A szó emberei (5.) – Dezse Péter testvér a közösségek szolgálatában

Dezse Péter 1971-ben született Szombathelyen. Pannonhalmi diákként erdőmérnöknek készült, majd a Nemzeti Bankban dolgozott. Édesapja halála után a család egyik régi hitoktató ismerőse meghívta a szombathelyi Szent Norbert-templomba szentségimádásra. Akkor, ott, a domonkos nővérek zárdatemplomában történt benne a nagy áttörés: elengedte édesapja elvesztése miatti fájdalmát, és béke költözött a szívébe. A szentségimádást vezető domonkos nővérek a hivatásokért imádkoztak.

Bekapcsolódott az ottani ifjúsági közösségben, a plébániai életbe, barátokat szerzett – krízishelyzetben közösségre talált. Öt évvel később már örökfogadalmasként egy nagyobb közösségbe, a domonkos szerzetesek közösségébe is befogadták.

Teológiai tanulmányait a krakkói szemináriumban végezte. 2006-ban érkezett Krakkóból Magyarországra. Debrecenben, majd Szentendrén szolgált. Három éve ismét a debreceni közösség tagjaként a hitoktatás és a liturgikus szolgálatok mellett a hétköznapi ügyintézések, a bevásárlás fáradalmából is kiveszi a részét.

Péter testvér mindig jelen van a szerzetesközösség és az egyházközség életében. Több hittanfoglalkozást, plébániai közösséget meglátogat; részt vesz a gyermekek életében a táborokban. A ministránsokat is ő terelgeti. A fiatalok ragaszkodnak hozzá, szeretik humorát, derűjét. Szép énekével hozzájárul a liturgiák, a taizéi imaórák emelkedettségéhez.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír