „emeleti teremben” a Szentlélek pünkösdi kiáradását várva (vö. ApCsel 1,14). Érezzünk rá sokkal inkább a megtestesülés és megváltás titkának csodálatos összefonódására! Szent II. János Pál pápa szavaival élve: „a húsvét utáni időben pedig az apostolok által vezetett és a szenvedés »emlékezeteként« ünnepelt Eucharisztián való részvétel” során „az Eucharisztia vétele Mária számára azt jelentette, hogy újra magába fogadja azt a szívet, mely együtt dobogott az övével, és újra átélte, amit a Kereszt alatt tapasztalt” (Ecclesia de Eucharistia, 56).

A karácsonyi események egyes elemeit „húsvéti szemmel” olvasva meglepő összefüggésekre csodálkozhatunk rá. Aki ott, Betlehemben a pólyában az Újszülött, annak teste a keresztről levett, gyolcsba tekert, majd onnan „új életre” támadó test; ami ott szűz méh, az itt „szűz”, azaz érintetlen sírbolt, melyben szintén nem feküdt még senki más; ami ott fából készült állatetetőben fekvő test, az itt a keresztfán függő test; ami ott sziklaüreg-jászol, az itt sziklasír; akik ott a Megváltó születését hirdető angyalok, azok itt a feltámadást hirdető angyalok; akik ott az egyszerű pásztornépek, azok itt az apostolok, azaz az újszülött Egyház első lelkipásztorai. Nem véletlen párhuzamok ezek, hiszen Szent Lukács sem „jegyzetelt Betlehemben”, hanem ő is a megváltás szemüvegén keresztül értékelte a megtestesülés titkát.

Azokban az években, amikor a korai húsvét miatt a megtestesülés ünnepe, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony a nagyhétre vagy húsvét hetére esik, Egyházunk e főünnepet csak húsvét nyolcadának elmúltával üli meg. Figyelemre méltó, hogy a megtestesülés misztériumának kincseit mélyebben kiaknázó Kelet a fenti egybeesés esetén nem „tologatja” e fontos ünnepet, hanem akár a Szent Háromnap tartalmával és liturgikus sajátosságaival is mesterien „ötvözi” azt, rámutatva: a megtestesülés és megváltás titka egymástól el nem választhatók: az Ige „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért” testesült meg!

Az angyali üdvözletből is ismerős chaire felszólítást mi „üdvözlégy”-ként fordítjuk legismertebb Mária-imánk elején. Valójában ez így hangozna: „Örvendj, Mária”. A Szűzanyát a Regina caeli antifónában is örvendezésre hívja („laetare, alleluia!”) az Egyház. És itt vissza is térünk e húsvéti máriás énekhez. Figyelemre méltó hasonlóságra lelhetünk egy XI. századi himnusz szavaiban: „Maria Virgo semper laetare/ quae meruisti Christum portare, / caeli et terrae conditorem/ quia de tuo utero protulisti/ mundi Salvatorem”, azaz: „Örvendj mindig, Szűz Mária/ ki méltó voltál Krisztust hordozni, / ég és föld alkotóját/ mivel méhedből hoztad elő/ a világ Üdvözítőjét”. Jóllehet karácsonyi himnuszról van szó, mégis később Mária mennybevételének zsolozsmájában jelenik meg, mely a Szűzanya személyes „húsvétjának” ünnepe (nem véletlenül hívják az olaszok Nagyboldogasszony ünnepét a „nyár húsvétjának”). A megtestesülés itt is a megváltásra mutat.

Szembetűnő, hogy Máriát a Mennyek Királynőjének („Regina caeli”) szólítjuk meg. A feltámadás titka a mennyország felé emeli tekintetünket, csüggedésre hajlamos szívünket. Oda, ahol Krisztust, mint győztes Királyt szemléljük, és „jobbján” a Mennyország Királynőjét, akinek nagyságát még ezen uralkodói rang sem fejezi ki méltóképpen. Messze nagyobb ő, mint bármilyen királynő: ő az Istenszülő! Az égen feltűnő „nagy jel” (Jel 12,1): a Napba öltözött Asszony képe is ezt az el nem múló ragyogást, kiapadhatatlan mennyei boldogságot sugallja. A II. világháború borzalmait követő nehéz években ezért is adott új lendületet Isten népe számára Mária mennybevétele hitigazságának kihirdetése: van tovább, van feltámadás, van mennyei dicsőség! Égi Édesanyánk már – testében-lelkében – részesült e dicsőségből, boldogságból. Örvendezünk vele együtt: az oda vezető út előttünk is nyitva áll!

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír