A pápa előszót írt egykori lelki mestere, a jezsuita Fiorito könyvéhez

Kitekintő – 2021. május 13., csütörtök | 11:30

Május 10-én, hétfőn délben tették közzé Ferenc pápa videoüzenetét, melyben egykori lelki mestere, Miguel Ángel Fiorito olasz nyelven megjelent könyvéhez írt előszavát olvassa fel. Az előszóban a pápa Fiorito atya könyvét „elemesnek”, „összerakhatónak” nevezi, melynek célja, hogy személyes segítséget nyújtson mind a lelkigyakorlatot vezető, mind az azt végző személy számára.

A Keresni és megtalálni Isten akaratát. Kézikönyv Loyolai Szent lelkigyakorlataihoz címmel írt kötet pápai előszava valójában tisztelgés a mester, Miguel Ángel Fiorito jezsuita előtt. A könyv olasz fordításban Ferenc pápa előszavával az Áncora könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Jorge Mario Bergoglio 1968 és 1978 között végezte a rendi képzését, majd annak befejezése után kezdődött lelkipásztori szolgálata, először novíciusmesterként, majd mint tartományfőnök. 1969-ben, papszentelésekor 33 éves volt. Ebben az időben nagy lelki hatást tett rá Miguel Ángel Fiorito (1916-2005), aki a Buenos Aires-i Salvador (Megváltó) Egyetem rektora volt 1970 és 1973 között, majd a San Miguel-ben a Colegio Máximo de San José filozófiatanára. Rendkívüli szellemi és lelki képességei miatt Fiorito nagy tiszteletet érdemelt ki a diákok körében és lett lelki mestere, példaképe a fiatal Bergogliónak is.

Ferenc pápa saját előszavában Fiorito könyvének rövid kis előszavára utal, mely kétszer is használja a segíteni kifejezést. A mai szóval interaktív könyv valóban segíteni akar abban, hogy Szent Ignác lelkigyakorlatos útjelzéseinek segítségével keressük és megtaláljuk Isten ránk vonatkozó akaratát. Az ő könyvére is érvényes a pápa szerint, amit Fiorito mester a lelkigyakorlatos könyvről mond: „kapcsolatot teremt aközött, aki adja és aki végzi a lelkigyakorlatot”. Ez a két személy kölcsönösen kíséri egymást azon az útvonalon, melynek során a lelkigyakorlatot adó imatémákat javasol, miközben biztosítja azok jellegét és segíti a lelkigyakorlatozót a lelkek megkülönböztetésében.

Ferenc pápa kitér Fiorito atya „céduláira”, vagyis azokra a megjegyzésekre, amelyek a lelki olvasmányokra vonatkoznak és amelyek annak idején őrá is nagy hatást gyakoroltak. „Segíteni egy bizonyos pontig” – idézi a mesterét, aki ezzel a megjegyzéssel saját illetékességének és képességeinek a határát is jelzi. Az ő segítsége, miként a szentignáci lelkigyakorlatok segítsége is, eljut addig a pontig, amelyben a lelkigyakorlatozó a saját szabadságában őszintén kívánja, hogy ráhagyatkozzék a másik segítségére.

Szent Ignác első megfontolása a lelkigyakorlatozók két típusát különbözteti meg. Az első „annyi segítséget igényel, hogy lelkét bizonyos fokig megelégedetté tegye” (Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok 18), míg a másik „a lehető legnagyobb előrehaladást akarja elérni” (uo. 20). Az első típusnak a könnyebb lelkigyakorlatot adják, míg a másiknak a szentignáci gyakorlatok teljes menetét – emeli ki Ferenc pápa előszava. Ebben az értelemben Fiorito atya elmélkedései inkább azoknak segítenek, akik mind jobban segíteni akarnak. A lelki segítség a szabadság segítése, és mint ilyen, egy tapintatos szeretet vezette támogatás, mely tiszteletben tartja az ember korlátait. Ugyanakkor képes arra, hogy megtalálja a „vágyak vágyát”, amihez a kegyelem emel fel és az ember meg tudja tenni a lelki életében a következő lépést előre, bátran és merészen. Ez egy alapvető gondolat Szent Ignácnál: „segíteni hagyni, hogy segíthessek”. Szent Ignác ugyanis maga tapasztalta meg, hogy az Isten neki adott segítségei elválaszthatatlanok azoktól, amelyeket ő adott másoknak.

Megtérése kezdetén Ignác remeteként élt Manréza barlangjában, de szociális, társasági remete volt, ezért az emberek felkeresték őt, bizalommal ráhagyatkoztak és tanácsot kértek tőle. Ő maga mondja el Önéletrajzában azokat a vele történt jó dolgokat, melyek másokat is meg tudnának segíteni. Ebben a szellemben folytatta tovább a lelkigyakorlatok kidolgozását, mint aki a „tevékenységben szemléli Istent”. De nem bármilyen cselekedetben, hanem annak az Istennek a cselekedetében, aki segített neki, hogy megtanulhasson másokon segíteni. Fiorito megjegyzései rövidek, érdekesek és mindig gyakorlatiak. Szabadon merített más szerzőktől, utalva rájuk. Hosszasan fontolgatta és jól megemésztette őket, mindig abban a szellemben, ahogy Szent Ignác kéri oly sokszor a lelkigyakorlatok során: „majd gondolkozzam el azon, hogy mindezekből valamelyes lelki hasznot merítsek” – szól Ferenc pápa videoüzenete egykori lelki mestere, Miguel Ángel Fiorito könyvéhez.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria