A kántori szolgálat küldetés – Nyugdíjas kántorok találkozóját tartották Hargita megyében

A Majzosban évről évre megrendezett lelkinappal egybekötött találkozót ezúttal is Geréd Vilmos kántor-karnagy hívta életre. A hálaadó szentmise főcelebránsa Tamás József nyugalmazott segédpüspök volt.

A szentmisén László Attila kolozs-dobokai főesperes mondott szentbeszédet.

Az ünneplésen jelen volt Gábor Zoltán csíkszépvízi plébános és Bartalus Zoltán nyugalmazott lelkipásztor is.

Prédikációjában László Attila főesperes a magvető példabeszédéből kiindulva arra hívta fel a figyelmet, hogy minden ember hivatása Isten országának építése, ugyanakkor

életünk gyümölcse attól függ, mennyire engedjük kibontakozni a keresztségben kapott kegyelmet.

A szónok kiemelte: Krisztus ma is Egyháza által van jelen a világban, ezért

a keresztény ember küldetése, hogy életével reményt és hitet sugározzon környezete felé.

A szentmisét követően László Attila kolozs-dobokai főesperes külön is megszólította a nyugalmazott kántorokat. Előadásában rámutatott, hogy

a kántori szolgálat nem ér véget a nyugdíjazással, hiszen nem pusztán feladat, hanem egész életre szóló küldetés.

A keresztségből fakadó istengyermekségre utalva hangsúlyozta:

ebből a méltóságból kell fakadnia a keresztény ember egész életének, így az időskor szolgálatának is.

Beszédében felidézte azokat a kántorokat, akik életpéldájukkal nemzedékek hitét formálták; és arra kérte a jelenlévőket, hogy továbbra is maradjanak közösségeik meghatározó tagjai.

Kiemelte, hogy a mai világ különösen igényli a hiteles keresztény tanúságtételt, amelyet a kántorok nemcsak szolgálatukkal, hanem jelenlétükkel is közvetíthetnek.

Előadását négy egyszerű buzdítással foglalta össze:

világítsanak, ajándékozzanak, imádkozzanak és ünnepeljenek – ezáltal lehetnek áldássá családjuk, közösségük és az Egyház számára.

A nyugalmazott kántorok számára ez a találkozó jóval több egy évenkénti összejövetelnél, hisz lehetőség arra, hogy megerősítsék egymással való közösségüket, hálát adjanak az évtizedeken át végzett szolgálatért, és imádságban emlékezzenek azokra a pályatársakra, akik már hazatértek a mennyei Atyához.

Szöveg: Cziple Hanna-Gerda

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír