„Tornateremjen!” – Megáldották a pestszentlőrinci katolikus iskola új tornatermét

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Az iskola története 1903-ba nyúlik vissza: a park közepén álló villaépületben először a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelita Nővérek alapítottak fiúnevelő intézetet, ahol elsősorban hadiárvákról gondoskodtak. A szerzetesrendek betiltását követően általános iskola működött az épületben, melyet 1993-ban kaptak vissza a nővérek. A rend azzal a kikötéssel bocsátotta a pestszentlőrinci Mária Szeplőtelen Szíve Főplébánia rendelkezésére az épületet, hogy benne csak oktatási intézményt lehet működtetni. Így alakult meg 25 évvel ezelőtt a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola.

A tornaterem vágya egyidős az intézmény létrejöttével – mondta Farkasné Szabó Éva igazgató. 2017 karácsonyáig csupán egy száz négyzetméteres tornaszoba állt a diákok rendelkezésére, önálló tornaterem építésére többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült pályázati forrást találni. 2015-ben azonban „népmesei fordulatot” vett a történet: a pestszentlőrinci Tempo Kézilabda Sportegyesület jelentkezett az intézmény vezetőjénél. Az egyesület éppen megfelelő helyszínt keresett egy műanyag borítású kézilabdapályának, és alkalmasnak látták az iskola nagy parkját, hogy felépülhessen pályázaton támogatást nyert létesítményük. A műanyag borítású pályát azonban télen nem lehetett használni, ezért az iskola továbbra is kitartott amellett, hogy fedett helyen tornázhassanak, sportolhassanak a diákok. A kezdeményezést a Magyar Kézilabda Szövetség karolta fel, de jelentősen hozzájárult a XVIII. kerületi önkormányzat és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye is. 

„Sokan és sokat imádkoztak érte, ha szabad egy mottóval élnem: »Tornateremjen!« – és lőn!” – jegyezte meg tréfásan Csorvási László Ábel, a szülői választmány elnöke. A tornatermet 2017. december 22-én, az iskolai karácsonyi ünnepséget követően adták át a gyermekeknek. A létesítmény NB II-es mérkőzések lebonyolítására alkalmas; délelőtt az iskolások, délután és hétvégenként pedig a Tempo KSE használja. 

A tornatermet március 21-én szentmise keretében áldotta meg Erdő Péter bíboros. Az eseményen részt vett Ughy Attila polgármester, Lévai István Zoltán alpolgármester, Gyetván Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának igazgatója, Varjú Imre, a pestszentlőrinci főplébánia egykori plébánosa; az iskola alapítója és Csébi Lászlóné, az intézmény első igazgatója, aki pápai áldással ajándékozta meg az iskola közösségét. Jelen volt Tampu-Adabei József plébános, valamint a plébánián szolgálatot teljesítő Jézus Szíve Nővérek, illetve a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelita Nővérek közössége, a Magyar Kézilabda Szövetség, a Tempo KSE, az építtető cég képviselői, továbbá az iskola volt és jelenlegi pedagógusai, szülők, diákok és öregdiákok.

* * *

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Igazgató asszony! Kedves Tanárok és Diákok!

Hálát adni jöttünk ma össze. Köszönetet mondunk azért, hogy ez a Szent Lőrincről nevezett katolikus iskola már huszonöt éve végzi munkáját itt, a kerületben. De hálát adunk Istennek azért is, mert elkészült az új tornacsarnok, amelyet most, a szentmise végén meg fogunk áldani. De az intézmények és az épületek akkor igazán hasznosak, ha minket magunkat is gazdagítanak, ha gondolkodásunkat, viselkedésünket, világlátásunkat formálják; tudásunkat, hitünket és szeretetünket erősítik. Minden tanév végén megkérdezhetjük magunktól, hogy mit fejlődtünk az elmúlt év során. Minden sikeresen elvégzett tanév érték, mert az életünk nem csupán kellemesen eltöltött órákból és napokból áll, hanem tart egy nagy cél felé. Ez a cél pedig az örök üdvösség. Minden földi eredmény akkor értékes, ha gyarapít minket az Isten és ember iránti szeretetben, ha közelebb visz bennünket végső célunkhoz.

Utunk során azonban el is fáradhatunk. Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus azokat hívja, akik megfáradtak és terheket hordoznak. Arról beszél, hogy vegyék magukra az ő igáját, mert az ő igája édes, és az ő terhe könnyű. Az igát Jézus korában a mózesi törvényre értették (vö. Sir 51,33), amelyre az idők haladtával rengeteg kötelező gyakorlat rakódott, olyannyira, hogy sokan ezt már elviselhetetlennek érezték (vö. ApCsel 15,10). Éppen ezért nem találtak lelki nyugalmat, mert mindig attól tartottak, hogy valamilyen előírást megszegnek, vagy valamiről megfeledkeznek. Jézus viszont éppen azt ígéri, hogy aki őt követi, az megtalálja lelkének nyugalmát. Mert Krisztus terhének szárnyai vannak, ahogy Szent Ágoston mondja, ez pedig a szeretet köteléke (vö. Oz 11,1–11). Nem a sok előírás, hanem a teljes Isten- és emberszeretet jelenti az utat Krisztus követői számára. A keresztény közösséget, az Egyházat sem elsősorban a közös törvények követése alapozza meg, hanem a közös emlékezés. Milyen közös emlékünk van nekünk, katolikus keresztényeknek? Jézus élete, tanítása, halála és feltámadása. És van életének egy mozzanata, amikor ő maga beszél arról, hogy emlékezzünk rá.

Az utolsó vacsorán ezt mondja: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ne fáradjunk bele újra és újra elolvasni a Szentírásból, és elmondani a közösségünkben, de máshol is Jézus történetét! És minden szentmisében idézzük fel az ő szeretetének emlékét!

Jövő héten már a nagyhét ünneplése következik. Nagycsütörtökön az esti szentmisében különösen is az utolsó vacsorára emlékezünk. Az utolsó vacsorán pedig Jézus azt is mondta apostolainak: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek”. A kenyérről pedig és a borról kijelentette, hogy az az ő teste, amelyet a tanítványokért ad, és az ő vére, amelyet a tanítványokért ontanak (Lk 22,15.19–21). Krisztus keresztáldozata az Atya iránti szeretetének beteljesedése, az Atya akaratára mondott igen valósul meg benne. Ugyanakkor az irántunk való szeretet legnagyobb megnyilvánulása is. Az Eucharisztia mint a keresztáldozat jelenvalóvá tétele ezt a szeretetet őrzi körünkben. Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve újítsuk meg magunkban a hálás és segítőkész szeretet érzését! Az érzést pedig kövessék tettek: személyes imádság, apróbb és nagyobb önmegtagadások és a segítő szeretet gesztusai. Látogassuk az időseket és a betegeket, de akár segítsünk otthon a háztartásban, ha erre van szükség. Mindezt pedig azzal a gondolattal és hittel tegyük, hogy így leszünk részesei Isten nagyszerű tervének, így válik igazzá, értelmessé és értékessé az életünk.

Adjon Isten lendületet, erőt és virágzást ennek a katolikus iskolának; áldja meg mindazokat, akik itt tanulnak vagy dolgoznak! Jutalmazza meg bőségesen azokat is, akik az iskola működéséhez és a tornacsarnok építéséhez és fenntartásához imádságaikkal, támogatásukkal és munkájukkal hozzájárultak!

Szent Lőrinc vértanú diakónus, könyörögj értünk! Ámen. 

* * *

A szentmisét követően Szabóné Farkas Éva köszönetet mondott azoknak, akik segítették megvalósítani az iskola „legmerészebb álmát”, az önálló tornatermet; majd díszoklevéllel jutalmazott meg hét egykori diákot, akik jelentős nemzetközi eredményeket értek el sportágukban. Az okleveleket az iskola jelenlegi élsportoló diákjai adták át.

Ughy Attila polgármester beszédében elismerését fejezte ki az intézménynek, mivel nemcsak a fizikai valóságban, hanem szívükben is méltó helyen áll a tornaterem, hiszen a közösség huszonöt éven keresztül hitt abban, hogy felépül a létesítmény.

Az ünnepséget az iskola diákjainak műsora zárta.

Fotó: Lambert Attila

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír