A demencia témájában tartott szakmai napot a Máltai Szeretetszolgálat Budapesten

A maga teljességében kell ismerni az embert, a múltjával, fájdalmaival, örömforrásaival, szokásaival és vágyaival együtt ahhoz, hogy biztonságot, törődést, otthont, vagyis személyes gondoskodást nyújtsunk számára, miközben a demencia fokozatosan megfosztja őt önállóságától, emlékeitől, kapcsolataitól. Ez a szemlélet hatotta át az ötödik alkalommal rendezett, a demencia tünetcsoport felismerése és kezelése témakörét taglaló, a Máltai Szeretetszolgálat idősgondozással foglalkozó szakemberei számára szervezett belső szakmai napot.

A programon mintegy száz szakmai munkatárs vett részt, akiket Thaisz Miklós ügyvezető köszöntött. „A közel háromezer idős embernek, akikről idősotthonainkban gondoskodunk, közel fele demenciával érintett. Folyamatosan keressük, hogyan tudunk jól segíteni nekik. Az ő érdekükben is kiemelten fontos az innováció és a munkatársaink továbbképzése, motiválása, megőrzése. Tanuló szervezet vagyunk, ahogy az is voltunk, ahol a fejlődés kötelesség, felelősség és lehetőség is, amelynek a máltai értékeink jelentik az alapját: az emberközpontúság, a folyamatos szolgálat, az egymás iránti felelősség, a tisztelet, az egymástól tanulás, és a megújulásra való képesség.”

A kormány részéről Vajda Kinga, a Szociális, Család-, és Idősügyi Államtitkárság Idősügyi Főosztályának főosztályvezetője vett részt a szakmai találkozón és vázolta a minisztérium rövid és hosszú távú vízióját. Mint mondta, az Idősügyi Főosztály mottója: aktivitás–autonómia–méltóság.

Az idős emberek ügye kiemelt fontosságú, mert az idősek aránya továbbra is nő a társadalomban, ezzel párhuzamosan a demens betegek és általuk az érintett családtagok, hozzátartozók aránya is növekszik.

Világszerte 57 millió ember érintett a demenciában, 10 millió új esetet regisztrálnak évente. Hazánkban 200-300 ezer ember szenved a demenciától; hozzátartozóikkal együtt több mint 1 millió ember életét befolyásolja ez a betegség.

Vajda Kinga elmondta, a főosztály arra törekszik, hogy ne egy íróasztal mögül szülessenek szakmai döntések. Kutatás, diplomácia, módszertan, koordináció – ezt a négy nagy feladatkört határozták meg a főosztály számára. Hangsúlyozta, kiemelt szerepet kapnak a jövőben a terepen kipróbált jó gyakorlatok, az ezekből születő pilot programok, hogy azokat a jövőben kodifikálhatóvá és széles körben alkalmazhatóvá lehessen tenni. „Jó gyakorlatokat kell gyűjtenünk, amihez ma tökéletes helyen vagyunk. A gyakorlatokból pilot programokat kell létrehozni, és azt követően lehet megtervezni, hogyan lehet ezeket fenntarthatóan beemelni az ellátási rendszerbe.”

A főosztályvezető kiemelte a szemléletformálás fontosságát, és az age-izmus visszaszorítását. „Az életkoralapú megkülönböztetés a legelterjedtebb a világon, a szexizmusnál és a rasszizmusnál is többször fordul elő.”

A korai diagnózist is segíti a társadalom tájékozottsága

A demencia nemcsak egyéni sors, hanem társadalmi kihívás is

– hangzott el Dallos Rita, a Veszprémi Érseki Főiskola adjunktusa, a Feledhetetlen Alapítvány koordinátora előadásában. Az alkalmazott szociális gerontológia szakfelelőse ismertette a demenciakutatás nemzetközi szakmai irányait, melyek egyik legfontosabb megállapítása: a demencia már nem kizárólag időskori szociális probléma, hanem közegészségügyi és társadalmi kihívás.

A probléma kezelésében együtt kell működnie számos szektornak: az egészségügy a megelőzésben, a diagnózis felállításában, a kezelésben és rehabilitációban kap szerepet, a szociális ellátás a gondozásban és a támogató szolgáltatások fejlesztésében, szükség van az érintett ember családjának és gondozóinak támogatására, fontos a nemzetközi tudásmegosztás és a globális összefogás a téma széles körben való megismertetéséhez, elengedhetetlen a befogadó társadalom és a demenciabarát környezet kialakítása. A kutatás és az innováció területén új diagnosztikai eljárások és terápiás lehetőségek fejlesztése, valamint az életút-szemléletű megoldások kapnak hangsúlyt, és fontos a politika részéről a jogszabályok, a finanszírozási keretek és a nemzetközi stratégiák kialakítása.

Kiemelt nemzetközi téma a prevenció és az életút-szemléletű kockázatcsökkentés, valamint a korai felismerés és a pontosabb diagnosztika. A diagnózis után a személyközpontú ellátásban egyre nagyobb hangsúlyt kell hogy kapjanak az érintett ember igényei, értékei és életminősége, az autonómia, a méltóság, ehhez pedig az szükséges, hogy a gondozás során a demenciával élő ember teljes élethelyzetét és környezetét is figyelembe vegyük – hangzott el az előadásban.

Kovács Tibor, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikája igazgatójának előadása csatlakozott a nemzetközi irányokban is meghatározott szemlélethez, mely szerint

klucsfontosságú a megelőzés és a korai felismerés, hogy a kezelés mihamarabb megkezdődhessen.

A szakember leszögezte, a demencia egy tünetcsoport, mely ernyőként maga alá gyűjti a különböző betegségeket, a demencia mögött meghúzódó leggyakoribb betegség az Alzheimer-betegség, a lassú, progresszív idegsejtpusztulás. „Ennek felismerésében vannak jelentős változások. A jelenleg használt diagnosztika a tünetek mintázata, a kognitív károsodás formái és a képalkotó leletek alapján karakterizálja a betegséget, ami a tüneti kezelés szempontjából elégséges. A betegség azonosításához biomarker alapú diagnosztikát kell végezni. Az invazív, agygerincvelő-folyadékból végezhető meghatározás mellett egyre jobban terjed a kevésbé megterhelő és olcsóbb, vérből végezhető biomarker-vizsgálat. Ennek értelmezését a kognitív tünetekkel együtt kell végezni. A biomarkerek meghatározása után Európában már elérhetők olyan gyógyszerek, melyek csökkentik az Alzheimer-betegség progressziójának mértékét. Korai szakaszban kell felismerni, mert akkor lehet lassítani a betegséget.”

Kovács Tibor hangsúlyozta, a társadalmat érzékenyíteni kell, hogy felismerje a tüneteket. „Mindenki attól fél, hogy ha fáj a feje, agydaganata van, ha zsibbad a karja, sclerosis multiplexe, ha remeg, akkor Parkinsonja van, de ha feledékeny, azt hajlamos az ember könnyedén kezelni. Jó lenne, ha a betegség ismertsége elterjedne, és korai stádiumban lehetne felismerni és kezelni.”

A szakmai napról szóló beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír