A szőlőtő biztonsága – Avilai Szent Teréz mai üzenetei

Hazai – 2018. október 15., hétfő | 13:40

Október 14-én, vasárnap tartották a budapest-terézvárosi templom búcsúját. A szertartáson Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök az ima és a szeretetgyakorlás egységére, összekapcsolására buzdított prédikációjában.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülve Szent Teréz tiszteletére, kinek ünnepén örülnek az angyalok, és magasztalják az Istennek Fiát” – énekeljük a kilenc órai, diákoknak hirdetett, de valójában gyerekmisén. A legkisebbeket a szüleik hozzák el a templomba. Csodaként élik meg, ha kihívják őket az oltárhoz vagy ajándékot kapnak. És itt kapnak!

„Templomunk legnagyobb ünnepére, Avilai Nagy Szent Teréz emléknapjára gyűltünk össze, aki »megsebződött a szeretettől«, amint az oltárképünkön is látni – mondja Csepregi Róbert káplán. – Gondoljunk ma arra, hogy mi is templomok vagyunk: a Szentlélek templomai, akiknek újra meg újra megtisztulásra, megszentelődésre van szükségük. Erre hív ez a mai és a holnapi búcsú.”


Amikor az olvasmányok felolvasása kezdődik, valami gond adódik a hangosítással. Nagy erőlködéssel is csak foszlányokat értek a szövegből. Rossz érzés emiatt jelen is lenni meg nem is. A jó szándék megvan bennem, és mégis mintha kimaradnék a lényegből. Próbálom ennek a mélyebb jelentését felfedezni – és sikerül. Azokra az élethelyzetekre gondolok, amikor meg kellene hallanom valamit, de egyszerűen nincs rá fülem. Nem hallom meg, amit valaki mondani akar nekem, pedig ha sikerülne, talán mindkettőnk élete megváltozna. Nem hallani valamit: ez elsőre olyan ártatlannak tűnik – de talán sokszor tehetünk is róla, hogy bizonyos dolgokat nem hallunk meg. Vagyis figyelmesebbnek kell lennünk.

(Otthon utánanéztem az olvasmányoknak. Az elsőt a Bölcsesség könyvéből választották, és arról szól, hogy a bölcsesség mindennél drágább, s azokkal a javakkal is megajándékoz, amelyekre helyette vágyni szoktunk. A Zsidóknak írt levélből vett szentleckének számomra ez a leghangsúlyosabb mondata: „Minden föl van fedve és nyitva az előtt, akinek számadással tartozunk.” Az evangélium a gazdag ifjú története, aki mindig minden parancsot megtartott ugyan, de amikor Jézus a vagyonától való megválásra szólította fel, „leverten távozott”.)

A prédikációt szintén rosszul hallani, de az látszik, hogy Csepregi atya mennyire törekszik a gyerekek bevonására. Próbálja megértetni velük, mit jelent a lemondás, a szeretet gyakorlása. Zsákocskákból aranytallérokat húzat ki velük, és minden, általuk birtokolt jó, érték nagylelkű megosztására buzdítja őket. Majd egyeseket kihív az oltárhoz, és egy nagy sárga dobozból elővarázsol valamit. Először cédének, majd kis könyvnek gondolom, de amikor közelebb megyek, kiderül, hogy csoki. Valamilyen sorsolás vagy verseny jutalma lehet.

* * *


Már a kilences mise vége felé érzékelhető a lázas készülődés, az izgatott várakozás a következő, püspöki misére, a tulajdonképpeni búcsúi misére. Az énekkar – a pécsi székesegyház kórusa és a Szent Efrém Férfikar – próbál. Cserkészek hozzák be Szent Teréz szobrát, amelyet a körmeneten hordozni fognak, elfoglalják a helyüket a díszvendégek, és színültig megtelnek a padok.

Az ünnepi bevonulás után Cserháti püspök virágot kap, majd amikor felmutatja, lelkesen megtapsolják. Bevezető beszédében az egyházdoktor Szent Terézt állítja elénk, aki kolostorok, templomok építtetőjeként üzleti tárgyalásai közepette sem feledkezett meg az imáról, az Istennel való személyes kapcsolat kereséséről. Kérjük a pártfogását a lelki tökéletesség felé vezető úton, mondja végül.


Az olvasmány Az énekek énekéből a szerelem mindent legyőző erejéről szól, amelyért akár háza egész vagyonát is odaadja az ember. A szentlecke A rómaiaknak írt levélből a természet, a teremtett világ és az ember megváltásra sóvárgó várakozását ecseteli, az evangélium pedig a szőlőtő és a szőlővesszők példázata.

Cserháti püspök azzal kezdi prédikációját, hogy akkoriban, amikor 1515-ben, körülbelül ötszáz éve Avilai Teréz megszületett, új korszak kezdődött, felborult a világ korábbi rendje. Kolumbusz már felfedezte Amerikát, és ez közismertté vált, Kopernikusz előállt a bolygónkra vonatkozó forradalmi elméletével, egyházszakadáshoz vezetett a reformáció, az Oszmán Birodalom pedig Bécs ostromára készült. Hasonló a helyzet ma is. Minden változóban, új korszak készülődik hit és erkölcs kérdéseiben, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt. A természet rendje is felborulni látszik, a technika bámulatos vívmányainak már az árnyoldalait is látni véljük. A globalizáció és a hagyományok gyengülésének korát éljük, népvándorlás tanúi vagyunk, az erkölcsi értékek relativizálódnak, és Európában általános az eltávolodás a vallástól. Van-e egyáltalán értelme Avilai Szent Terézről beszélni egy ilyen korban? Lehet-e számunkra hasznos üzenete?


Isten nélkül ma sincs jövőnk. Ma is ő számunkra a biztonság biztosítéka. Jézus a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Ha benne maradunk, bármit kérhetünk tőle. Teréz arra tanít, hogy az ima, a szemlélődés ma is mennyire fontos lenne számunkra, hogy agyontechnicizált világunkban mekkora jelentőségük van a kedves emberi gesztusoknak, a kultúrának, a spirituális értékeknek. Teréz azt mondja nekünk, hogy nem kell félnünk a jövőtől, csak kössük össze az imát a szeretet gyakorlásával, és meg fogjuk látni, hogy a szeretet szeretetet szül. Avilai Szent Teréz ma is aktuális.

* * *

Érdekes: ezen a misén már mindent jól hallok. Vagy az én fülem javult meg, vagy a hangosításon javítottak, a lényeg azonban az, hogy mindkét oldalról vannak bizonyos feltételei a találkozásnak: annak, hogy megértsük egymást. Ha úgy mondom, hogy a másik értse, érteni fogja. Ha úgy hallgatom, hogy érteni akarom: nyitottan, jóindulattal, érteni fogom még akkor is, ha más számára zavarosnak vagy egyenesen motyogásnak tűnik. Érthetjük egymást, ha törekszünk rá.

* * *


A mise végén felsorakoznak a Bartók Béla Konzervatórium fúvósai (mint elhangzik, tizedszer vesznek részt a búcsún). A legkisebb ministránstól a püspökön és a híveken át a vendégekig mindenki elfoglalja a helyét, majd elindul a menet. Méltóságteljesen haladunk, a forgalom megáll – erre is, arra is megakasztottunk egy-egy trolit –, a szép zene miatt inkább művészi, mint kultikus jellegű a felvonulásunk, bár a Ne félj, ne aggódj kezdetű taizéi dalt azért én a zenekarral énekelem.


A templom oldalába visszaérve Horváth Zoltán plébános az önkormányzattal való gyümölcsöző együttműködésről beszél, amelynek eredményeként tavaly, a kétszáznegyvenedik évfordulón megújult a belső világítás, idén pedig leverik és újravakolják a vizesedő belső lábazatot. A püspök ereklyés áldása után elénekeljük a pápai és a magyar himnuszt, majd a fúvószenekar rágyújt a Kisangyalomra, ami mindenkinek nagyon tetszik. Ám sajnos nem folytatják, pedig ahhoz, ami következik, nagyon illene. Enni-inni hívják ugyanis a megjelenteket, és úgy tűnik, a sör nagyon népszerű. Meggyes és kakaós sütit, narancslét és kólát látok a kezekben, de mindegyiket egy bizonyos sörmárka feliratával ellátott műanyag poharakból isszák. Egyet közülük sörrel félig telve a templom kapuja előtti oszlopon hagy valaki. Milyen szép jelképe ez a vallási és a világi ünnep összekapcsolódásának! Szólok egy kedves ismerősömnek, aki fényképezőgéppel jár fel-alá, hogy fotózza le. Nem sokkal később elbúcsúzunk, de a közeli gyógyszertár előtt még egyszer összefutunk. Ekkor tudom meg: a söröspohár csak pár percig maradt az oszlopon. Aztán elvitte egy szegény ember, akinek kizárólag ez jutott a mai ünnepből. De legalább ez mégiscsak az övé lett. Avilai Szent Teréz mai üzeneteként.

Fotó: Topor Márta/Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia

Kiss Péter/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria