A Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugène atya: A Lélek lendületével – Imádság és cselekvés

Marie-Eugène 1958-ban tartott előadásában úgy fogalmazott: „Korunk szomjazik és éhezik Istenre. Ezt az Isten utáni éhséget nemcsak a lelkekből és a szemekből érezzük, de érzékelhető magukon a hallgatókon is, amikor Istenről szólunk hozzájuk. Mert Önök éppoly jól tudják, mint én, hogy mit várnak tőlünk: azt, hogy beszéljünk Istenről…”

A kötetben összegyűjtött írások Marie-Eugène atya előadásainak szerkesztett változatai. Szinte kizárólag Istenről beszél nekünk, és azokról a kegyelmi szálakról, melyek az embert Krisztusban Istennel egyesítik. Isten ezek által tárja fel magát az embernek, teszi őt tevékenységének eszközévé a világban, és vezeti az életszentségre.

Elemezve a történelmi folyamatokat, a kármelita szerzetes, pap leszögezi: az emberek közötti küzdelmekben előbb-utóbb végül az értelem fog uralomra jutni, és az intelligencia biztosítja a fensőbbséget. Ám a kereszténység terjedése kitesz minket a spirituális erőknek is. A második isteni személy, Jézus Krisztus emberré lett, eljött közénk, és mielőtt a kálvárián meghalt a bűneinkért, azt mondta: „Én legyőztem a világot; nektek küzdenetek kell a világban, legyőznek titeket, halálra adnak, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Vagyis az Egyház, amelyhez tartozunk, nem omlik össze a csapások alatt, túlél minden krízist, üldöztetést,

„túléli a forradalmakat, az átalakulásokat, az áradásokat, bárhonnan jöjjenek is, még ha az emberi értelem vagy a pokol minden erejéből erednek is azok.

Erre a következtetésre kell eljutnunk.”

Marie-Eugène vallja: a mi első és legnagyobb gazdagságunk az Istenbe vetett hitünk. „Igen, hiszünk Istenben! Istenünk az a létező Lény, az a végtelen Lélek, akinek nincs kezdete, és akinek nem lesz vége. Istenünk a Szeretet Lelke: tudjuk, hogy mint Szeretet, önmagában való, létrehozza Fiát, világosságát, Igéjét, szavát, kifejezési módját; tudjuk, hogy az Atya és a Fiú ismerik egymást, létre hívják a Szentlelket, aki a Szeretet Lelke.”

Isten mindennek, minden létezőnek princípiuma. Ő mindennek a kezdete és a vége, éspedig azért, „mert szeretetből teremtett.” Ő teremtette az élettelen természetet, és abban, mint egy távoli lábnyom, valami ott van belőle, „valójában ez a valami, energia” – ahogyan Keresztes Szent János írja. Az életet Isten teremtette, és ebben az életben van valami, ami még jobban hasonlít hozzá, valami, ami szeretetének erejéből való. „Isten mindenekfelett megteremtette az embert, szeretetből, a teremtés megkoronázásaként. Az emberbe lehelte életének leheletét”, ahogyan azt olvashatjuk a Szentírásban (Ter 2,7), ez a lehelet pedig Istenhez való hasonlóságot hordoz. A mi semmihez sem hasonlítható gazdagságunk, hogy Isten szeretett minket, szeretetből teremtett, és mivel szeret, azért hív magához.

Szeretete nem jut nyugalomra azzal, hogy megteremtett minket; csak akkor lesz teljes, amikor majd visszatérünk hozzá: ez hát a legfőbb gazdagságunk!”

Marie-Eugène fölteszi a kérdést: hogyan mutatta meg Isten a szeretetét? A válasz: „Önmagát adta minden teremtmény céljául, legfőképpen pedig, mint aki felé a mi életünk irányul… adott valamit, ami részesedés az ő életéből. Ez tehát Isten ember iránti nagy szeretetének cselekedete a teremtésében. Persze, adott nekünk értelmet és akaratot, ami az Istenhez való hasonlóság, mely ott volt Isten életének leheletében, amit átadott az első embernek és nekünk is. De szeretete főleg abban mutatkozott meg, amit keresztségi kegyelemnek nevezünk – valójában ez az, amit a keresztségben kapunk meg.”

A kármelita szerzetes kiemelkedően fontosnak tartja a belső imát. Leszögezi: nincs olyan állapot, még a fáradtság állapota sem, ami felmentene bennünket a belső ima végzése alól. Még azok számára is, akik egy adott pillanatban az idegkimerülés, vagy a képességek szinte teljes tehetetlenségének állapotában vannak, a képességeken túl ott van a hit cselekedete. Avilai Nagy Szent Teréz mondja: „Tudom, hogy kizárólag a hit cselekedete által léphetek kapcsolatba Istennel.” Valóban találkozhatunk ily módon Istennel, kapcsolatba léphetünk vele, ő pedig válaszol. Ennek eredménye egyfajta béke, s ha a békére nem is jutnánk el, valamilyen találkozás mégis létrejön Istennel – hirdeti Marie-Eugène.

Egyúttal arra is figyelmeztet, hogy mennyire fontos a Szentlélekkel való teljes egység. Alap, hogy tiszteletben tartsuk „a mű alkotója, az építész, a munkás, vagyis a Szentlélek jogait. Az Egyház Isten szántóföldje, mi Isten szántóföldje vagyunk; Atyám szőlőműves, mondja Urunk. Ő az, aki munkálkodik,

ő tesz termékennyé, ő működik, ő hullat esőt igazakra és gonoszokra, mindent ő tesz, az építő.”

Az az együttműködés, amellyel a Szentléleknek tartozunk, az az apostolkodás, amit meg kell valósítanunk – hiszen szükség van rá, és mert ránk bízatott –, mindenekelőtt az Istennel való teljes egységet jelenti. „Az Egyházat a Szentlélek Isten építi…, ő tesz mindent, mi csupán eszközök vagyunk, az apostolkodás legelső sorban a Szentlélekkel való egységet kívánja tőlünk.”

Marie-Eugène hirdeti: hivatásunk nemcsak az, hogy az Egyház tagjai, hanem hogy Isten gyermekei legyünk – vagyis, hogy az Ige minden működésében részt vegyünk, hogy a kegyelem által részesedjünk az ő teremtésében, „hogy részt vegyünk papságában, istenfiúi mivoltában, világosságában és boldogságában. A végső cél tehát az, hogy felvegyük a Szentháromság életének ritmusát, és ott mi is azt tegyük, amit az Ige végbevisz: a Fiú cselekedeteit tegyük.” Az egész örökkévalóságban ezeket a műveket visszük majd végbe, „mert a menny nem más, mint ez. A menny nem abból áll, hogy különféle érzéki, vagy szellemi boldogságnak örvendjünk.

A menny Isten látását jelenti, azt, hogy az Ige mozgása, a Szentháromság kebelén, magával von bennünket.

Ez a mű, vagyis Isten látása alkotja majd mennyei boldogságunkat; ha nem azért megyünk a mennybe, hogy Istent lássuk, akkor nem érdemes odamennünk, mivel ott ezt műveljük majd, ez lesz legfontosabb elfoglaltságunk.”

A közelmúltban jelent meg a Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában a Gyermek Jézusról Nevezett Boldog Marie-Eugène OCD Akiben a Szentlélek lakást vett című kötete. Marie-Eugéne atya mindkét művét Muraközy Nóra fordította.

A Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugéne atya: A Lélek lendületével – Imádság és cselekvés
Marana Tha Kiadó, 2026

Fotó: Marana Tha Kiadó; Sarutlan Kármeliták

Bodnár Dániel/Magyar Kurír