„Mert becses vagy nekem és szeretlek” – Örökfogadalom a domonkos nővéreknél

Örökre, véglegesen elköteleződni az Úr mellett – ez nem csak az érintett számára, hanem az egész Egyház számára öröm – hangsúlyozta Csóka János pálos atya Tóth Evelin Zita örökfogadalmán a szentmise homíliájában. Szent Domonkos napján együtt ünnepeltek Zita nővérrel rendtársai, családja, barátai, kollégái, a domonkos világi rend és a budakeszi egyházközség tagjai, valamint más szerzetesrendek nővérei és testvérei.

János atya szentbeszédében a szerzetesi élet lényegére mutatott rá: belépés egy szeretetkapcsolatba, amelynek eredete az örök Szentháromság, az Atya és a Fiú egymás iránti kölcsönös szeretete a Lélekben. A szerzetes élete akkor igazi, ha ebben a kapcsolatban kitart. Apostoli tevékenysége, minden munkája akkor kap értelmet, ha az alap ez az Úrral való lét. Erre igent mondani emberi teljesítménynek tűnhet, de nem az: soha senki nem érezheti magát elég erősnek, felkészültnek egy ilyen igen kimondására. De ez így van jól, hiszen a szerzetes nem saját erejére akar támaszkodni. A fogadalmak erre a „működésmódra” tanítanak: nem saját erőre, hanem Istenre támaszkodni, s ebben hatalmas szerepe van a szerzetesi közösségnek.

A budakeszi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban a szertartáson a nővérek kórusa látta el a liturgikus szolgálatot. Zita nővér Szentesen érettségizett, főiskolai tanulmányait a Gál Ferenc Egyetemen és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán végezte. Szegeden hittanárként és katekétaként dolgozott, 2019-ben, 25 éves korában lépett az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos-rendi Nővérek Apostoli Kongregációjába. A szerzetesi képzése egy év jelöltségből, két év noviciátusból és az ideiglenes fogadalom négy évéből állt. Zita nővér szerzetesi képzésének nagy részét a budakeszi rendházban töltötte, 2023-ban került Kőszegre, ahol a kongregáció által fenntartott iskolában tanít.

A domonkos fogadalmi szertartás sajátossága, hogy mindig a Veni Creator himnusszal, a Szentlélek segítségül hívásával kezdődik. Másik mozzanata a vénia, vagyis a földre borulás, amely az Istennek való átadottságot és alázatot jeleníti meg. Az elöljáró kérdésére – „Mit kívánsz?” – a válasz: „Isten irgalmát és a tiéteket.” Aki fogadalmat tesz, és ezzel véglegesen átadja magát az őt meghívó Úrnak, az rászorul nemcsak az Isten, hanem rendtársai, a közösség irgalmára is.

Az ünnepi eseményről „Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy és szeretlek” (Iz 43,4) címmel rövid videós összeállítás is készült:

A fogadalomtételkor a fogadalmat tevő nővér kezeit az elöljáró kezébe helyezi – ez a gesztus szépen jelzi azt, ami a fogadalom lényege: egész életünket csak így, egy ilyen ígérettel tudjuk mintegy egybefogni, és az elöljárón keresztül az Istennek átadni, egyúttal rábízni egy közösségre. A domonkos fogadalmi formula kifejezetten csak az engedelmességet említi meg, mely a legfontosabbként az akarat átadásával magában foglalja a szegénység és tisztaság evangéliumi tanácsait is.

A domonkos nővérek számára a rendalapító Szent Domonkos ünnepe körüli napok mindig a találkozás és az örömteli közös ünneplés, illetve képzés alkalmai is. Augusztus 4-én három új jelölt érkezett a közösségbe, 6-án, Urunk Színeváltozásának ünnepén Dömötör Regina nővér kétéves noviciátus után letette első szerzetesi fogadalmát, a junior nővérek pedig megújították fogadalmukat.

Az örökfogadalmas nővérek képzési napon is részt vettek, melyet a kongregáció Intellektuális Apostolkodás Bizottságának tagjai tartottak. Az ezévi téma a Nemzetközi Teológiai Bizottság legújabb dokumentuma, a Quo vadis humanitas feldolgozása volt, mely érinti többek között a keresztény emberkép jelen kihívásait – különösen a MI fényében, illetve szó volt a dialógus filozófiai és domonkos teológiai alapjairól is.

A domonkos nővérek jelenleg négy rendházban élnek hazánkban: Budakeszin, Kőszegen, Hódmezővásárhelyen és Szombathelyen. Hivatásuk az örömhír, Isten igazságának hirdetése közösségben.

Forrás és fotó: Domonkos Nővérek

Magyar Kurír