A történelem az élet tanítómestere
„Ne féljetek!” (Mt 14,27)
Mi van, ha a történelem nem az események vak, személytelen láncolata, hanem üdvösségtörténet, mely a Krisztussal való személyes találkozásra, megtérésre hív? Ekkor húsvéti reményt kereshetünk a síró városok, égő kórházak, a kétségbeesett szülők és gyermekek között. Ekkor a történelem Istenére hallgatva rátalálunk megtérésre szólító hívására.
Nyugaton a vallás magánüggyé és egyéni érzéssé vált. Könnyedén kívülállók maradunk korunk katasztrofális eseményein, a tömegmészárlásokon, a féktelen erőszakon, a zsúfolt börtönökön és az éhezők tömegein. Amíg énközpontú életet élünk, mi is felelősek vagyunk a rosszért!
A betörésekről, hazugságokról, a kormánytisztviselők korrupciójáról szóló napi „hírek” hallatán nem kellene-e bevallanunk, hogy mindez a mi vétkünk is, és megbocsátásra, gyógyulásra várunk?
„Ha meg nem tértek, ugyanúgy elvesztek...” (Lk 13,4–5)
Elsőként a saját szívünknek kell átmennie megtérésen:
a birtoklási vágyunknak – csak ellenséget láthatunk az idegenben addig, amíg valami védelmezni valónk van, amíg szorongva ragaszkodunk a tulajdonunkhoz, bármi legyen is az: tudásunk, jó hírünk, földünk, pénzünk vagy a tárgyaink.
felsőbbrendűségi tudatunknak – a pöffeszkedő lélek nem toleráns! Amikor a szívünk tele van előítélettel, aggodalommal, féltékenységgel, kevés hely marad az emberi tapasztalatok sokféleségének.
önteltségünknek – aki el van telve saját gondolatainak, elképzeléseinek, véleményének és meggyőződésének igazával, abban nincs nyitottság, hogy rácsodálkozzon a másik ajándékaira, nincs belső tere a figyelemhez.
farizeusi lelkületünknek – sokak vallásos élménye olyan erőteljes, hogy már nem képesek meglátni: az ő útjuk nem szükségképpen az egyetlen út.
„Ha meg nem tértek, ugyanúgy elvesztek...” (Lk 13,4–5)
Megtérésre hívlak!
Nézőpontváltásra és Krisztus követésére!
A jegyzeteket a Kaposvári Egyházmegye Facebook- és weboldalán is követhetjük.
Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
