A kínai kormány hivatalosan elismerte a földalatti katolikus egyház egyik püspökét

Kitekintő – 2020. július 14., kedd | 11:45

Július 9-én – „illegális” püspökszentelése után tizenhat évvel – a pekingi kormány elismerte Ma Cun-kuo Paolót a Sanhszi tartományban található suocsoui egyházmegye püspökének. A püspök Péter apostol tanítása szerint akar élni: „Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak” (1Pét 2,13).

A „nyilvános elismerés” ceremóniája Suocsou székesegyházában zajlott július 9-én Meng Ning-ju Paolo, Tajjüan püspöke vezetésével. A hivatalos elismerést a kínai püspöki konferencia (a Szentszék által el nem ismert szervezet) titkárhelyettese olvasta fel az egyházmegye püspökei, papjai, szerzetesei és világi hívei előtt. Ezzel a szertartással elismeri tevékenységét a pekingi kormány és mindazok a hivatalos szervek, amelyek a Kínai Népköztársaság valláspolitikáját irányítják.

Ma Cun-kuo a szentmise előtt elmondta, hogy alázattal szeretné végezni küldetését, bízik abban, hogy Isten megtartja őt az apostoli szolgálatban, az evangélium hirdetésében „hűségben az egy, szent katolikus és apostoli Egyházzal, hogy növekedjen Krisztus misztikus teste”. Péter első levelét idézve hangsúlyozta, hogy arra fogja vezetni a papokat és a híveket, hogy „tartsák tiszteletben az ország alkotmányát és törvényeit, támogassák a haza egységét és összhangját”. Kéri a híveket, fogadják el az irányelvet, amely kimondja a vallások integrálását a kínai kultúrába (sinizáció), hogy részt vehessenek „a nagy kínai újjászületés álmában”.

Lassan növekszik azoknak a kínai püspököknek a száma, akik az úgynevezett földalatti (a Szentszék által elismert, de a kínai kormány által el nem ismert) egyházból nyilvánosan is átveszik egyházmegyéjük irányítását, miután a kormány elismeri működésüket. A közelmúltban két másik püspököt is elismertek a hivatalos szervek, június 9-én és június 22-én, és az előző években is történt hasonló jóváhagyás.

Ma Cun-kuo Paolo élettörténete arról árulkodik, hogy túl kell tekinteni azokon a kliséken, amelyek csak homályos, politikai színezetű képet nyújtanak arról, milyen tragikus és dicsőségesen kalandos volt a kínai katolicizmus története az utóbbi hetven évben.

Ma Cun-kuo 1971-ben született, a kínai kulturális forradalom legkeményebb időszakában, egy generációk óta katolikus családban. Gyerekként azt látta, hogy a templomokat bezárták, raktárrá alakították, a szentmiséket a keresztény szomszédokkal az éj leple alatt mutatták be magánlakásokban. A nyolcvanas években gyermeki fantáziáját megragadták olyan papok, akik kihasználták a visszanyert szabadság rendelkezésre álló tereit ahhoz, hogy újra elindítsák az egyházi életet: „Sokat szenvedtek. Gonosztevőkkel együtt voltak bebörtönözve, a nép ellenségeinek bélyegezték őket. De nem panaszkodtak a múlt miatt. Nem gyalázkodtak senki ellen – mondta el egy korábbi interjúban a Vatican Insidernek. – Ezeken a tapasztalatokon keresztül hitük még letisztultabbá vált. Ami látszott rajtuk, az nem más volt, mint az apostoli buzgóság. Nagyon sok tennivaló volt.” A keresztény életnek ezeknek a különleges történesei közepette éledt fel benne a papi hivatás. Szerencsére elkerülték a hivatalos és földalatti egyház megosztottságának nagy drámái, és számos korlátozás közepette ugyan, de úgy érezte: „Megvan az evangélium, megvan az apostoli jogfolytonosság, a pápával való egység. Semmi nem hiányzik ahhoz, hogy megéljük a hitet és tanúskodjunk Jézusról a Katolikus Egyházban.”

Harminchárom éves korában szentelték püspökké 2004-ben, a hivatalos kormányzati valláspolitika eljárásrendszerén kívül, a földalatti egyházban. Az elmúlt években a kormány soha nem ismerte el hivatalosan püspöknek. A hivatalnokok azonban gyakran elnézték, hogy szentmisét mutat be a székesegyházban, püspöki jelvényeket viselve. Az utóbbi években azt vette észre, hogy csökken a papi hivatások száma, hogy a modernizációval a társadalom folyamatosan változik, és meg kell találni az utakat, amelyeken keresztül az apostoli küldetést folytatni tudják a rengeteg ember, az új generációk között, akik Krisztusnak még a nevét sem hallották. „Ezért – magyarázta el az interjúban – ha most magunkba fordulunk a saját problémáinkon rágódva, az óriási akadályt jelent. Miközben saját magunkkal, a saját dolgainkkal foglalkozunk, sőt, bizonyos helyeken veszekszünk, egymásnak szegülnek a »hivatalosak« és a »földalattiak«, az ellenségeskedésben elfogynak az erőink, és már nem vesszük észre a körülöttünk lévő világot. Így végül szinte megfeledkezünk másokról”.

Kínában a pápához hű katolikus egyház, amelynek püspökeit a Szentatya nevezi ki, földalatti egyházként működik, míg a kínai kommunista kormányhoz hű, 1957-ben alapított Kínai Katolikus Hazafias Szövetség püspökeit az állam nevezi ki, őket azonban a Szentszék nem ismeri el.

A Vatikán és Kína 2018. szeptember 22-én történelmi jelentőségű ideiglenes megállapodást kötött a kínai katolikus püspökök kinevezéséről. A Szentszék számára az egyezmény célja nem politikai, hanem pasztorális, vagyis lehetővé teszi a hívek számára, hogy olyan püspökeik legyenek, akik szeretetközösségben vannak Rómával, ugyanakkor a kínai hatóságok is elismerik őket.

A Szentszék és a Kínai Népköztársaság között létrejött egyezmény napján az evangélium Kínában való hirdetésének támogatása céljából Ferenc pápa úgy döntött, hogy visszahelyez a teljes egyházi szeretetközösségbe nyolc „hivatalos” kínai püspököt, akiket pápai engedély (mandátum) nélkül szenteltek fel.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Vatican Insider

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria