A szentek kipróbált útját kell követni – Zsolozsmástábort tartottak a görögkatolikusok Létavértesen

A tábor középpontjában ezúttal is a közös ima állt. A résztvevők Kocsis Fülöp metropolita vezetésével kapcsolódhattak be a szerzetesi hagyományokat követő szertartásrendbe, amely lehetőséget adott arra, hogy a hétköznapok zaját félretéve teljesebb figyelemmel forduljanak Isten felé. A program során nemcsak a rendszeresen végzett imaórákon, utrenyén, vecsernyén és más zsolozsmás szertartásokon vehettek részt, hanem közelebbről is megismerhették a görögkatolikus egyház gazdag liturgikus örökségét. A templomban a szertartások között sem szűnt meg az imádság: az éjjel-nappal folyamatos zsoltárolvasásnak köszönhetően a szent hely a nap minden órájában az Istennel való találkozás terévé vált.

A programot Szabó Roland bekecsi parókus előadásai színesítették. Központi témája az alázat volt, amelyet a 6. századi lelki író, Gázai Szent Dorotheosz tanításai alapján mutatott be. Hangsúlyozta, hogy

a lelki életben nem új tanításokat kell keresni, hanem a szentek kipróbált útját kell követni. Szent Dorotheosz szerint minden erény alapja az alázat, mert a hit, böjt, imádság vagy jótékonyság is könnyen gőghöz vezethet, ha az ember saját érdemének tulajdonítja azokat.

Az elmélkedés kitért arra is, hogy a gőg két formája különösen veszélyes: amikor mások fölé helyezzük magunkat, illetve amikor elfelejtjük, hogy minden jó Isten ajándéka. Az alázat ezzel szemben segít felismerni saját korlátainkat, elfogadni a figyelmeztetést másoktól, és nyitottá tesz Isten kegyelmére.

Szabó Roland atya több szemléletes példát idézett a sivatagi atyáktól és a Szentírásból. Kiemelte, hogy minél közelebb kerül valaki Istenhez, annál alázatosabbá válik, ahogyan a gyümölccsel teli fa is meghajlik. Az alázat nem pusztán emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten ajándéka, amelyhez az önmegtartóztatás, a böjt, az imádság és az önvizsgálat vezet. Az elmélkedés végén hangsúlyozta, hogy

a keresztény embernek nem szabad kizárólag a saját belátására hagyatkoznia, hanem szüksége van lelkivezetőre és a közösség tanácsára.

Az igazi lelki növekedés az Istenbe vetett bizalomból, az engedelmességből és az alázat gyakorlásából fakad.

A pénteki elmélkedés teljes egészében ITT visszahallgatható.

A táborzáró püspöki Szent Liturgián Kocsis Fülöp metropolita prédikációjában az igazhitű atyák vasárnapjának üzenetét állította a középpontba. Rámutatott, hogy a bizánci egyház az év során több alkalommal is megemlékezik azokról a szentatyákról, akik az egyetemes zsinatokon megfogalmazták és megvédték az Egyház hitvallását. Ugyanakkor felvetette azt a kérdést, amely a mai keresztény ember számára is aktuális: miként egyeztethető össze az igaz hit következetes őrzése azzal a krisztusi felhívással, hogy minden embert szeretettel fogadjunk be.

Prédikációjában Szent Pál Korintusiaknak írt levelének szavait idézte: „Ne legyen szakadás közöttetek, hanem egyazon gondolkodásmóddal és egyazon meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” Kiemelte, hogy bár az Egyház történetében voltak olyan időszakok, amikor a hit tisztaságának megőrzése érdekében kemény döntéseket kellett hozni, ezek a döntések mindig nagy felelősséggel és fájdalommal jártak. A hívek mindennapi feladata azonban nem az ítélkezés vagy mások kizárása, hanem az egység építése.

Kocsis Fülöp metropolita személyes tapasztalatait is megosztotta a püspöki szolgálatról. Elmondta, hogy a legnehezebb feladatok közé tartozik, amikor valamilyen tanításról vagy helyzetről egyértelmű döntést kell hozni. Éppen ezért arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne akarjanak mások fölött ítélkezni, hanem bízzák az Egyházra az ilyen súlyos kérdéseket. A keresztény ember hivatása sokkal inkább az, hogy türelemmel, nyitottsággal és szeretettel keresse a közös utat még azokkal is, akik másként gondolkodnak. A főpásztor hangsúlyozta, hogy

az egység nem azonos az egyformasággal, és nem úgy valósul meg, hogy kizárjuk azokat, akik eltérő véleményt képviselnek.

Krisztus maga is azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, ezért minden kereszténynek törekednie kell a viszálykodás elkerülésére, a párbeszédre és a békesség megőrzésére.

Gondolatait a kenyérszaporítás evangéliumi történetével zárta. Ahogyan Jézus a tanítványok szerény felajánlását megsokszorozta, úgy áldja meg és alakítja át a mi emberi erőfeszítéseinket is.

Ha készek vagyunk megtenni a magunk részét az egységért, Isten kegyelme teszi teljessé azt, amire önmagunktól nem lennénk képesek.

Az Eucharisztia is ezt a csodát hirdeti: Krisztus nemcsak megsokszorozza ajándékait, hanem átalakít bennünket is, hogy egyre inkább az ő szeretetének és egységének tanúi lehessünk.

A teljes prédikáció ITT hallgatható vissza.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír