– Tanszéki szobájába lépve egyértelmű minden hallgató számára, milyen óriási szerepet tölt be a Szentírás az Ön életében. A falakat szentföldi képek díszítik, az asztalon sokat forgatott héber Biblia, a polcon pedig menóra fogadja a bekopogó hallgatókat. Hogyan talált rá a szentírástudományra?
– Bár katolikus családban nőttem fel és nagyon jól ismertem a vasárnapról vasárnapra felolvasott szentírási szövegeket, tizenhét éves koromig nem volt több kapcsolatom a Szentírással, mint bármelyik akkori vagy mai tinédzsernek. Ekkor a hitoktatóm motiválására részt vettem egy középiskolásoknak szervezett hittanvetélkedőn, melynek során nekem Ó- és Újszövetségből kellett felkészülnöm. Addig kizárólag az elsőáldozásomkor kapott Újszövetségi Szentírással találkoztam, de mivel a vetélkedő kérdései között bőven volt ószövetségi is, beruháztam egy teljes Szentírásra. És nem tagadom, szerelem volt első látásra. Ettől kezdve ez a tapasztalat határozta meg továbbtanulásom irányát és helyszíneit. Mivel a héber Biblia sokkal távolabb állt tőlem mind nyelvében, mind kultúrájában, mint az Újszövetség, visszatarthatatlan vágyat éreztem, hogy a választott nép világát egyre jobban megismerjem. Ez magával hozta a Szentföld iránti érdeklődést, s az ott eltöltött hónapok után rajongásomat is. Az embert különösen Jeruzsálem nyűgözi le, képes még a legérdektelenebb turistából is zarándokot faragni.
– Ma sokat beszélünk a lokális és a kontextuális teológiákról. Mennyiben határozza meg teológiai gondolkodását, hogy Ön magyar, Erdélyből származik, de hosszú ideig élt Nyugat-Európában is?
– Bárhol élünk a világon, környezetünk kiemelkedő hatással van ránk. A természet adottságai, a körülöttünk levő emberek gondolkodásmódja, a társadalom aktuális kihívásai elkerülhetetlenül formálnak minket. Úgy gondolom, ez alól én sem vagyok kivétel. Számomra például nagyon meghatározó volt, hogy a kizárólag magyar és katolikus környezetből kerültem olyan közösségbe, mely például középiskolás éveim alatt többfelekezetű volt, egyetemi éveim alatt pedig többnyelvű is. Ezért nem véletlen, hogy érdeklődéssel fogadtam a katolikus szentírás-értelmezés mellett a zsidó és protestáns megközelítéseket is. Valahogy mindig érdekelt mások gondolkodásmódja, teológiai szemlélete és természetesen ezek háttere is.
– Világlátott teológusként érkezett a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolára. Mondhatjuk, hogy itt otthonra lelt?
– Igen. Egyértelműen otthon érzem magam a főiskolán, és mindezt úgy, hogy korábban sose jártam még Pécsett. Különösen az intézmény jellegéből adódóan bármelyik hallgató otthonosnak, családiasnak érezheti. Érkezésem első pillanatától tapasztalom azt a közvetlen, segítőkész és befogadó hozzáállást kollégáim és az adminisztrációban dolgozók részéről, mely az intézményt nem csupán munkahellyé, hanem otthonná teszi.
Forrás és fotó: PPHF
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria