Az acies szó, akárcsak a Mária Légió teljes kifejezéskészlete, az ókori római hadi kifejezésekre épül. A csatasor jelentésű acies a Mária Légió tagjainak Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, március 25-én vagy a körüli időpontban megtartott évenkénti fő ünnepsége, amikor a Szeplőtelen Fogantatás szobra és a légió zászlója előtt megújítják fogadalmukat.
A szatmárnémeti székesegyházban idén is Schönberger Jenő megyéspüspök mutatta be az ünnepi szentmisét.
A főpásztor a jelenlévők figyelmét az ünnep lelki jelentőségére irányította: a Mária Légió tagjai azért gyűltek össze, hogy hitükben megerősödve, a Szűzanya közbenjárását kérve együtt imádkozzanak. Hangsúlyozta, hogy ez az alkalom nemcsak személyes, hanem közösségi megújulásra is hív, amelyben Máriával együtt fordulnak Istenhez.
A püspök a jelen kor fájdalmas valóságára is kitért. Felidézte, hogy Ferenc pápa ezen az ünnepen ajánlotta fel Oroszországot és Ukrajnát a Szűzanya oltalmába. Ennek ellenére a háború továbbra is tart, és testvérnépek fordulnak egymás ellen. Ennek oka abban rejlik, hogy az emberek nem ismerik fel egymásban a testvért. A megtestesülés titka viszont arra tanít bennünket, hogy Isten Fia emberré lett, és így minden ember testvérünkké vált; ha Krisztus mindannyiunk testvére, akkor mi is egymás testvérei vagyunk, és ugyanannak a mennyei Atyának gyermekei.
A homília egy személyes példával indult: egy édesanya történetével, aki élete során mindig mások elvárásainak akart megfelelni, ám egy súlyos döntési helyzetben – amikor születendő gyermeke életéről volt szó – Isten szavára hallgatva az élet mellett döntött.
A történet rámutatott arra az alapvető kérdésre, amely minden keresztény ember előtt áll: kinek akarunk megfelelni, az embereknek vagy Istennek? A püspök hangsúlyozta, hogy
a hívő ember igazi iránytűje az, hogy Isten akaratát keresse, akkor is, ha ez szembemegy a környezet elvárásaival.
A Szűzanya példáján keresztül mutatott rá, hogyan kell Isten akaratának megfelelni. Mária „igenje” nem rendkívüli, látványos tettekben, hanem a mindennapi élet hűséges szolgálatában valósult meg.
Kiemelte, hogy az angyali köszöntésben nem az hangzik el, hogy Mária bűntelen, hanem az, hogy „kegyelemmel teljes” – vagyis élete tele van Istennek tetsző jó cselekedetekkel. A keresztény élet lényege tehát nem csupán a bűn kerülése, hanem az, hogy életünk termékeny legyen a jóban. Ezért
fontosak a mindennapi apró tettek: a szeretettel végzett egyszerű szolgálatok – ahogyan Mária is gondoskodott Jézusról – Isten szemében nagy értéket képviselnek.
A Mária Légió tagjainak külön küldetése, hogy ezekben a kicsiny, de hűséges cselekedetekben éljenek, és példát mutassanak környezetük számára.
A főpásztor a rózsafüzér imádságát mint kiemelt lelkiutat ajánlotta a Mária Légió tagjainak a figyelmébe. Ez az ima nem üres ismétlés, hanem lehetőség arra, hogy elmélyüljünk a Szűzanya életében és Krisztus misztériumában. A rózsafüzér segít lecsendesedni, megnyitja a szívet Isten sugallatai előtt, és hozzásegít ahhoz, hogy életünket Mária lelkületéhez igazítsuk.
A prédikáció végén a püspök köszönetet mondott Mária Légió tagjainak az imádságos szolgálatért, különösen az Egyházért, a papokért és a hivatásokért végzett könyörgésekért.
Végül közös imádságra hívott a békéért, kérve, hogy a Szűzanya járjon közben a világért, és Isten adjon bölcsességet a vezetőknek, hogy az emberi élet értékét mindenek fölé helyezzék.
A szentbeszédet követően a jelenlévők ünnepélyes keretek között megújították a Szűzanyának tett felajánlásukat, kifejezve hűségüket a Mária Légió lelkiségéhez.
Az ünnepi szentmise végén Istvánfi Szilárd, a Mária Légió lelkivezetője mondott köszönetet Schönberger Jenő püspöknek az együtt bemutatott szentmiséért és a lelki útravalóért.
Majd Batfalszki Mária, a Maria Légió vezetője fejezte ki háláját a püspöknek és a plébánosnak szolgálatukért, és kérte Isten bőséges áldását életükre és szolgálatukra, hogy továbbra is Krisztushoz vezessék az embereket.
A Mária Légió tagjai számára pedig azt kérte a Szűzanyától, hogy oltalmazza és vezesse őket, hogy hűségesen járjanak Krisztus útján.
A záró ima és a catena – a szó jelentése: lánc; a tagok napi kötelezően vállalt imája – közös elimádkozásával ért véget a lélekmegújító és hiterősítő találkozó. Az ünnep mementójaként minden jelenlévő emléklapot vehetett át a közösséghez való tartozás jeleként is egyben.
Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria












