„Nem létezik humánus kivégzés” – Amerikai katolikus szervezet a Christa Pike-ügy tanulságairól

A Death Penalty Information Center szerint az Egyesült Államokban a halálbüntetés 1976-os visszaállítása óta most fordult elő először, hogy egy halálra ítélt túlélte a méreginjekciós kivégzést.

„Amikor maga az állam öl, a következmények láncreakcióként terjednek tovább a családok, az áldozatok, a büntetés-végrehajtásban dolgozók, az ügyvédek és a közösségek felé. Mindannyian szenvedünk ettől, közösségként és társadalomként egyaránt” – mondja Krisanne Vaillancourt Murphy, a Catholic Mobilizing Network ügyvezető igazgatója, aki úgy véli, Christa Pike története jóval túlmutat Tennessee állam határain. Egy 2009-ben létrejött hálózatot vezet, amely a halálbüntetés eltörléséért és a helyreállító igazságszolgáltatásért küzd. A szervezetnek több mint harmincezer tagja van – püspökök, egyházmegyék, amerikai államok katolikus érdekképviseleti szervezetei, szerzetesi intézmények és világiak –, és az egész országra irányul a figyelme, ahol az ötven államból még huszonhétben létezik halálbüntetés. 

– Mit árul el Christa Pike esete a méreginjekciós kivégzés jelenlegi amerikai alkalmazásáról?

– Egy ember életének kioltása semmiképpen sem tekinthető normálisnak.

Nem létezik humánus kivégzési módszer: az elmúlt napok borzalma erre emlékeztet bennünket.

Az, hogy Tennessee-ben néhány hónapon belül két kivégzés is kudarcba fulladt, több mint vészjelzés. Jelképe annak a „kegyetlen és szokatlan büntetésnek”, amelyről az Egyesült Államok alkotmányának nyolcadik kiegészítése szól.

– Amikor a kivégzőgépezetben ilyen hibák esnek meg, a probléma a protokollban rejlik, vagy egy mélyebb kérdés kerül felszínre, amely magát a halálbüntetést érinti?

– Minden kivégzés – akár sikerül véghez vinni, akár nem – valójában kudarc, mert az emberi méltóság megsértése. A probléma nem a protokoll, hanem az a mítosz, amely szerint az élet kioltásával valamiképpen meg tudjuk védeni az életet.

– A Tennessee-ben végrehajtott tragikus kísérletnek fel kellene nyitnia az Egyesült Államok és minden halálbüntetést még alkalmazó ország szemét az állam által engedélyezett kivégzések barbárságára.

– Amikor a kivégzésekkel fenntartjuk az erőszaknak ezt a spirálját, nem tesszük biztonságosabbá közösségeinket, és semmiféle erőszaktól sem tartjuk vissza az embereket. Ellenkezőleg: amikor eltűrjük a halálbüntetést, lebecsüljük az emberiességet és magát az életet is.

– A halálbüntetés hívei gyakran azzal érvelnek, hogy a modern kivégzési technikák ellenőrzöttek, orvosi felügyelet mellett zajlanak és humánusak. Ez az eset megkérdőjelezi ezt az állítást?

– A halálbüntetés mint rendszer egyre megtévesztőbb, mert a kivégzéseket elfogadhatóbbnak, személytelenebbnek és humánusabbnak akarja feltüntetni. Pedig soha nem az. Legyen szó kivégzőosztag általi agyonlövésről, villamosszékről, méreginjekcióról vagy gázról: minden egyes kivégzés kiolt egy Istentől kapott életet, amely önmagában hordozza méltóságát és értékét. Mindegyik eset nyilvánvaló állami erőszak. Az elmúlt napok megrázó eseményei ezt teljesen világosan bizonyítják.

– Ki fizeti még meg a halálbüntetés árát?

– Fel kell ismernünk azt is, hogy a halálbüntetés szélesebb körben gyakorol hatást, hogy járulékos kárt okoz a közjóban. Amikor az állam gyilkol, a következmények láncreakcióként terjednek tovább a családok, az áldozatok, a büntetés-végrehajtásban dolgozók, az ügyvédek és a közösségek felé. Mindannyian szenvedünk tőle, közösségként és társadalomként egyaránt.

– Hogyan állhatnak ki a katolikusok egyértelműen a halálbüntetéssel szemben, miközben komolyan veszik azoknak a fájdalmát is, akik bűncselekmény áldozataivá váltak, valamint hozzátartozóik szenvedését, főleg a különös kegyetlenséggel elkövetett bűncselekmények esetén?

– Egyházként ott kell állnunk az erőszak által sújtott emberek mellett, foglalkoznunk kell a gyásszal, valamint meg kell nyitnunk a gyógyulás, sőt a megbocsátás útjait is. Az emberi élet tisztelete azt jelenti, hogy más úton járunk, nem a megtorlás és a bosszú útján. A katolikus hit – a Szentírás, a Hagyomány és a Tanítóhivatal révén – arra hív bennünket, hogy az igazságosságnak azt az útját kövessük, amelyben mindenki felelős a saját tetteiért, anélkül azonban, hogy megállíthatatlanná tenné a halál körforgását. Arra hív, hogy

gyógyítsuk a sebeket anélkül, hogy egy újabb életet vennénk el. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden ember Isten képmására teremtetett, függetlenül attól, milyen rosszat követett el vagy milyen rosszat szenvedett el.

Az a hivatásunk, hogy a bűnözésre és az okozott kárra a helyreállítással válaszoljunk, lehetővé téve minden érintett számára, hogy megértse tette következményeit, és megtegye mindazt, ami szükséges a jóvátételhez.

– Bill Lee kormányzó döntése után, hogy felfüggeszti a kivégzéseket, milyen konkrét lépéseknek kellene következniük Tennessee-ben és az ország többi részén?

– Az első lépés az, hogy továbbra is imádkozzunk: Colleen Slemmerért, Christa Pike áldozatáért, hogy békében nyugodjon; vigaszért a családjának egy olyan pillanatban, amely fájdalmasan újra felszakítja traumájukat; és magáért Pike-ért is, aki kritikus állapotban kórházban fekszik.

– És az imádságon túl?

– Minden jóakaratú embernek kötelessége, hogy hozzájáruljon a jelenlegi halálbüntetési rendszer lebontásához.

Most van itt az ideje annak, hogy kifejezzük felháborodásunkat egy olyan mechanizmussal szemben, amely továbbra is életeket, családokat és közösségeket tesz tönkre,

és ami rossz fényt vet nemzetünkre. Eljött az ideje annak, hogy olyan igazságosságért küzdjünk, amely értéknek tekinti az emberi méltóságot, és az élet megőrzésére törekszik. Azokban az államokban, ahol még hatályban van a halálbüntetés, arra kell felszólítanunk a kormányzókat, hogy rendeljenek el azonnali moratóriumot a kivégzésekre, az állami törvényhozó szerveket pedig arra, hogy összefogva mielőbb töröljék el a halálbüntetést. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem az élet kérdése. Legfőbb és legmélyebb reményem az, hogy a Tennessee-ben most lezajlott kegyetlenség felrázza országunk lelkiismeretét, egészen odáig, hogy a halálbüntetésnek egyszer s mindenkorra véget vessünk.

Forrás és fotó: AgenSIR

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír