A kisgörbői Borromeo Szent Károly-templom – Érsekségi ékességek (171.)

Kisgörbő község Zala megye területére esik. A mai 160 fős település korábban Sümegcsehi filiája volt, 1754-től plébánia. A település 1406-ban tűnik fel a forrásokban Princkörbő néven. (...)

A templom a főhomlokzat felől (VFL archív fotó, 1970 körül)

Templomát 1727-ben a hívek felújították, és ekkor ismét Szent Jakab apostol tiszteletére szentelték fel.

1733-ban rongált állapotúnak mondják. 1746-ban a Padányi Biró Márton püspök által végzett egyházlátogatás torony nélküli, sekrestyével ellátott, kőfalazatú templomot írt le. A plébániát 1754-ben újraalapították, az 1950-es években az órapárkányos tornyon még olvasható volt ugyanez az évszám.

A templomot 1773-ban javították; 1778-ban még faragott, festett kő szószéke és fakarzata volt. 1838-ban még mindig Szent Jakab oltárát említik a források.

A templom a főhomlokzat felől (Fotó: Simon Anna, 2026)

A 20. század elején Tamási István Imre atya (1907-től adminisztrátor, 1910–1915 között plébános) idején jelentősen bővítették és megújították a templomot. A munkálatokat az tette szükségessé, hogy abban az időben Kisgörbőhöz négy környező település tartozott filiaként, és a domb mérete nem tett lehetővé másfajta bővítést. A hajó keleti részén két oldalához egy-egy nagy méretű, kétszintes mellékteret építettek. Az építési tervet és a költségeket 1910-ben engedélyezték. Ugyanakkor Hornig Károly püspök a főoltárhoz képet adományozott, amely 1911-ben készült el. A templomot ekkor már Borromeo Szent Károlynak szentelték. (...)

Az épület utolsó teljes körű felújítása 1962-ben történt; ekkor kapta díszítés nélküli kőporos homlokzati vakolatát. A 19. századi padsorok később oly mértékben tönkrementek, hogy legutóbb újat kellett készíteni, melyet a nedves falaktól való eltartás érdekében a hajó középvonalába helyeztek. A falakat az alsó szakaszon lambériával kívánták rendezetten tartani, a vizes vakolat mögötte azonban mára feltehetően már leomlott. Feljebb helyenként a régi vakolat korábbi kifestése tűnik ki. A közelmúltban a vízelvezetés hiányosságai és a nagy forgalom okozta problémák közül elsőként a templomdomb támfalainak megerősítése és a templom körüli tereprendezéssel a csapadékvíz elvezetése történt meg.

A középkori templom maradványai ma nem ismertek. Földmunkák közben azonban a mai épület körül sírokra bukkantak, ami azt mutatja, hogy az a jelenlegi templom helyén állhatott, esetleg abból még ma is magában foglal valamennyit. Épületkutatás vagy régészeti feltárás deríthetne erre fényt.

Összkép a hajóból a szentély felé a déli oratóriumnyílással (Fotó: Simon Anna, 2026)

Az egyszerű, kis méretű, falusi plébániatemplom a település központjában, három út által közrezárt kis kiemelkedésen áll. A templomkertet körülvevő kerítés lábazatát az út felől a dombot határoló támfal alkotja. Az egyhajós, félköríves szentélyzáródású, előreugró homlokzati tornyos templom keletelt. A barokk templom északi oldalához egykor sekrestye csatlakozott. Az 1910-es keresztirányú bővítmény, amelynek tömege megközelíti a hajóét, a hajóból nyílik a diadalív előtti szakaszban; a földszinten poroszsüveg-boltozatos sekrestyék kaptak helyet benne, az emeletről pedig ráccsal elrekesztett, nyitott árkádíven át nyílik betekintés a templomtérbe. Az északi karzatra külső lépcsőn át, a délire a földszinti térből vezető lépcsőn lehet jutni.

A főszentély az átalakított barokk oltárral, mögötte Borromeo Szent Károly oltárképével (VFL archív fotó, 1970 körül)

A toronyaljból lapos dongaboltozatú karzatalj alatt, egynyílású széles karzatív alatt lépünk a hajóba; az egyszerű falazott karzatmellvéd egyenes. A hajó fiókos dongaboltozatos, a falpillérekre támaszkodó félköríves diadalív mögött pedig a keskenyebb apszis félkupola boltozatos. A boltfiókokban puttófejek, a szentély falán a barokkban jellemző architektonikus festés látató, a szentély boltozatán felhők között az Eucharisztiára utaló szimbólum angyalokkal és puttókkal közrevéve, jelenleg azonban jó szándékú, de nem szakszerű átfestésben látható. (...)

A templomról bővebben ITT lehet olvasni. 

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Simon Anna; VFL (archív)

Magyar Kurír