A család művészet és extrémsport – Családkapocs címmel rendeztek lelkinapot Zalaegerszegen

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Meghívtál, hogy vízre lépjek, / Hol nélküled elsüllyedek…” – alig pár perce vagyunk jelen a zalaegerszegi Családkapocs találkozón, amikor megcsapja a fülemet a népszerű dicsőítő dal a programot felvezető szentségimádáson. Igen, a családi élet minden társadalmi és egyéb intézkedés dacára egy hatalmas ugrás a semmibe, az ismeretlenbe… Mielőtt a konyhafilozófiát a tökélyre vinném, beugrik Dragomán György ismert novellája a házasságról, az Oldszkúl hárdkór házasság: „Én azt mondom, hogy a házasságot csakis megszállott fanatizmussal szabad csinálni … Ez így tényleg extrémsport. Olyan, mint kiugrani ejtőernyővel, csak nem két percig tart. Hanem a tervek szerint örökké.”

Zalaegerszegen, a Mindszenty József Általános Iskolában mintegy négyszáz jelenlegi és reménybeli extrémsportoló gyűlt össze, a legkisebbtől, az édesanyja testében növekvőtől egészen a nyugdíjas korosztályig. A szentségimádás után a felnőttek négy, a gyerekek öt különböző szemináriumi program közül választhattak három turnusban, délután négykor pedig a szentmisén jött össze újra a nagy csapat.

„Mit jelent, hogy te meg Apa házasok vagytok?” – kérdezte a négyéves kislány az anyukájától, aki némi gondolkodás után azt mondta: „Azt, hogy szeretjük egymást, hogy segítjük egymást.” „Akkor te meg Apa nem vagytok mindig összeházasodva?” – hangzott el az újabb kérdés. Székely János szombathelyi megyéspüspök a szentmise kezdetén ezzel a történettel érzékeltette, hogy a házasság kapocsát mindig szükséges megerősíteni. S ez nemcsak a házastársak közti kapcsolatot jelenti, hanem az Isten felé valót, a szülő(k) és a gyermek(ek) közti kapcsolatot és a családok közötti, egymást erősítő kapcsokat is. A házasságban két gyönge láncszem van, a férfi és a nő, és egy erős: az Isten – ő a legerősebb családkapocs – figyelmeztetett a főpásztor.

A szép házasság alapképlete: ketten hármasban – a főpásztor a szentbeszédben már Gyökössy Endre szavaival fonta tovább gondolatmenetét. Két ember egymás iránti szeretete egy hatalmas szikla, ha ezen állnak, akkor fentről nézve minden más apró kavicsnak tűnhet, ám ha ez a szikla szétrepedezik, akkor a két ember lehuppan a földre, és a hétköznapi problémákon sem tud olyan könnyedén úrrá lenni. Ezt a sziklát folyamatos figyelemmel lehet erőssé tenni, a férj például ha egy életen át tud udvarolni, a feleség ha nem sértődik meg nehéz helyzetekben, hanem bölcsen jelzi, hogy mi a probléma. De ugyanígy a gyermekek is részei a családnak, ő rajtuk ugyanúgy áll a családi békesség – tette hozzá.

A Székely János által elmondottakkal kicsit más formában A házasság művészete című szemináriumon is találkozhattunk. Itt egy-egy romantikusan, fehér abrosszal megterített, vázával, benne kis rózsával díszített asztalka mellett foglaltak helyet a párok. A szemináriumot vezető házaspár, Anita és Jankó egy amerikai, munkafüzetből és DVD-kből álló komplex sorozatba adott betekintést szűk egy órában. A Meggyengülő szeretet című film nyomán azon gondolkodhattak el a párok, hogy mennyire szigetelődtek el házasságuk ideje alatt esetlegesen egymástól, és mi volt az, ami segítette őket abban, hogy ez – legalábbis végzetes módon – ne történjen meg.

Bár a téma alaposabb kivesézése inkább estére vagy más alkalomra juthatott, a kisfilm párterapeutájának szavai biztosan visszacsengenek sokak fülében. Egy fiatal házaspár az első párterápiáján vesz részt, a szakember pedig sokat sejtetően, kissé beképzelten azt mondja, tudja, mi a probléma a házasságukkal. „Önöknek nem problémájuk van, hanem a probléma Ön” – mutat a férfira, majd amikor a feleség már elégedetten bólogathatna, rá is rámutat: „…és a probléma Ön”. Mennyire igaz is az, hogy önzőek vagyunk, és bár azt mondjuk a házassági fogadalomkor, hogy tiszteletet, figyelmet és szeretetet adunk a másiknak, valójában azonban inkább azt várjuk, hogy mi kapjuk ezt meg a párunktól… Nagyon elgondolkodtató a filmben Ádám és Éva történetének művészi feldolgozása, mely rávilágít, hogy a házasságban lelki harc folyik, és van ellenségünk, de az nem a házastárs, hanem a bűn és a kígyó: a bűnre csábító. Aztán ott az a gondolat, hogy egymás dörzspapírjai vagyunk, akik a csiszolódásban, a tökéletesedésben segítjük egymást, még ha fájdalmak árán is...

Éppen erre a programra volt a leginkább kíváncsi Kabay Zoltán és Kabay-Melega Anikó, akik három fiukkal Szombathelyről érkeztek az egyházmegyei találkozóra. A nyáron részt vettek egy négynapos családtáborban, az ott megtapasztalt lelki megújulás indította őket arra, hogy erre a találkozóra is eljöjjenek. Bár a három kisfiú mellett mindennap egy túlélés, mondják, esténként mindig igyekeznek időt fordítani a beszélgetésre, még ha csak fél 10 után is sikerül. Úgy látják, A házasság művészete című munkafüzetnek ők is nagy hasznát vehetik, és a családközösségük részére is jó témát szolgáltathat majd. Szintén hasznosnak találják a jegyesoktatásban, amibe a terveik szerint házaspár kísérőkként szeretnének minél inkább bekapcsolódni.

A lelkinapot direkt úgy tervezték meg, hogy a házaspárok előzetesen regisztrálva maguk választhassák meg, milyen programokon vesznek részt – mondta el az egyik szervező, Varga Péter lelkipásztori munkatárs. Péter feleségével részt vett A házasság művészete címmel a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-plébánián megtartott programsorozaton, amely öt-hat alkalmat ölelt fel. Azt tapasztalták, hogy tizenhat évnyi házasság után is vannak érintetlen területek, amelyek esetében nagyon jó, hogy végre elindulhat a beszélgetés. A Zalaegerszegen első alkalommal megrendezett lelkinappal az volt a céljuk, hogy a szülők nyugodtan odafigyelhessenek egymásra, átbeszélhessék a házasságukat, ezért is szerveztek párhuzamosan külön programokat a gyermekeknek, felügyeletet is biztosítva.

A felnőttek részt vehettek papi előadásokon, az ima erejéről tartott tanúságtételen, illetve rövidfilmeket nézhettek meg. A gyermekekre technológiai, illetve ökológiai interaktív előadás várt, focizás, kötélugrás vagy épp mozizás közül is választhattak; de volt – minden korosztály számára – logikai játszóház, kézműves sarok, imaösvény, játék a Biblia útjain, sőt az igazán merészek kipróbálhatták azt is, hogy ismerik-e annyira Kis Szent Teréz gondolatait, hogy annak segítségével kimeneküljenek egy szabadulószobából.

A felnőttszemináriumok keretében Székely János is előadást tartott, méghozzá a mese szerepéről a gyermeknevelésben. Nem véletlen, hogy Jézus sok történetet, példabeszédet használt, mert azt a nagy történetet akarta átadni, hogy Isten szeretetből alkotta a világot és az embert – fogalmazott. – Szeretetből alkotott, és magához emel minket. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd jól mutatja ezt a jézusi gondolkodást. Az őt faggató farizeus kérdésére – Ki az én felebarátom? – Jézus mondhatta volna csak egyszerűen, hogy mindenki felebarát, de ő nem elméleti síkon akart válaszolni, hanem hatni akart, „nevelni”, ezért az irgalmas szamaritánus történetével válaszolt. S ezáltal rávilágított arra, hogy nem az az igazi kérdés, hogy ki az én felebarátom, hanem hogy én felebarát vagyok-e, hogy én segítek-e.

Ahogy Jézus történeteinek, úgy ősi meséinknek is fontos mondanivalójuk van: a próbatételek arra mutatnak rá, hogy az életben is – a házasságban, a családban – nap mint nap újabb próbatételeket kell kiállnunk. Népmeséinkből tanulhatjuk meg azt is, hogy nem mind arany, ami fénylik: hogy attól, hogy valaki rendkívül gazdag, még bőven lehet boldogtalan. Székely János arra is visszaemlékezett, hogy neki és testvérének mennyire sokat jelentett, hogy a szülei megismerkedésének és összeházasodásának a történetét időről időre meghallgathatták. Hangsúlyozta, milyen fontosak minden gyerek számára a hasonló családi történetek. Kérte a szülőket, hogy szabadítsák meg gyermekeiket a telefon és a számítógép rabságából, és lehetőleg olvassanak mesét vagy saját meséket mondjanak nekik, hogy minél inkább megindulhasson a fantáziájuk.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír