2024. július 27., szombat
Olga, Árvácska
Olga, Árvácska
Jekelfalussy Vince, a Rómához kiváltképpen hűséges főpap a Borsod megyei Mucsonyban született 1802. május 2-án. Magasabb iskoláit Kassán és Pesten végezte: jogot tanult. 1823-ban papnövendékként került Nagyszombatba, ahol teológiai tanulmányokat folytatott. 1827-ben az esztergomi főegyházmegye papjává szentelték.
Káplánkodott Vásárkúton, Érsekújváron. 1830-tól Rudnay Sándor hercegprímás udvari káplánja, majd Füzesgyarmat, később Párkány, 1835-től Rimóc plébánosa volt. 1841-ben esperesi tisztséget kapott. 1842-től a pozsonyi társaskáptalan, 1844-től az esztergomi főkáptalan kanonokja lett. 1846-tól almisi címzetes püspöki címmel helytartótanácsi tanácsos. 1848 júniusában nevezte ki V. Ferdinánd szepesi püspöknek, de pápai megerősítést nem kapott. Országgyűlési engedéllyel jövendőnek hitt székvárosába ment, s bár a szabadságharc alatt tartózkodóan viselkedett, kegyvesztetté vált. Internálták: Pesten, Kassán, Bécsben, majd Gmundenben raboskodott.
A politikai enyhülés idején, 1866-ban a pozsonyi társaskáptalan nagyprépostja lett, november 19-én Ferenc József székesfehérvári püspökké nevezte ki. 1867. február 22-én IX. Piusz szentesítette a döntést, május 5-én Győrben szentelte püspökké Simor János prímás. Három nappal később ünnepélyes keretek között foglalta el székét.
Egy hónapra rá, június 8-án a püspöki kar tagjaként ő is megjelent Ferenc József és Erzsébet királyné koronázásán, ami a Habsburg-uralkodóház, tágabb értelemben az osztrák nemzet és a magyar nemzet kibékülését szimbolizálta. Az idős, beteges püspök korát meghazudtoló energiával vette kézbe az egyházmegye ügyeit. Végigvizitálta plébániáit, mindenhol bérmált. Főpásztori feladatait példásan, áldozatok árán is ellátta.
1869-ben püspöktársaival együtt az egybehívott egyetemes zsinatra Rómába utazott és azon részt vett. Ő volt az egyetlen magyar püspök, aki a pápai primátust és tévedhetetlenséget megszavazni ott maradt az I. Vatikáni Zsinat (1869–1870) IV. szesszióján, majd 1871. március 31-én hazaérkezett. Schopper György rozsnyói püspök mellett csak neki volt bátorsága kihirdetni a Bécs és Európa uralkodó körei által olyannyira ellenzett dogmát, amiért miniszterelnöki dorgálásban részesült.
IX. Piusz pápa hűséges püspökét jutalmazandó, két nagy méretű festményt adományozott neki. A pápai tévedhetetlenséget nyíltan elfogadó és kihirdető két püspök pellengérre állítása beleillik a kor liberális, egyházellenes szellemiségébe. A megrendült egészségű főpásztor élete utolsó éveinek nagy részét Rómában töltötte, ahol gyógykezelték. 1872-ben segédpüspököt kért és kapott maga mellé, Pauer János személyében. 1874. március 18-án is Rómába utazott. Onnan még pásztorlevéllel fordult híveihez, de egészségi állapota vészesen romlott, és végül május 15-én elhunyt.
Holttestét végakarata szerint május 27-én vasúton hazaszállították, másnap a székesegyház altemplomában temették el, szíve azonban Rómában lelt végső nyugalomra.
Forrás és illusztráció: Székesfehérvári Egyházmegye
„A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.” A főpásztor beszédében az evangélium e szavaihoz kapcsolódóan megemlékezett mindazokról, akik a mai világban Krisztust követve ártatlanul üldözést szenvednek. Amint rámutatott, a krisztusi gondolatok bátorítást és erőt jelentenek számukra. A megyéspüspök ezután arról beszélt, a Székesfehérvári Egyházmegye történetében számos erényekben gazdag püspök volt, akik egész életüket alárendelve hűségesek maradtak az Egyházhoz. Közéjük tartozott Jekelfalussy Vince is, aki mindannyiunk anyja, az Anyaszentegyház iránti tántoríthatatlan hűségével mutatott példát minden kor emberének.
A püspök szentbeszédében végigkísérte Jekelfalussy Vince életútját, aki nemcsak egyházhű, de elvhű ember is volt. Vállalta a véleményét, és vállalta az abból fakadó konfliktusokat is. Ezért szenvedett fogságot címzetes püspökként. Ugyanis az Egyház látható feje, a pápa iránt tanúsított feltétlen tiszteletet egy olyan korban, amikor Szent Péter utódát értetlenül szemlélte a nagyvilág, és a hatalmi politika alantas eszközökkel, az Egyház belügyeibe avatkozva is igyekezett szándékait gáncsolni. „Méltó, hogy Jekelfalussy Imre állhatatosságát és hűségét tiszteljük, életének példájában meglássuk a keresztények egységét, az Egyház egységét, a pápához való hűséget szolgáló főpapot, akit nekünk is követnünk kell. Egy jellemes, hűséges, egyházi hivatásában következetesen kitartó főpapot szemlélünk benne. Aki teljesítette szolgálatát és megvalósította Jézus szavát, miszerint inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint az elöljáróknak. Az Egyházat, a keresztények egységét kell inkább szolgálni, mint a hatalmaskodók kívánságát. Életpéldája ezért tanítás számunkra. Adjon az Úr neki örök boldogságot, és az égben imáival segítse egyházmegyénket, mindannyiunk életét, hogy mi is hűségesek tudjunk lenni Krisztushoz, az örök főpaphoz” – fogalmazott a főpásztor.
A záróáldás előtt Spányi Antal püspök megemlékezett az első fatimai jelenés évfordulójáról. Majd a szentmise után az altemplomba vonult paptársaival, és a hívekkel közösen imádkozott Jekelfalussy Vince sírjánál a néhai püspök lelki üdvéért.
Szerző: Berta Kata
Fotó: Kovács Marcell
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
10