98 éves korában elhunyt Jozef Tomko szlovák kuriális bíboros

Jozef Tomko bíboros római otthonában hunyt el, ahol vincés szerzetesnővérek ápolták. Tomko bíboros nyaki gerincsérülése miatt június 25-én került be a Gemelli klinikára, ahonnan augusztus 6-án, Urunk színeváltozása napján, szombaton tért haza, hogy tovább ápolják az otthonában. A Gemelli klinikán meglátogatta őt Pietro Parolin bíboros államtitkár.

A Szlovák Püspöki Konferencia a kassai érsekség hírére hivatkozva imádságra kérte a híveket az elhunyt lelki üdvéért: „Fájó szívvel és egyben a feltámadás reményével tudatjuk, hogy Őeminenciája Jozef Tomko bíboros ma, 2022. augusztus 8-án, a kora reggeli órákban az Úrnak adta nemes lelkét Rómában, legközelebbi munkatársai körében. Arra kérünk mindenkit, hogy foglalja imájába az elhunyt bíborost.”

A tervek szerint a Szent Péter-bazilikában tartott gyászmiséje után földi maradványait a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezik örök nyugalomra.

*

Jozef Tomko Kelet-Szlovákiában született, az Eperjes és Ungvár közötti Udavskén, 1924. március 11-én. Szemináriumba lépése után a pozsonyi teológiai fakultáson végezte tanulmányait, amit Rómában a Pápai Lateráni, illetve Gergely Egyetemen folytatott; teológiából, kánonjogból és társadalomtudományokból szerzett diplomát. 1949. március 12-én szentelték pappá, majd 1950-től 1965-ig, tizenöt éven át a római Nepomuki Szent János Pápai Kollégium vicerektora volt. 1962–66 között a Hittani Kongregáció hivatalvezetőjének adjutánsaként dolgozott, majd 1974-ben a Püspöki Kongregáció titkárhelyettesévé nevezték ki. Öt évvel később, 1979-ben a Püspöki Szinódus érseki főtitkárává választotta II. János Pál pápa, aki egyúttal püspökké is szentelte. E hivatalában két nyilvános rendes és egy különleges püspöki szinódust készített elő. 1985-ben, a II. Vatikáni Zsinat lezárásának 20. évfordulóján rendkívüli szinódust szervezett, majd 1987-ben egy másikat a világi hívek hivatásáról és küldetéséről.

Tomko érsek – II. János Pál pápa kérésére – jelentősen hozzájárult a Püspöki Szinódus jellegének, küldetésének elmélyítéséhez. Fontos szerepet töltött be az ökumenikus párbeszéd terén. 1972-ben tagja volt a Szentszék küldöttségének, mely részt vett a Lutheránus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsának ülésein. Tagja volt a katolikus-evangélikus-református házasságteológiai vegyes bizottságnak is. Ő vezette a Szentszék küldöttségét az európai családügyi miniszterek 1981-ben Rómában tartott találkozóján.

Sokrétű tevékenysége mellett időszaki jelleggel kánonjogi kurzusokat tartott a Gergely Egyetemen, de szívesen vállalt lelkipásztori szolgálatot is a római egyházmegye területén. Meglátogatta az USA, Kanada és Nyugat-Európa szlovák katolikus közösségeit. Többször kapott rendkívüli alkalmi szentszéki megbízatást: 1970-ben Manilában a pánázsiai püspökök konferenciáján, 1973-ban Óceánia püspökeinek Sydney-ben tartott kongresszusán, majd a Dél-Amerikai Püspöki Konferencia, a CELAM alapításának 25. jubileumán Rio de Janeiróban.

Ezek a találkozók és a számos országban tett látogatás – a szinódusi összejövetelekkel együtt – lehetővé tették számára, hogy mélyreható ismereteket szerezzen számos helyi egyház konkrét valóságáról, valamint megtapasztalta a hatékony és gyümölcsöző kollegialitást. Ily módon a Gondviselés felkészítette arra, hogy kitárja a szívét az egyetemes Egyház dimenzióira és így vezesse a Népek Evangelizációjának Kongregációját, amelyet II. János Pál pápa bízott rá 1985. április 24-én, amikor proprefektussá nevezte ki és bíborossá kreálta.

Tomko bíboros 1985. május 27-től 2001. április 9-ig vezette a kongregációt, amikor is a pápa elfogadta lemondását hivataláról. 2001. október 23-án a Szentatya a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnökévé nevezte ki.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír