A feltámadt Jézus működése a coaching oldaláról: Hogyan bátorítja és vezeti Jézus a tanítványait?

Nincsenek csodák a feltámadás utáni negyven napban. Jézus meg-megjelenik, beszél, kérdez. A múlt sötét raktárában rámutat egy-egy próféciára, történésre, és segíti a tanítványait, hogy megértsék ezekből a jelent és megépítsék a jövőt.

A munka vagy a magánélet területén napjainkban sokaknak volt már a segítségére coach, míg másoknak talán idegenül hangzik ez a kifejezés. Vajon mit csinálhat egy ilyen szakember? És hogyan működhet az a támogató kapcsolat, amit egy coach kínál? Az alábbiakban a coaching oldaláról vizsgáljuk meg a feltámadt Jézus működését.

Beszélgetve támogatni

A feltámadás után Jézus teste már más dimenzióhoz tartozik. De látni lehet őt, olykor eszik egy kis halat, megjelenik és eltűnik, akár zárt ajtókon át is. A teste szokatlan, azonban továbbra is beszél a tanítványaihoz, illetve beszélget velük. Jelenléte mellett ezek a beszélgetések azok, amelyek bátorítják a barátait, és amelyek segítenek nekik megérteni, mi is történt velük és mesterükkel, és hogyan lesz ezután. Beszélget Magdolnával a kertben, szóba elegyedik az emmauszi tanítványokkal, többször megjelenik a tizenegynek, válaszol Tamás kétkedésére, Simon Péternek pedig zavarba ejtő kérdést tesz fel. Ezzel szemben a tanítványok, még ha beszélgetnek is egymással, nem tudják bátorítani, megerősíteni egymást. Még a feltámadás híre is csak összezavarja őket, nem hisznek egymásnak. Jézus a beszélgetéseiben hagyja, hogy a társai elmondják, amit megéltek.

Meghallgatja Magdolnát, válaszol Tamásnak, és rácsodálkozik az emmauszi tanítványokra: „Miért, mi történt?”

Nehéz múlt, kilátástalan jelen

A feltámadás után minden evangéliumi történet szereplői valamiféle nehézséggel küzdenek. Coach-hoz azért megy az ember, mert kilátástalannak látja a jelent, és a múlt is nagy súllyal nehezkedik rá. A megoldásfókusz ilyesmit jelent: a partnert a vágyott jövő felé segíteni, megtalálni az oda vezető utat, kijelölni az első lépéseket. Az út azonban itt is a jelenből indul el, és Jézus beszélgetőtársai is rögtön a bajokat sorolják, vagy a gondjaikba merülten ülnek. Az asszonyok a sírhoz mennek, hogy kegyeleti gondoskodással vegyék körül a holttestet. A múlt tragikus eseményeit megtestesítő sírt keresik fel, és amikor látják, hogy üres, rögtön lopásra gyanakodnak. Az emmauszi tanítványok lógó orral mennek hazafelé. Egy szép korszak úgy ért véget, hogy a záróakkordja mindent érvénytelenné tett. A beszélgetést is így kezdik.

Elmagyarázzák a melléjük szegődő Jézusnak, akit nem ismernek fel, hogy milyen csalódottak. Az apostolok bezárkóznak és félnek.

A mester halála megbénítja a jelenüket, és csak a legrosszabbat látják a jövőben: őket is bántani fogják. 

Jézus a nehéz múltba tekintő és kilátástalan jelent megélő tanítványokhoz lép oda. Nem kérdőjelezi meg az érzéseiket. Semmihez nem hasonlítható fájdalom lehetett számukra megélniük mesterük kudarcát és halálát.

Kikerülni a gödörből

Az emmauszi tanítványok történetében maradt fenn a legteljesebb beszélgetés a Feltámadottal. Jézus visszautal a múltra: a próféták éppen ezt jövendölték meg. Jézus rávilágít arra, hogy mi az, ami reményteli és előremutató mindabban, ami történt. Nem kudarc ez, hanem beteljesedés. Ezt a fordulatot látjuk az üres sírnál: nem a kegyeleti gondoskodás kudarca, hogy még a test sincs meg, hanem a feltámadás bizonyítéka. Az apostolok bezárkózására Jézus megjelenik, és azt mondja: „Ne féljetek.” Nem kell félni, sőt, most kezdődik valami jó. „Békesség veletek” – ezzel a mondattal köszönti Jézus azokat, akikkel első megjelenései során találkozik.

Felemelő szavak ezek, amelyek elindítják a tanítványait kifelé a múlt és a jelen gondjainak gödréből.

Mi lesz a jövő?

A coach a hozzá forduló embert abban segíti, hogy a vágyott jövő felé tudjon fordulni. Jézus megjelenéseinél a pozitív jövő nem más, mint a feltámadás. Az a vágyott jövő, hogy Jézus feltámadt? Több ennél. Az, hogy van feltámadás, hogy nem a rosszé, a kudarcé, a halálé, a félelemé, a célvesztettségé, a bizonytalanságé az utolsó szó. Mindezt magában foglalja Jézus feltámadása. Ezzel a jó hírrel (evangélium) nyitja meg az utat tanítványainak. És küldetést ad nekik. A bezárkózottaknak azt mondja, ne féljenek, vegyék a Szentlelket, és menjenek vele az emberek közé, bocsássák meg a bűnöket. A nagy negyvennapos továbbképzés végén, a mennybemenetelkor az a küldetést adja nekik, hogy menjenek el az egész világra, annak földrajzi határáig, és mondják el ezt mindenkinek, másoknak is segítsenek kijönni a gödörből, és cselekvőképes pályára állni.

A jövőhöz vezető első lépés azonban olykor a múlt rossz döntéseinek korrekciója.

Simon Péternél nem az az első lépés, hogy ne féljen és induljon hirdetni a feltámadást. Valami ugyanis történt nagypéntek hajnalán a főpap udvarán. Háromszor is tagadta, hogy ismerné mesterét, hogy köze lenne hozzá. Olyan seb ez, amit Jézus nem kicsinyel le, nem tart jelentéktelennek. Kérdést tesz fel neki: „szeretsz-e engem”? És ezzel utat nyit számára a kiengesztelődéshez. Háromszor mondhatja ki vele gyógyítón, hogy „igen, szeretlek”, miközben Péter számára is nyilvánvalóvá válik, hogy a gyávasága perceiben is szerette mesterét. És ez a szeretet lesz a jövőjének útja.

Értő tanítványokból tanítók és vértanúk

Jézus „jól coacholta” tanítványait. A rémült, értetlen, bénult emberekből, miután megértették, mi történt Jézussal és velük, értelmes és bátor tanítók lettek. Megfigyelhetjük ezt Péter apostolon, aki pünkösdi beszédében a jelenből indul ki: „azt hiszitek, részegek vagyunk”, majd Joel prófétával megmagyarázza a jelent (kapcsolatot teremt a jól sikerült múlttal). A rosszul sikerült múltbéli eseményekre is visszautal: „ti ezt a Jézust megöltétek”, majd megmutatja a jövőt: van feltámadás, Jézusnak, nekünk és nektek is. Van jövő. És az apostolok, a tanítványok mennek, és hirdetik mindazt, ami történt velük, legtöbb esetben egészen a vértanúságukig. 

Az első lépés

Visszatérve Péter pünkösdi beszédéhez, amelyben Jézushoz hasonlóan maga is coach módjára beszél, megkérdezik tőle: „Mit tegyünk hát?” Mi most az első lépés? Péter pedig az egyetlen értelmes választ adja: változtassatok! Ő úgy mondja, „térjetek meg”, vagyis ne ugyanarra menjetek, mint eddig, mert akkor csak ugyanoda juttok.

Változtatni kell, merni változni, új utakra lépni.

Manapság

A jelenlegi helyzetünkben nagyon is megérthetjük az apostolok bizonytalanságát. Előlük eltűnt Jézus, előlünk pedig a mindennapi életünk keretei. Nem csak a gazdasági válság igazán még fel sem mérhető árnya nyomaszt bennünket, hanem a veszteségeink: ölelések, emberi kapcsolatok, beszélgetések, kávézások, vendégségek, utazások, húsvéti családi találkozások, a közös étkezések hiánya, a munka részleges vagy teljes elvesztése. Veszteségek, még ha csak időlegesek is. Bizonytalanság a jelenben és bizonytalan jövőkép.

Amit tenni tudunk a fentiek alapján, az a személyes beszélgetés, egymás meghallgatása, befogadása, bátorítása, akkor is, ha ez most csak valamilyen technikai eszköz segítségével lehetséges.

A másik ember nehézségeire tekintve igyekezzünk elővenni a zseblámpánkat, és rávilágítani azokra a helyzetekre, amikor már sikerült legyőzni hasonló nehézségeket. A kilátástalanság érzésével küzdő ember figyelmét irányítsuk azokra az erőforrásokra, amelyek a birtokában vannak. A gödörből kiutat jelenthet a biztatás, a buzdítás, a megerősítő emberi szó vagy akár a saját érzéseink megosztása is. És hogy mi lesz a jövő? Ezzel kapcsolatban éppúgy nincs forgatókönyvünk, ahogyan a tanítványoknak sem volt húsvét hajnalán. De hozzánk is odalép a Feltámadott, és biztat bennünket: békesség veletek, ne féljetek! Jézus feltámadásában nem csak a saját sorsa, hanem mindnyájunk sorsa reménytelivé vált. Ne féljünk, hanem készüljünk arra az új világra, ami a feltámadás után kezdődik, ami majd a bajok elmúltával itt és most indul, velünk!

Fotó: Pixabay; Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. április 12–19-i ünnepi számában jelent meg.