A Szeretet Misszionáriusai Sepsiszentgyörgyön

Megszentelt élet – 2015. április 26., vasárnap | 16:00

Idén 25 éve, hogy Boldog Kalkuttai Teréz anya Sepsiszentgyörgyre érkezett felkarolni a legszegényebbeket, az őrkői roma telep lakóit. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség adta közre a Háromszék napilap írását, amelyből részleteket közlünk.

1990 júliusában érkezett Teréz anya Sepsiszentgyörgyre Bálint Lajos érsek, akkori egyházi elöljáró (a gyulafehérvári egyházmegye első érseke) meghívására, majd néhány nap után hazautazott, de itt hagyott négy szerzetes nővért, hogy elkezdjék a munkát az őrkői telepen.

A városvezetés segítséget ígért a szerzetesi ház felépítésében, így 1990–92-ben a Szeretet Misszionáriusai, Teréz anya leányai rendházat és templomot építettek az Őrkő-negyedben, melyet Mária, Világ királynője tiszteletére ajánlottak. Ferenc pápa az idei évet a megszentelt élet évének nyilvánította; ebből az alkalomból a Háromszék napilap munkatársai megkeresték a Szeretet Misszionáriusait, Teréz anya leányait. Bár ők rendszerint elzárkóznak a nyilvánosságtól, most mégis bepillantást engedtek életükbe.

Sepsiszentgyörgyön jelenleg hat nővér lakik az őrkői szerzetesi házban. Lehet látni, amint kettesével gyalogolnak a városban vagy a telepen, fehér alapon kék szegélyű szárijukban, közben derűsen beszélgetnek valamilyen idegen nyelven. Leginkább az őrkői szegény cigány családok ismerik őket, akikhez naponta eljárnak látogatóba.

A ház vezetője, Ifsita nővér (aki a kezdetektől itt van) és egy másik kedves nővér szerzetesi hivatásukról, munkájukról beszéltek.

– India különböző államaiból és Len­gyelországból jöttünk 1990-ben Teréz anyával Sepsiszentgyörgyre. Azóta itt dolgozunk a rendházban. A nővérek cserélődnek. A mi rendünk különleges. Míg más szerzetesek a tisztaságra, engedelmességre és szegénységre tesznek fogadalmat, mi még megtoldjuk azzal: szolgálni a legszegényebbeket. Az értük végzett munkával csillapítjuk Krisztus szomját (aki a keresztfán azt kiáltotta: „Szomjazom”).

Megvan a napi programunk. Reggel 5-től 6 óráig ima, elmélkedés, zsolozsma. A szentmise a legfontosabb része a napnak, amit rendszerint itt, a kis kápolnánkban – ahol Teréz anya-ereklyét őrzünk – Márkus András plébános atya vagy Hajdú János főesperes mutat be. Néha elmegyünk a város más katolikus templomába is.

Fél 10-től délig az őrkői szegény családokat látogatjuk. Ebben mindenfajta munka benne van, figyelünk, hogy miben tudunk segíteni. Nem szociális munkások vagyunk, hogy adakozzunk, hanem inkább az evangéliumi örömhírt visszük. Délben rövid közösségi imát tartunk, délután 3 és 4 között szentségimádás, ima, zsolozsma, majd jönnek a gyermekek tanulni. Felkészítjük őket elsőáldozásra, bérmálkozásra. Délután 5-től 7-ig a cigány gyerekek hitéletével foglalkozunk, utána közösségi program következik.

Kalkuttában van a fő rendházunk, Euró­pában pedig Lengyelországban működik a központunk. Oda mennek a fiatalok tanulni. Mivel a világ különböző országaiból vagyunk, közös nyelvünk az angol. Van két erdélyi rendtársunk is: Sepsiszentgyörgy­ről Kinga, aki Eszter nővérként Magyarországon dolgozik, és Szentegyházáról Margit, aki Elisabet nővérként Albániában tevékenykedik. A jelöltek lengyelországi tanulás után fogadalmat tesznek, majd oda mennek, ahol szükség van rájuk, megtanulják az ország nyelvét. Missziós munkát végeznek.

Teréz anya két alkalommal is járt Sepsi­szentgyörgyön. Először 1990 júliusában, majd 1992 augusztusában. Albert Levente, a Háromszék fotóriportere megörökítette ezeket a pillanatokat. Önök hogyan emlékeznek, milyen volt 25 évvel ezelőtt a rendalapítás?

– Mi együtt laktunk három évet a rendalapító Teréz anyával Indiában. Romániai látogatásunk előtt előbb Rómába mentünk, majd Bukarestbe érkezett a repülőgépünk. Babota Tibor káplán jött értünk, ő hozott Sepsiszent­györgyre. Ami­kor megérkeztünk, itt volt Bálint Lajos érsek, Csató Béla plébános és a polgármester. Szere­tettel fogadtak a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánián. Teréz anya rövid kis elmélkedést tartott, ebédeltünk, majd kivittek minket a romatelepre. Teréz anyának nem tetszett a ház, amit felajánlottak rendháznak, mert csak a falai álltak. A polgármester úr megígérte, segíti gyors megépítését. Addig másfél évet az állomási plébánián laktunk.

Az ottani egyházközségnél volt egy kis kápolna és egy kis ház... Jöttek a nénik különböző ajándékokkal... Mi meg kerestük a helyet, hol is lakjunk. Két nővér megkezdte az ismerkedést a családokkal Tibor atya segítségével, aki angolul misézett nekünk. Majd kaptunk két tömbházlakást. Fél napot tanultunk, fél napot ismerkedtünk a családokkal.... Teréz anya két-három napot maradt velünk.

– Milyen volt a nyolcvanéves Teréz anya? Hogyan emlékszik rá?

– Nekem az maradt meg, hogy amikor csoportban voltunk, ő mindig kiválasztott egy személyt, és hozzá beszélt. A teljes figyelmét rá irányította. Így tanított, hogy nyitott szívűek legyünk. Teréz anyától azt kérte Jézus, hogy fényt vigyen a sötétségben élő embereknek. Volt idő, hogy minden családnak adtunk Bibliát. Mi azért vagyunk itt, hogy elhintsük a hit és szeretet magvait. Isten adja a kegyelmet, hogy foglalkozzunk velük. Teréz anya tanítását éljük: „Tartsd tisztán a szívedet, hogy Jézus szerethessen a te szíveddel.”

* * *

A Háromszék napilap 1990. június 9-i számában írt róla, hogy egy nappal korábban, pénteken a városba érkezett a Nobel-díjas Teréz anya. Majd június 12-én Torma Sándor összeállításában egész oldalas beszámolóban olvashattak részleteket a látogatásról Valami nagyon szépet tenni Istenért címmel.

Márkus András plébánost, aki idén februárban töltötte be hatvanadik évét, 1991-ben azzal nevezték ki a Csíki utcai plébániára, hogy gondozza a nővéreket és templomukat, valamint az Őrkő-negyedi cigányokat. A templomot 1992. augusztus 15-én szentelte fel Bálint Lajos érsek. 1993-tól kezdték el egy lelkipásztori központ megszervezését a cigányok részére.

Iskolát építettek, valamint lakásról gondoskodtak a lelkipásztor számára, aki az 1996-ban jóváhagyott őrkői plébánia lelkésze lett. Márkus András szentszéki tanácsos így emlékszik vissza Teréz anyára, akinek nagy tisztelője, a sírjánál is járt Kalkuttában: „Mivel kevés idő állt rendelkezésre, nem mindenkivel tudott beszélgetni. Nekem elmenőben ezt hagyta hátra: »Hittel és szeretettel gondozza a nővéreket, és lelki gondjaikban legyen mellettük.«”

Szabó Lajos kanonok emlékezetében is örökre megmaradt a látogatás: „Teréz anya helikopterrel érkezett a Szemerja negyedi focipályára. A megyei tanács elnöke, Orbán Árpád és a papság fogadta, rajtuk kívül csak az apácákat engedték oda. Autóval hoztuk be a Szent József plébániára, ahol köszöntöttük, szép fogadásban részesítettük. Teréz anya találkozott a papsággal, majd az apácákat elküldte dolgozni, és velünk egy órát beszélgetett.

Amikor búcsúzott, érdekes dologra kért meg: imádkozzunk azért, hogy az ő szülőhazájában, Albániában is tudjon kolostor épülni. Azóta már kettő is van, vágya valóra vált. Arra biztatott, hogy higgyünk a gondviselő Istenben. Elmondott ehhez kapcsolódóan egy történetet: Indiában volt egy kisgyermek, akinek olyan különleges gyógyszert kellett volna adniuk, amit ott nem lehetett megkapni, ráadásul hatósági tiltás alatt is volt. Azon a héten csomagot kapott Euró­pából. A legtetején az a gyógyszer állt, amelyre a kisgyermeknek szüksége volt...

Még mesélt egy másik történetet is, hogy miért a Szeretet Misszionáriusai ők. Egy többtagú családnak készítettek nagyobb csomagot, amit elvittek nekik. Megérkeztek, beszélgetni kezdtek a családtagokkal. Egyszer csak eltűnt a háziasszony, majd kis idő múlva visszajött. Hol volt? – kérdezte tőle Teréz anya. Ő így felelt: Csak itt, a szomszédban, mert ott is van egy nagy család, nekik is vittem belőle, mert szükségük van rá...

Amikor vége volt a fogadásnak, kértem a főnővért, hogy dedikáljon nekem egy szentképet. Ő azt mondta: Nem lehet, mert sietnek. Teréz anya látta, hogy valamin vitatkozunk. Megkérdezte, mi a gond? »Hozd ide, gyorsan!« – intett, és négy szentképet dedikált angolul. Ez volt ráírva: »Imádkozzál értem!«”

Fotó: Albert Levente/Háromszék

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria