„Igyekezzünk felvidítani az embereket” – Hétköznapok a szécsényi Betánia idősek otthonában

„Mondom nektek, igyekezzünk felvidítani az embereket”
(Szent Erzsébet)

Ebben a különös időszakban sokszor eszembe jut az Emberek és istenek filmből az a rész, amikor a szerzetesek közösen költik el a karácsonyi ünnepi vacsorát, különös meghittségben, és nem tudják, mikor jönnek értük a terroristák.

Valami hasonlót élünk meg a Ferences Betánia Idősek Otthonában, ahol harminc lakóval osztjuk meg életünket, együtt örülünk és együtt sírunk, mint egy családban, és mindennap részesei vagyunk az élet csodájának és Isten szeretetének. Négyen szolgálunk itt szerzetesnővérek tizenkilenc munkatársunkkal együtt.

November eleje, mindenszentek ünnepe és a halottak napja, ami mindig nehéz időszak lelkileg a lakóinknak; most különösen is, hogy már két hónapja zárlat van. Kitaláltuk, hogy személyre szabott feladatokat adunk nekik, hogy ne a járvány és a hozzátartozók hiánya legyen életük középpontjában.

Szent Erzsébet ünnepe nagyon jelentős esemény nálunk, mivel nyolc lakónk viseli az ő nevét. A másik jelentős esemény, hogy ilyenkor köszönjük meg önkénteseinknek egész éves önzetlen szolgálatukat. Nagyjából húsz önkéntesünk van, minden korosztályból, és nagy segítséget nyújtanak a foglalkoztatásban és a lakók ellátásában. Az idén személyesen visszük el nekik a lakóink által készített ajándékokat, mivel ők nem jöhetnek be az otthonba.

Egy évben két nagy bált tartunk: egy farsangit és egy Erzsébet-napit. Az idén ez utóbbi elmarad, helyette bábos színdarabot terveztünk. Teréz nővérünk, aki a foglalkoztatást szervezi, tanította be lakóinkat. Van, aki a bábot tartja és van, aki a hangot adja. Így sok lakót be lehet vonni, szereplőként két embert. A bábokat is Teréz nővér rajzolta kartonra és a lakók kifestették, így az egészet a sajátjuknak érezhették. Olyan lakókat is sikerült bevonni most, akik eddig nem voltak benne a színjátszó csoportunkban. Teljesen lázba jöttek és kivirultak, hogy szerepelhetnek.

Színjátszó csoportunk nagyon színes: kerekesszékes és fennjáró, értelmileg sérült és súlyos demens egyaránt aktívan részt vesz benne. Mindenki a képességeinek megfelelő feladatokat kapja, mert napsugárnak lenni vagy betlehemi csillagnak, nagyon fontos küldetés. A próbák már az adott ünnep előtt két héttel elkezdődnek, izgalommal várják mindig ezeket az alkalmakat.

A másik nagy ünnep, amire már elkezdtünk készülni, az advent és karácsony. A nővérpult polcára két lakónk egy téli falut készít kartonból, színes papírból. Két lakónk már elkezdte a karácsonyi lapok hímzését. Egy lakónk, aki szereti a többieket piszkálni, gyönyörű karácsonyfadíszeket készít anyagból Judit kollégánk segítségével, aki kiszabja neki és ő megvarrja. Azóta nincs annyi feszültség vele. Igényesek és szépek ezek a díszek. Ezt fogják kapni a hozzátartozók és a dolgozók karácsonyi ajándéknak, mert fontos, hogy a lakók is adjanak, ne csak kapjanak. Az adventi koszorút is együtt készítjük velük adventi énekeket énekelve.

Szent Erzsébet ünnepe után a színjátszó csoport a karácsonyi pásztorjátékot kezdi el tanulni, melyet szenteste a kápolnában adnak elő. A szenteste az év egyik fénypontja otthonunkban. Az idén Márk kollégánk, aki szociális gondozó és ápoló, azzal az ötlettel állt elő, hogy szeretne ember nagyságú betlehemet készíteni a lakókkal. A kollégák is előadnak egy pásztorjátékot a dolgozók karácsonyán.

Az adventi koszorú gyertyáinak közös meggyújtása, a sok-sok készület Jézus születésére, mint egy-egy kis apró mécses világít jelenünk fájdalmas, sötét éjszakájában, amikor nap mint nap sokan meghalnak a zsúfolt Covid-osztályok lélegeztetőgépein. A délután 4 órai imaóra Marianna nővér vezetésével lakóink egyik legkedvesebb foglalatossága. Most naponta az irgalmasság rózsafüzérével és Jézus Szent Vérének litániájával könyörgünk, és átérezve mulandó voltunkat a mennyei karokhoz társulva mondjuk: Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan Isten, könyörülj rajtunk és az egész világon!

Különös meghittségben éljük a hétköznapokat. Mert bár nem tudjuk, mikor ér el minket a halál, az élet élni akar…

Forrás és fotó: Szerzetesek.hu

Magyar Kurír

füzetëk