A felelős szeretet közösséget építő és bajokon átsegítő erő – Közösségi házat áldott meg Erdő Péter

Ahogy vasárnaponta mindig, megtelt a szentmisére a templom Soroksár-Újtelepen. Erdő Péter bíboros mutatta be a szentmisét. Király Attila plébános köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelten Németh Szilárdot, rezsicsökkentés fenntartásáért felelős kormánybiztost, a FIDESZ alelnökét, Kubatov Gábort, a FIDESZ ügyvezető alelnökét, Bese Ferencet, Soroksár polgármesterét és Sinkovics Krisztián Ádám alpolgármestert, valamint az épület tervezőit, kivitelezőit, a projekt vezetőségét, az ünnepre érkezett zarándokokat.

„20 évvel ezelőtt, amikor átvettem a főegyházmegye lelkipásztori vezetését, már jelentősen előrehaladt Soroksár-Újtelepen a templom és plébánia építése, de még messze volt a késztől. 2003-ban egy zarándoklaton felajánlottuk az egész egyházmegyét a Fatimai Szűzanyának. Tudtuk, sok feladat áll előttünk, ami emberileg lehetetlennek látszik. Kértük az Úr segítségét. Aztán belopódzott az életünkbe egy-egy eredmény: mutatta, van Édesanyánk, nem vagyunk egyedül a történelemben” – szólított fel Erdő Péter bíboros hálaadásra a szentmise elején.

Az evangéliumban a talentumokról szóló példabeszédet olvasták fel (Mt 25,14-30). Erdő Péter bíboros ünnep alkalmából elhangzott szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban kedves Testvérek!

Az évközi 33. vasárnapot ünnepli ma az Egyház. De a magyar kalendárium szerint a mai napra esik Szent Erzsébet ünnepe is. A liturgiát tehát a vasárnapról vesszük, de a szentmise végén megáldjuk Szent Erzsébet kenyerét, hogy emlékeztessen minket az Árpád-házi királylány példájára, aki mindig észrevette a betegeket és a rászorulókat, és személyes áldozatot is vállalt azért, hogy segítsen rajtuk. De a mai napon különös örömmel adunk hálát Istennek azért is, hogy elkészült ennek a plébániának a közösségi tere és zarándokháza. Ezért a mostani szentmise után megáldjuk az új épületeket, és azért imádkozunk, hogy ezek a lehetőségek is erősítsék a katolikus hit, a reménység és szeretet terjedését, plébániai közösségünk tanúságtételét.

A most hallott evangéliumi példabeszédben lényeges üzenetet találunk. Ennek megértéséhez a kulcsot maga a szent szerző adja meg. Jutalmul a hűséges szolgának azt mondja a hazatérő úr, hogy „menj be urad örömébe”, gyere, vegyél részt urad örömében. Milyen öröm ez? Nyilván megint csak egy nagy lakoma. Hiszen aki nem kap rá bebocsátást, azt kivetik a „külső sötétségre”. Hányszor és hányszor találkozunk Jézus példabeszédeiben ezzel a képpel! A lakoma, vagy a menyegző képével. Isten országáról van tehát szó már megint, és arról, hogy ki mehet be oda és ki nem.

Ebben az összefüggésben van értelme a talentumokról szóló példabeszédnek is.

Nem a három, a kettő, vagy az egy az érdekes, hanem az, hogy ki hogyan használja, amit az Úr rábízott.

De mit is bíz ránk az Úr, mikor is bízza ránk? Ránk bízza akkor, amikor létrehoz bennünket. Amikor elindít az utunkon, ebben az életben, és számonkéri akkor, amikor megjön, amikor hozzánk jön külön-külön, amikor visszatér, és végelszámolást tart velünk. Hogy mit kér számon? Nem csupán azt, hogy megőriztük-e az adottságainkat, amit kaptunk: mondjuk az életünket, a testi épségünket, a szellemi képességeinket, vagy akár a kegyelmet, amiben Isten jósága folytán életünk folyamán részünk volt. De hiszen azt nem is lehet megőrizni.

Nem lehet megőrizni az életet, az egészséget, nem lehet megőrizni az adottságokat, mert az életünk dinamikus. Csak fejleszteni lehet, csak gyakorolni lehet,

mint a sportolóknak a verseny, a mérkőzés egyes mozzanatait, hogy tartsák és fejlesszék a kondíciójukat. Ugyanarról beszél Jézus, ami Szent Pálnál úgy fogalmazódik meg, hogy az életünk versenypálya, és egy koszorúért futunk, amit a legjobbak nyernek el.

Nem stabil, nem statikus, nem változatlan dolog az ember élete. Nem lehet verembe ásva vagy páncélszekrénybe rejtve megőrizni az adottságokat. Már a római jogban tudták, hogy az is károkozás, ha valaki a lehetséges nyereségtől fosztotta meg a tulajdonost. Így hát ezt is számon kéri rajtunk az Úr. És a lehetséges nyereségben adottságaink és fizikai képességeink még a kisebbik szerepet játsszák.

A legfontosabb az a kegyelem, amit kapunk. Mert arra kell válaszolnunk, és az tesz minket képessé a hitre.

Jézus azt mondja, hogy akinek annyi hite van mint a mustármag, és azt mondja a fának: „merülj bele a tengerbe, és ott verj gyökeret”, annak a természet is engedelmeskedik. Valóban, valamilyen formában mindannyian, akik Jézus követői vagyunk, rendkívüli képességeket kapunk. Használjuk is őket sokszor, csak talán nem ébredünk eléggé a tudatára. Tehát amikor a hitünk a másik emberben hitet fakaszt, amikor a tisztesség példájára más is helyesen cselekszik, amikor hétről hétre a nevelésnek, ennek a magasabb rendű értelemben vett nevelésnek a hatása érvényesül, akkor pontosan az a ránk bízott összeg hozza meg a kamatait. Valami csodálatos dolog történik akkor, mert mi magunk is kegyelemmé válhatunk azok számára, akikkel találkozunk, akiket a Gondviselés ránk bízott.

Sokak számára furcsán hangozhat, hogy mi, keresztények a mai körülmények között is arról beszélünk, miben lehetünk mások segítségére. Ám ez a teljes valóság széles horizontja.

Ha jövedelmünket, tulajdonunkat nem kényünk-kedvünk szerint használható vagyonnak tekintjük, hanem ráébredünk, hogy Isten letétje az nálunk arra a csekély időre, amely után majd számadás következik, akkor a felelős szeretet olyan közösséget építő és bajokon átsegítő erővé válhat, ami jel lesz a világ számára az evangélium igazsága mellett.

Ezért olyan nagy öröm számomra, hogy ma megáldhatom Szent Erzsébet kenyerét és az új közösségi házat. Isten minden ajándéka, olyan érték a keresztény ember életében, amely mások javára kamatozik, és közben boldogabbá teszi azt is, aki él ezzel a kegyelemmel, aki hallgat a Szentlélek szavára.

Tiszteletet parancsoló az a sok érték, amivel egy-egy élő plébánián találkozunk: kulturális és történelmi értékek, igazi közösségi és lelki értékek. A lelkipásztori szeretet és a hozzáértő munka eredményei. Emberi és kegyelmi értékek, amelyek a plébániai közösségben és a hívő családokban bontakoznak ki. Hálát adunk mindezért Istennek.

Ilyen dolgoknak vagyunk hát a letéteményesei, és ilyen felelősséggel kell gazdálkodnunk önmagunkkal, a helyzetünkkel, a lehetőségeinkkel. Ehhez kérjük a szentmisében Isten segítségét a soroksár-újtelepi plébánia lelkipásztora és egész közössége számára. Fatimai Szűzanya, könyörögj értünk! Magyarországi Szent Erzsébet, könyörögj értünk! Ámen.

A szentmise végén megáldották a Szent Erzsébet-kenyereket.

Dudás Zoltán állandó diakónus felolvasta Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár ünneplőket köszöntő levelét. Az államtitkár kiemelte, a kormány partnerként tekint az egyházakra, erről tesz tanúságot a 3200 templom megújulása és 200 új templom épülése 2010 óta a Kárpát-medence magyarok lakta területein. „A veszélyek kora embert próbáló kihívások elé állítja a társadalom minden tagját. Összefogásra óriási szükség van, s ahol megvalósul, az emberek könnyebben élik meg a nehezebb időket” – méltatta az egyházi közösségek szolgálatát a nemzet szellemi és lelki megújulásáért.

„»Bölcsesség által építtetik a ház, értelemmel erősíttetik meg« (Péld 24,3) – idézett a Példabeszédek könyvéből Bese Ferenc polgármester. Ahogy mondta, sokak bölcsességéből áll már a ház, majd elismerően szólt arról, hogy a plébánia egy régió szellemi-lelki életének motorja tudott lenni. – Továbbra is mindannyiunk feladata, hogy értelemmel töltsük meg, mely szolgálja az egész közösség érdekeit” – mondta a polgármester.

Király Attila plébános összefoglalta azt a hosszú utat, mely most eredményes befejezést ért el. A gondviselés láncreakciót indított el. A történet a II. világháborúban kezdődött. Novák József atya orosz fogságba került, ahol fogadalmat tett: ha hazajut, a Fatimai Szűzanya tiszteletét fogja szolgálni. Fogadalmát Soroksár-Újtelep lelkészeként 1957-ben tudta teljesíteni. Szobrokat kért Fatimából, melyek egy viszontagságos utat követően most a templom előterében állnak. Novák József kezdeményezése országos visszhangra talált, a városszéli kápolna zarándokhellyé vált, s már 1958-ben felmerült, hogy templomot kell itt építeni. A kommunista hatalom ezt nem engedte, Novák Józsefet elhelyezték, aki azonban folytatta a munkát, az imamozgalmat indított, mely rövid idő alatt 10 ezer tagot számlált.

Hogy 2000-ben elindult a templomépítés, az a gondviselés műve, eszköze pedig Bősze Istvánné volt. Király Attila köszönetet mondott Ilonka néninek, akinek szerepe a történetben eddig a háttérben volt, sokan a nevét sem ismerik. 1992-ben Ilonka néni kezébe akadt Novák József könyve. Nagyon megérintette. Egy családi örökség került birtokába, ezt jelként értelmezte, hogy folytatnia kell Novák atya munkáját, ami 1958-ban megszakadt. Ebből az alapból indult el az építkezés. Bősze Istvánné egy alapítvány létrehozását kezdeményezte, mely gyűjtést indított. Ilonka néni felvette a kapcsolatot a plébánossal, Farkas Bélával, akit fellelkesített az építkezés gondolata. Templomépítésre területet kaptak Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata, Budapest Főváros Önkormányzata hozzájárulásával, Maros Gábor építész elkészítette a terveket. 2000-ben az alapkőletételen ezer ember vett részt. Paskai László bíboros 2002-ben felszentelte a templomot, 2007-re elkészült a plébánia. Az építkezés 2013-ban folytatódott. Ennek eredménye a most megáldott zarándok- és közösségi ház.

Az új ház emeletén 16 kétágyas fürdőszobás szoba várja a zarándokokat. Az alsó szint tágas közösségi tér, kisebb közösségi terem az emeleten is van. Az építkezéshez 2017-ben kormányzati támogatást kapott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye: a közösségi ház kiemelt kormánytámogatással, az önkormányzat és a főegyházmegye hozzájárulásával épült meg – mondta Farkas Balázs a főegyházmegye gazdasági tanácsadója.

A Fatimai Szűzanya tiszteletére épült Szent István Király Plébániatemplom a dinamikusan növekvő Soroksár-Újtelep társadalmi életének színtere, kulturális központja, egy összetartó, aktív, minden korosztályt összefogó közösség otthona. A plébánia főként sok gyermeket nevelő családokból áll, jelentős a fiatal házasok jelenléte. „Örömteli, hogy a fiataljainkat esketjük. Akiket kereszteltem, akik itt nőttek fel, sorban házasodnak” – mondta Király Attila. A nagy látogatottságú, 400–500 résztvevős szentmisék a közösség fő találkozási pontjai. Rendszeresek a különböző korosztályoknak szervezett hittani előadások, sok imacsoport működik a plébánián, aktív a zenei élet, a ministráns közösség. A templom kiemelt fatimai zarándokhely Magyarországon.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír