A békességteremtés emberei – Varga László megyéspüspök jegyzetei (23/36)

Ki az ellenségünk?

„Ne féljetek!” (Mt 14,27)

Az, aki szabadságunk, méltóságunk, növekedésre és szeretetre való képességünk útjában áll, akit kerülünk. Akinek a jelenlétében megváltozunk, rossz lesz a közérzetünk, haragot, ellenszenvet, fájdalmat érzünk, akivel nem vagyunk hajlandók szóba állni.

Lényeges fel- és beismerni, hogy van ellenségünk és fontos elindulni a megbocsátás útján.

Az ellenségeink szeretete

Az első lépés, ami mindent megelőz, a döntés: szeretni akarjuk az ellenségeinket.

Az ellenségszeretet következő lépése jót mondani az ellenünk vétőkről, áldani őket, és jót tenni velük. Istennel ez is lehetséges!

Mivel nem akartuk követni Krisztust, és nem kérdeztük meg őt, az ő nevében áldozattá tettük az ellenségeinket. Az ő nevében, aki soha senkit nem tett áldozattá, csak önmagát áldozta fel értünk és az ellenségeinkért is.

A vértanúság útja

Aki igent mond az ellenség szeretetére, az elindul a vértanúság útján. A vértanúság prófétai jel volt a kezdetek Egyházában, mert az emberek nemcsak azt látták, hogyan élnek a keresztények, hanem azt is, hogy miként halnak meg.

Nem átkozták az üldözőiket, hanem imádkoztak értük, és odaadták az életüket a gyilkosaikért is. Ez olyan jel volt, ami miatt a pogányok be akartak lépni az üldözött Egyház, a vértanúk Egyházának soraiba.

Ez ma sincs másként. A legnagyobb létszámban ott vannak megtérések, ahol üldözik és gyilkolják a keresztényeket, mert látják, hogy miként halnak meg: hisznek a mennyek országában és az örök életben, és ez átragyog az életükön és halálukon is.

Kész vagy-e az ellenségszeretetre és a vértanúságra is (ha szükséges)?

A jegyzeteket a Kaposvári Egyházmegye Facebook- és weboldalán is követhetjük.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír