A keresztény remény csodát művel – Kránitz Mihály teológiai cenzor előadása a vértanú Ervin Gáborról

Ervin Gábor vértanúsága helyszínén, a Budai alsó rakparton jelentette be Erdő Péter bíboros, prímás március 18-án, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozzájárulásával az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye elindítja az 1944-ben nyilasok által meggyilkolt embermentő pap, hittanár, filozófus boldoggá avatásának folyamatát, amelynek posztulátora Depaula Flavio, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye külügyi megbízottja, érseki tanácsos; teológiai cenzora pedig Kránitz Mihály teológus, tanszékvezető egyetemi tanár.

Kránitz Mihály Egy vértanú keresztelkedett meg a budapest-belvárosi főplébánia-templomban – Ervin Gábor példája a vészterhes időkben címmel tartott előadást. Kiemelte: egy szentet kereszteltek meg a templomban 1919. augusztus 9-én. Az izraelita vallásról római katolikus hitre áttért Spitzer Kálmán bankigazgató és felesége, az ugyancsak zsidó származású Brust Ilona keresztelkedtek meg ekkor, s víz alá tartották három gyermeküket: Lászlót, Pált és az akkor hétéves Ervint.

Ervin Gábor keresztfia, Fischer János is jelen volt a múzeumok éjszakája programján, akinek keresztelési emléklapja csodálatos módon épségben maradt elpusztult lakásuk romjai között a II. világháború idején. A budai ferences templomban 1942. január 7-én, háromhetes korában keresztelte meg őt Kriszten Rafael ferences szerzetes, aki Ervin Gáborhoz hasonlóan az elnyomó rezsim áldozata lett.

Szülei Ervin Gábort kérték fel, hogy legyen a keresztapja. Nem sokkal később, 1944 decemberében Ervin Gábort és édesanyját, valamint két fivérét, Lászlót és Pált is megölték a nyilasok. Mivel édesapjuk már 1933-ban elhunyt, a családból nem maradt életben senki. E szörnyűséges cselekményekről Fischer Jánosnak a szülei gyerekkorában nem beszéltek, csak felnőttkorában értesült róla. Akkor viszont családtörténeti kutatásai során el is kezdett foglalkozni keresztapja életével. Egy antikváriumban talált tőle egy különlenyomatot a Bölcseleti Közlemények című folyóiratban, melyben a művészeti etikáról írt tanulmányát dedikálta. Ez a kézírás a keresztapjához köthető egyetlen emléke.

Fischer János kezdeményezésére aztán 2012-ben, Ervin Gábor születésének századik évfordulója alkalmából az ELTE bölcsészkarán konferenciát rendeztek a hazai neotomizmus kiemelkedő képviselőjének emlékére. Az elhangzott előadásokat a L’Harmattan Kiadó jelentette meg, Frenyó Zoltán filozófus, egyetemi oktató szerkesztésében. Ugyancsak Fischer János kezdeményezésére a XII. kerületi önkormányzat emléktáblát helyezett el a Városmajor utca 44. számú épület falára. Innen hurcolták el a nyilasok az ott lakó Ervin Gábort és édesanyját, s lőtték őket a Dunába 1944. december 3. és 6. között. Az anya és lelkipásztor fia imádkoztak közben. Egy cselédlány vallomása szerint a gyilkosság előtt meg is korbácsolták őket. 

Kránitz Mihály felhívta a figyelmet, hogy Fischer Jánost egy leendő boldog keresztelte meg, és egy leendő boldog a keresztapja. Hiszen Kriszten Rafael egyike annak az 1944 és 1952 között vértanúhalált halt hét ferencesnek, akiket rövidesen boldoggá avatnak. Az ő kanonizációs folyamatukban Kránitz Mihály promotor iustitiae, ami az igazságügyi szakértőnek felel meg egyházi, teológiai szinten.

Kránitz Mihály előadásából kiderült: Ervin Gábor a budapesti piaristáknál érettségizett, kimagasló eredménnyel. Ezt követően öt évig tanult a Központi Papnevelő Intézetben és a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán. Évfolyamtársa volt többek között Halász Piusz ciszterci szerzetes, lelki író és teológus és a piarista Lénárd Ödön, aki a szocialista rendszerben egyházi személyként a legtöbb időt töltötte börtönben, tizennyolc és fél évet.

A papnövendék Ervin Gáborra tanárai közül különösen nagy hatást gyakorolt a piarista Schütz Antal, a 20. század egyik meghatározó magyar teológusa. Ervin Gábor kivételes tehetsége már szeminaristaként megmutatkozott: mint fiatal papnövendék a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának tagjaként szerzőként szerepel az 1931-ben kiadott jubileumi évkönyvben, amelyben Széchenyi István vallásosságáról írt mintegy húszoldalas tanulmányt. A Serédi Jusztinián bíborosnak ajánlott gyűjteményes kötet szerzői között a tizenkilenc éves Ervin Gábor mellett olyan ismert embereket találunk, mint Glattfelder Gyula csanádi püspök, Fetser Antal győri püspök, Ernszt Sándor népjóléti miniszter, a nagy liturgikus Mihályfi Ákos, Schütz Antal, Sík Sándor, Tóth Tihamér teológiai tanár.

Ervin Gábort 1934 júniusában szentelték pappá. Első állomáshelye Szomor volt, ahol mindössze egy hónapig szolgált. Ezután Budaörsre került, itt két évig káplánkodott. Most óriási nyomozás folyik az akkor megkeresztelt száznegyvenhárom gyermek neve alapján, hogy van-e még család, amelyben él Ervin Gábor emléke. Budaörs lakosságának kilencven százalékát deportálták ugyanis Németországba a II. világháborút követően, mivel sváb származásúak voltak. Nehéz a feladat, de vannak néhányan, akiknek ma is ugyanaz a nevük, mint budaörsi megkeresztelkedésük idején.

Ervin Gábor a doktori disszertációját Budaörsön írta, Az emberi természet sebei és gyógyulásuk címmel, Schütz Antal piarista professzor irányítása alatt. Példaképei Aquinói Szent Tamás, Réginald Garrigou-Lagrange francia neotomista teológus, Prohászka Ottokár és természetesen Schütz Antal voltak. Így fogalmazott: „Magas példaképeket tűztünk magunk elé, mert inkább akartunk nagyot bukni, mint silányat alkotni. Tehát nem az újkorban szokásossá lett metódust követtük, amelyet a részletkérdések apróra boncolása és a természettudományokra emlékeztető technikájú szisztematizmus jellemez – inkább Szent Ágoston és Szent Tamás doctrina sacráját szerettük volna művelni, Cajetanus, Newman, Prohászka szellemében.” Ilyen öntudatos hangot ritkán hall az ember – fűzte hozzá Kránitz professzor.

Kétévi budaörsi szolgálat után Serédi Jusztinián hercegprímás a Salvator Leányintézet (Tanítóképző) hittanárává nevezte ki, itt hét évet tanított. Kránitz Mihály felidézte: először általános iskolai osztályfőnökétől, a leányintézet egykori növendékétől, Makádi Margittól hallott Ervin Gáborról. Mintegy huszonöt évvel ezelőtt ugyanis nekiajándékozta a Veni Sancte – Te Deum. Rövid szentbeszédek című, 1939-ben megjelent kötetet, amely a Salvator Leányintézet (Tanítóképző) akkor huszonhét éves hittanárának szentbeszédeit tartalmazza. Makádi Margit Kránitz Mihálynak írt levelében „nagyon szeretett” hittanárának nevezte Ervin Gábort; mindaz, amit tanult tőle, pedagógusi életének vezérfonala volt.

Az előadó megjegyezte: most állítják össze Ervin Gábor bibliográfiáját, amely több mint száz tételt tartalmaz. Négy önálló könyve is megjelent, ezek az említett Veni Sancte – Te Deum mellett: Mutasd meg az atyát (1940); Krisztusi nagykorúság (1941); Kultúra és emberiség (1941). Írásai egyaránt megérintik a papokat, a hitoktatókat, a híveket.

Ahogyan a Bibliában dolgozik a Lélek, az ő sorai között is ezt teszi.

Kránitz Mihály arra is kitért, hogy mivel Ervin Gábort és édesanyját a nyilasok a Dunába lőtték, nincs meg a holtteste, sem a sírja. Máriabesnyőn azonban az ottani Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház növendékei 1945-ben elhelyeztek a temetőben egy emléktáblát.

A teológus előadását követően Kövesdy Tamás, a Városmajori Katolikus Egyesület (VÁKE) volt elnöke, az Ervin Gábor-megemlékezések főszervezője elmondta: városmajoriként a nyolcvanas évek végén szembesült azzal, hogy milyen szörnyűségek történtek ott 1944–45-ben, a nyilas rémuralom idején. Szomorú, de a Városmajort sokan még ma is ezekkel a borzalmakkal azonosítják. Kövesdy Tamás azon tűnődött, mi lehet az Úristen vigasza ebben a történetben.

2012 után látta Ervin Gábor emléktábláját, egyre jobban foglalkoztatta ez az ügy. 2024 őszén, közeledve a nyolcvanadik évfordulóhoz, felötlött benne, hogy megemlékezést kellene szervezni. A VÁKE jelenlegi elnökével, Semsey Gáborral elkezdtek ezen gondolkozni. Kövesdy Tamás úgy érzi, hogy a Szentlélek vezette minden lépésüket, így ismerkedhettek meg a korszak kutatójával, Csonka Laura történésszel és az Ervin Gábor életét és munkásságát jól ismerő Kránitz Mihállyal. Ennek köszönhetően jöhetett létre a megemlékezéssorozat, majd a keresztút a vértanúhalált halt pap filozófus elmélkedéseivel. A csúcspont pedig Erdő Péter bíboros, prímás bejelentése, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye megkezdi Ervin Gábor boldoggá avatásának eljárását.

Kövesdy Tamás végül Ervin Gábort idézte: „A keresztény reménye nem földi remény.

A keresztény azért remél, mert Krisztust érzi és találja küzdő lelkében.

Akármit tehetnek vele, olyan rémségeket, amelyeket leírni és elmondani nem lehet, mert a szégyen és a borzadás megnémítanak, a keresztény remény akkor is megmarad. És nem is tudna állhatatos maradni a hitvalló, a vértanú, ha egy emberfeletti hatalom nem élne benne, ha nem erősítené a lelkében lakozó Krisztus. A keresztény remény csodát művel.”

Fotó (archív, 2024. december, Budapest-Városmajor): Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír