„Mindenkinek a saját hadszínterén kell helytállnia” – Doni hősök emléktúrán a honvédtisztjelöltek

„Amikor a zászlóaljhoz kerültem, célul tűztem ki, hogy egy olyan programot szervezzek a tisztjelölteknek, amely nem kifejezetten vallási, de vallásos jellege is van, így jött az emléktúra ötlete. Tavaly rendeztük meg először, és nagyon nagy sikere volt. Ezt az is bizonyította, hogy idén a külszolgálatom miatt azt gondoltam, nem kerülhet rá sor, de amikor hazajöttem, nagyon sokan megkerestek, hogy valamilyen formában ismét legyen ez a túra, ezért a kiképzőjükkel, Suhaj Gábor őrmesterrel kijelöltük az időpontját” – elevenítette fel Horváth Kornél százados, tábori lelkész.

A hallgatók szombaton fél 8-kor felsorakoztak a Zrínyi Miklós Laktanyában, majd Pilisszántó felé vették az irányt, ahonnan felmentek a Boldog Özséb-kilátóhoz. Itt meghallgattak egy előadást a 11/2 honi légvédelmi rakétaosztály történetéről, majd elindultak vissza a Trézsi-kút – Dera-patak – Dera-szurdok útvonalon. Délután érkeztek meg a csobánkai gyakorlótérre, ahol a szállásuk volt, amelyet mindenki magának oldott meg: volt, aki lőtéri kőházban húzta meg magát, mások sátrat hoztak vagy menedéket építettek, de volt olyan is, aki a szabad ég alatt aludt. A hosszú és fárasztó menetelés után még egy kis ünneplés is belefért: négy bajtársukat köszöntötték fel születésnapjukon tábori körülmények között: egy vödörnyi kekszbe raktak négy gyertyát, az volt a torta.

Ezután este kilenckor kezdődött a tábori szentmise. „Én vallási szempontból csak egy dolgot tettem kötelezővé: a túra elején elmondtam egy imádságot a doni katona elődeink emlékére, és azt kértem, hogy mindenki hallgassa végig, de az esti misén való részvétel önkéntes alapon történt, ennek ellenére a társaságnak több mint a fele ott volt” – emelte ki a tábori lelkész, aki prédikációjában

párhuzamba állította a doni katonák küzdelmeit a mai honvédtisztjelöltek életével, miszerint mindenkinek katonaként és keresztény emberként is küzdenie kell, ott, ahol éppen van.

A doni katonáknak a Don partjánál, a tisztjelölteknek az egyetemen, a hivatásosoknak a családban – mindenkinek azon a „hadszíntéren” kell helytállnia, ahol éppen szolgál.

A napot jó hangulatú, beszélgetős szalonnasütéssel zárták. „A tisztjelöltek nagyon örültek annak, hogy a túrán hivatásos katonákkal is együtt lehetnek (az idein Gyüre János vezénylőzászlós, Suhaj Gábor őrmester és Hollanday Bence főhadnagy, várpalotai századparancsnok vett részt), és kötetlenül beszélgethetnek, tapasztalatokat szerezve a leendő tiszti pályájukhoz. Ebből is hagyományt szeretnék teremteni, hogy mindig visszahívok a túrára olyan tiszteket, akik nemrég végeztek az egyetemen, de már néhány éve hivatásos szolgálatban vannak, hogy át tudják adni tapasztalataikat a hallgatóknak, mi vár rájuk a kinti életben. Emellett a túra másik fontos eleme, hogy megtapasztalják a bajtársi szellemet, azt, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, a közösségi élményt, valamint a lelkész jelenlétét is nagyra értékelik, hogy ott van velük, csinálja azt, amit ők, és meg lehet szólítani. Egy ilyen alkalom nagyon jó arra, hogy közelebb kerüljenek egy lelkészhez. Sokan érdeklődnek a hit iránt is, valamint személyes történeteket mesélnek, amelyek által jobban megismerjük egymást, mint bajtárs a bajtársat, és gyümölcsöző párbeszéd tud alakulni.”

A túrán 32 honvédtisztjelölt valamint négy hivatásos katona vett részt, és 23 kilométert tettek meg. A tervek szerint jövőre, január 12–13-án ismét útra kelnek a hősök emléke előtt tisztelegve.

Fotó: Horváth Kornél százados

Forrás: Katolikus Tábori Püspökség

Magyar Kurír